Index Vakbarát Hírportál

Lezuhant egy kabrióval a hegy tetejéről, mégis túlélte

2024.02.27. 06:11

Jonny Greenwood, a Radiohead gitárosa 2021 májusában megosztott a Facebookon egy részletet Ted Hughes The Smile című verséből, hogy felhívja a figyelmet arra, honnan is kapta az akkor formálódó új zenekara a nevét. „És éppen e pillanatban érkezett a mosoly... / Mely megérintette az ajkait, megmásította a szemét / S egy pillanatra / Mindent meggyógyított.” A vers magyarul is olvasható Báthori Csaba fordításában (Ted Hughes: Varjú, Orpheus kiadó, 1997). Jonny Greenwood mellett a The Smile-ban zenél a szintén Radioheadből ismert Thom Yorke, és csatlakozott hozzájuk a dobokon és szintetizátorokon játszó Tom Skinner is.

Mosolyalbum 

A formáció második lemezének, a Wall of Eyes-nak is hasonlóak az ambíciói, mint a versnek. Meg akarja változtatni a látásunkat, és legalább egy pillanatra meg szeretne mindent gyógyítani. Az albumot – amelyet Oxfordban és a londoni Abbey Road stúdióban rögzítettek – ezúttal nem a Radiohead legendás producere, Nigel Godrich gondozta, hanem Sam Petts-Davies, aki Thom Yorke 2018-as Suspiria című filmzenéjét felügyelte.

Petts-Davies zenés víziójában az eklektikus jelleg kapott hangsúlyokat, az, hogy a produkció bátran vállalja fel, hogy a három erős egyéniség miképp reagál a jelzésekre, miközben ő megpróbál stúdióra emlékeztető reaktorban ezekből az elemei részecskékből energiát termelni. A lemez alapjait a trió még az első albumuk, az A Light for Attracting Attention (2022) turnéján dolgozta ki.

Játszd újra, szem! 

A címadó dalt, a Wall of Eyes-t és az album kulcsdalát, a nyolcperces Bending Hectic-et már ekkor is játszották, de az alapötletek egy része még a Covid–19-járvány ideje alatt keletkezett. A The Smile a Wall of Eyes-on alaposabban felrúgta a pop útalapjának rétegrendjét, és olyan fúziós art-rockot csinált, ami kereskedelmi sikert tudott elérni. A produkció mégsem Radiohead prog-rock kozmológiájában tett űrutazása, nem is egy indie-pop kitérő, hanem önálló entitás, egy fejlődni, formálódni képes zenekar érett produkciója.

Persze vannak, akik nem tudnak nem a Radioheadre gondolni, már csak Yorke éterien modoros hangja miatt sem, pedig itt az anyazenekartól eltérően minden sokkal lazább, könnyedebb, itt nincsenek görcsök és elvárások, csak az áramló art-rock.

Nem kell a Radiohead anyahajóra visszatérniük, csak azért, mert fogyóban van a kerozin, Jonny Greenwood és Yorke szabadon száguldozhatnak, legfeljebb majd Skinner, a dobos és multi-instrumentalista egybefogja a produkciót. Persze sokaknak nemcsak Yorke hangja, hanem a témaválasztások miatt is beugrik a Radiohead. Bending Hectic például visszatér Yorke lírai mantrájához (az Airbagtől a Killer Cars-ig), az autóhoz, mint veszélyforráshoz. Arról énekel a Bending Hecticben, hogy egy vintage kabrióban ül, valahol Olaszországban, majd a kocsi zuhanni kezd egy hajtűkanyarban, és miközben a sofőr elengedi a kormányt, közben a kilátást bámulja. És az idő megáll, amikor érte jön a föld, és már senki nem hozza le a hegyoldalról.

Újabb szem a falban

Nem ez az első öngyilkossággal kacérkodó dal a pop történetében, de az egyik legnagyszerűbb hangszerelési mutatvány az adott – hogy is mondjuk – témakörben. Az is elképesztő, ahogyan egy-egy dal kiindul a hagyományos struktúrából, majd felszáll, és visszatér az ismert szerkezetek közé. Milyen öntörvényű, milyen laza az egész, de ez a lazaság mégsem hasonlítható össze mondjuk a Zappa-féle örömzenéléssel, vagy azzal, ahogy a zseniális hangszeresek vitába keverednek önmagukkal, és elbeszélgetnek a hangszereikkel a hallgató feje fölött. Szóval, ne úgy álljunk a Wall of Eyes-hoz, hogy amíg nincs új Radiohead-album, addig ez is jó lesz, mert a Radiohead munkái ugyanúgy kollektív alkotások, ahogy a szerényebb létszámmal felálló The Smile produkciói is.

Kapcsold az ötödik sebességet!

Wall of Eyes egyszerre képes arra, hogy komor, fenséges és játékos is legyen, miközben Thom Yorke azt is tudja, hogyan kell kormányozni a hajtűkanyarokban: úgy, hogy az úton maradjunk, ne zuhanjunk le, és úgy haladjunk előre, hogy közben megálljon az idő.

The Smile: Wall of Eyes

XL Recordings

8 szám 45 perc

10/8



Rovatok