A Kula Shaker hetedik, pszichedelikus prédikációkkal teli stúdióalbuma, a Natural Magick maga a boolywoodi britpopesküvő, amit egy technicolor indiai musicalen nézhetünk végig. Aki azt hiszi, hogy a rózsaszín és sárga színekben játszó vinylkorong üzeneteit akkor értheti meg, ha az Ortofon lemeztűjét lecseréli egy kihegyezett füstölő szárára, az téved. És nincs az a varázstükör sem, amit a forgó lemez mellé téve megpillanthatnánk négy elefánt ormányát, amik szvasztikát formáznának, vagy éppen egy elveszett Kipling-regény címlapját. Kétségtelen, hogy a Kula Shaker ellenkultúrákban gyökerező, George Harrison-féle India-mániája kicsit olyan, mintha egy Austin Powers „Beatles a jóginál” című kimaradt jelenete lenne negyven percben lezenélve. Kicsit bonyolult?

Lélektől lélekig

Szerencsére a zene nem az, amiket hallunk, azok csak jól megírt, villanyorgonára és The Kinks-féle ősrockra komponált, hipnotikus rave-mantrák. Maga a kazetta (mert az album kazetta formátumban is megjelent), világoskék színű, ami meglepően jól passzol a kiadvány tasakjának sárga és pink színvilágához. A Natural Magick a 2022-es 1st Congregational Church Of Eternal Love And Free Hugs folytatása, és ennél is örömtelibb, hogy visszatért Jay Darlington billentyűs, vagyis 1998 óta először játszik újra együtt az eredeti felállás. És persze feltehetnénk azt a kérdést is, hogy mi, magyarok miért maradtunk ki a Kula Shaker-féle spirituális happeningekből, nekünk miért nincs meg úgy a zenekar, ahogy a briteknek?

Síva vigad

Talán azért, mert a zenekar vezetője, Crispian Mills még a második albumuk megjelenése előtt tett néhány meggondolatlan kijelentést a horogkereszt ősi indiai kultúrában gyökerező misztikus hatásáról, amit, ahogy kell, azonnal félreértett a brit sajtó, és sokan el is fordultak a zenekartól. Mills hiába kért bocsánatot, és látta be, hogy a horogkereszt reménytelenül a nácizmushoz kötődik, hiába ítélte el a szélsőjobboldali ideológiát, hiába tette hozzá, hogy megveti az antiszemitákat, már csak azért is, mert a nagyanyja is zsidó, hiába állt ki a béke, a szeretet, a nagylelkűség mellett, az ügy megtörte a zenekar lendületét, és mivel hetente tucatnyi új zenekart kellett bemutatni a New Musical Expressben, a Kula Shakerre – legalábbis a kontinensen – kevesebb fény jutott.

A Gaslighting című nyitódal is egy színes, préselt virágokkal, beedi cigarettákkal és füstölőkkel teli meghívó, ami fülbemászó dallamvilágával és szaggatott ritmusával beindítja az albumot. Innovatívan gondolja újra Gil Scott-Heron 1971-es The Revolution Will Not Be Televised című klasszikusát, és úgy lesz modern, áramvonalas, hogy visszautal a hetvenes évek elejére, csak éppen más műfaji keretek közé teszi. A Waves nosztalgikus, táncdalokat idéző funk-rockja emeli a tétet, hogy aztán eljussunk az album egyik csúcspontjához, a Natural Magickhez. amely feladja a leckét a garázsbeatbandáknak, hogy kell csuklóból, lazán megidézi 1970-et.

Országúton, Indiába

Az album könyörtelenül szórakoztató gyűjtemény, ott van az Indian Record Player, ami inkább egy zenés vicc,  füstáldozat a bollywoodi ikonoknak, R. D. Burmannak és Asha Parekhnek, miközben van itt oldies rock and roll és némi indiai miszticizmus is. A Chura Liya (You Stole My Heart) középrésze már egyértelműen dialogizál a Last Shadows Puppets-féle spagettiwestern-álomvilággal, de van benne némi spanyolos húzás is. Az egészben az az elképesztő, ahogy közös nevezőre tud hozni a Kula Shaker ilyen sok zenés teret, miközben a tűzvonalban főleg a The Beatles- és a The Kinks-féle hagyományt hallhatjuk, és persze az indiai hitvilág kiterjesztéseit.

Micsoda varázslat

A Something Dangerous az 1963 körüli Beatlest juttatja eszünkbe, amibe későbbi, a Revolvert idéző ízeket kevertek. Itt az idő tehát, hogy túllépjünk a zenekar egyik legnagyobb slágerén, a Hushon, amit először a Billy Joe Royal énekelt el 1967-ben, utána a Deep Purple 1968-ban, és csak ezután jött a Kula Shaker, hogy aztán az átiratuk feltűnjön a Tudom mit tettél tavaly nyáron és a Kingsman című filmek soundtrackjén, majd Tarantino elvegye a Kula Shakertől a kétes dicsőséget, és visszaadja a Deep Purple-nek a Once Upon a Time... in Hollywoodban. A Natural Magick egy szórakoztató, zenés kísérlet arra, hogy bizonyítsa a lélekvándorlást, mert akiket hallunk, azok mintha a brit rockzene nagy halottjai lennének, különös tekintettel George Harrisonra.

Kula Shaker: Natural Magick

Strange Folk Records

13 szám 42 perc

8/10