A zavarba ejtő rock and roll feldolgozásokat már a hetvenes években is láthattuk a Muppet Show-ban, szóval amikor húsz éve, 2004-ben a Nouvelle Vague előállt az egyszer használatos, rumbatökre és akusztikus gitárra álmodott new wave átiratokkal, már túl voltunk az Elvis-imitátor, The King Nirvana átdolgozásán (Come As You Are) és a Laibach lánctalpas indulókat idéző The Beatles-feldolgozásokon. Arról nem beszélve, hogy már a home decor kiegészítőket árusító Butlersben is megvehettük a nappalink világát leginkább kifejező bossa nova vagy Café del Mar hatású CD-összeállításokat. A Nouvuelle Vague már húsz éve sem tett mást, mint brandingelte, benyugtatózta és bossa novára ültette át az újhullám legnagyobb slágereit. 

Menni, maradni vagy feldolgozni

Ezt tette most is, amikor a jól bevált receptet elővéve összerakta a Should I Stay or Should I Go című új válogatást, ami közel sem annyira kellemetlen, mint azt elsőre gondolnánk egy olyan sorozatról, amit tizenöt éve abba kellett volna hagyni. Kezdjük ott, hogy aki zenei könyvtárat épít, ugyebár saját ízlésének rabja. Vannak, akik a prog-rock kevésbé ismert előadóira hajtanak, vannak, akik Led Zeppelin bootlegekre, mások krautrockra, de szép számmal vannak olyanok is, akik ikonikus, vagy éppen a második vonalhoz tartozó new wave albumokat gyűjtenek. A Nouvelle Vague kollektívája az utóbbiakhoz tartozik. Amikor Marc Collin és Olivier Libaux (1964–2021) húsz éve, 2004-ben létrehozta Nouvelle Vague-projektjét, még úgy volt, hogy ez az egész afféle egyéjszakás kaland lesz.

Nyugalmunk érdekében

Csak hát nagyon bejött a bossa novás jazzy-pop, olyannyira, hogy talán senki sem tudná megszámolni, hányszor léptek fel csak Magyarországon. Hazajáró vendégek az A38 hajón, játszottak az Akváriumban, a Balaton Soundon, Villányban, a Budapest Parkban, de a produkciót VIP-rendezvényekre is megvették. Mi a baj mégis a Nouvelle Vague-gal? Nemcsak az, hogy túlnyerték magukat, hanem az is, hogy az eredeti new wave dalokban pont az volt az izgalmas, hogy innovatív módon közelítettek a zenéhez, most pedig olyan az egész, mintha a feleség minden ételbe tenne két kanál Vegetát, így ételízesítő íze van a rántott húsnak, a húslevesnek és a pörköltnek is.

Na jó, ezúttal a You Spin Me Round (Dead or Alive) és a She’s In Parties (Bauhaus) átiratok olyanok, mint az esztrádos James Bond filmdalok, ami mégis csak továbblépés, de a Bond hatású újraértelmezésekkel is tele a padlás. Viszont ezúttal legalább nemcsak a megúszós bossa nova ritmusokon ringatózunk, hanem úgy tűnik, hogy egy-egy dalhoz sikerült új megközelítéseket adni. Ilyen például a People Are People (Depeche Mode), vagy a Shout (Tear For Fears) is. Az igaz, hogy nincs meg az átdolgozásokban az a feszültség, ami az eredeti felvételeket izgalmassá tette, és hogy pont azok a hangszínek, zenés kísérletek hiányoznak, amelyektől a new wave a poptörténet egyik leginkább kreatív korszaka, de még 2024-ben is működik a jól bevált koncepció.

Hahó, a tenger!

Kb. annyi történt, hogy az angolszász zenei univerzumot megszelídítve a dalokból kivették mindazt, ami cool volt, és lecserélték franciás charme-ra. Persze, déja vu érzésünk azért is lehet, mert bizonyos előadók többször is feltűntek már a Nouvelle Vague repertoárban. Ezúttal a Depeche Mode-tól itt van a People Are People, pedig korábban már szétcincálták a Just Can’t Get Enough-ot és a Master and Servant-et is. A Bauhaustól anno feldolgozták a Bela Lugosi’s Deadet, most pedig a She’s in Partiest. Hozhattak volna olyan szabályt, hogy egy zenekartól csak egy dalt gondolnak újra, de hát a Nouvelle Vague mégis csak afféle céges karácsonyi bulira is megrendelhető műsorszolgáltatás.

Naplemente és grillrács

Relaxásciós lobbyzene, ami akkor a leghatásosabb, ha a háttérben duruzsol a tenger, ott vagyunk Málagán egy barát apartmanjában, és várjuk, míg robogójával visszatér a piacon vásárolt friss halakkal, amit aztán rádobunk a grillrácsra. Mindehhez persze semmi köze annak, amit egykor így hívtunk: new wave.

Nouvelle Vauge: Should I Stay or Should I Go

PIAS / Kwaidan Records

13 szám 42 perc

6/10