Arról énekel a Take That a March Of The Hopeful című új dalában, hogy az emlékek felhők, és csak egy csepp kell, hogy esőt hozzanak. A Take That emlékfelhőjéből bármit meg lehet formázni, akár a kilencvenes évek első felét is, amikor egy szélgép elénk sodorta a lobogó ingekben egyszerre táncoló fiúkat. Az emlékfelhőkből még egy új Take That-lemezt is megformázhatunk, és lőn: ez lett a This Life, amit Gary (Barlow), Mark (Owen) és Howard (Donald) hozott össze a 2017-es Wonderland után. Eltelt tehát hat év. Nem hajtotta őket a tatár, néhány évente összehoznak egy különös nosztalgiajáratot, amely ünnepi fényvillamos is egyben. És ezzel nincs semmi baj.

Utánam, srácok!

Azért sem, mert ők azok a szépfiúk, akik szépen öregszenek, az albumot nyitó Keep Your Head Up például olyan, mintha egy kései A-Ha-szám lenne, mézédes melankólia, némi hygge-érzéssel. Ugyanakkor az album második felvétele is meglepően szerethető, itt is van némi a-hás báj, de az egészbe vegyült némi Americana-érzés is. Az érett, soft-rockos harmóniák között felfedezhetjük az Eagles, Crosby és a Stills & Nash folk-rockos büszkeségét is. A címadó This Life viszont a hetvenes években készült családi sitcomokat juttatja az eszünkbe, amikor néhány másodpercre egy külső helyszínt is láthatunk, hogy azt higgyük: a sorozat mégsem stúdiódíszletek között készült, hanem egy New York-i bérházban.

Reményfutam

Az albumot az Egyesült Államokban rögzítették, Nashville-ben és New Yorkban, talán ezért is van némi amerikai zamata. Maga a Take That úgy lett családtag a legtöbb angol háztartásban, ahogyan a Jóbarátok színészei lettek azok az Egyesült Államokban. Így aztán, amikor az ünnepekre megjelent a kilencedik stúdióalbumuk, a This Life, ugyanúgy megveszik az apukák a feleségüknek, ahogy ők is kapnak egy szarvasos pulcsit. A Take That már rég túl van a Relight My Fire, az Everything Changes és a Babe című slágereken, a March Of The Hopeful című új dalukat némi jóindulattal az Oasis is játszhatná, szóval lehet, hogy nem tekersz tovább a rádión, ha nem tudod, hogy a dalt a karcsúsított, slim fit Take That játssza.

Persze jogos a kérdés: miért hallgassunk Take Thatet, ha ott van a Beatles vagy az Oasis? De ott van a Days I Hate Myself Police-t idéző idillje is, ami arra mindenképpen jó, hogy eszünkbe jusson: fel kellene tenni valamelyik The Police-lemezt. A The Champion című balladában pedig nem nehéz felfedezni Ed Sheerant, ugyanakkor az egész mégiscsak Take That, benne vannak például a hamisítatlan, cukormámoros falsettók.

Ugyanakkor azt sem lehet elvitatni tőlük, hogy a kilencvenes évek eleje óta folyamatosan jelen vannak, hogy túlélték a tinédzserhisztéria éveit, túlélték Robbie Williams kiválását, azt, hogy egy időben Robbie sikeresebb volt, mint ők, aztán együtt élvezték az intézménnyé válásukat és az újraegyesülés éveit.

Az élet az élet

Majd felálltak azután, hogy Robbie újból faképnél hagyta őket, és lelépett Jason Orange is. Csak hárman maradtak, de 2023-ban is elképesztő sikeresek, a This Life az Egyesült Királyság albumlistájának élén debütált, sőt övék 2023-ban a legnagyobb első heti eladás is Nagy-Britanniában. Igaz, hogy hiányzik a lemezről Robbie Williams fickós, rosszfiús karaktere, és a lemez melankolikusabb, rusztikusabb, country-poposabb a kelleténél, de az is lehet, hogy a harmóniákban gazdag albumot eleve az ünnepekre kalibrálták. Az Take That 2023-ban ötven körüli férfiakból áll, így nemcsak az énekük érettebb, hanem a dalok témái is.

A sorok között olvasni

Itt nincs lealibizve semmi, pedig életük végéig játszhatnák a topslágereiket egy musicalszerű előadásban. Több mint harminc daluk került be a top negyvenbe, amelyből tizenkettő listavezető volt, a jövő áprilisi hat O2 arénás koncertjükre már elővételben elkelt az összes jegy.

A Take That egy családbarát, popkulturális szappanopera, ami évtizedek óta velünk van, visszatérő szereplőkkel, és mindenki a helyén kezeli. Arra kérnek minket a March Of The Hopefulban, hogy harcoljunk, hogy ne várjunk a tökéletes időjárásra, hanem együtt javítsuk meg a lyukat a tetőn. Nos, ez a hozzáállás nagyon bejött nekik az elmúlt harminc évben, akár el is hihetjük, hogy komolyan gondolják.

Take That: This Life

EMI

47 perc 12 szám

10/6