Azt kéri Norah Jones az All This Time című dalában, hogy mutassák meg neki, hogyan kell álmodozni. Nos, elhallgatva az új, Visions című lemezén hallható programot, inkább tőle kéne eltanulni az álmodozás művészetét, az összhangzattanról már nem is beszélve.

A művésznőnek a számolatlan Grammy-díjával már nem kell senkinek bizonyítania, csak saját magának. Több mint húsz éve, a meghökkentően érett Come Away with Me című debütáló albuma óta ő a jazzhatású zongorapop etalonja. Azóta őrzi a státuszát és eleganciáját, annak ellenére, hogy most éppen nem olyan divatos, mint amilyen 2002 körül volt.

Fáradt boldogság 

Persze nem könnyű az érdeklődés középpontjában maradni, ha semmi mást nem akarsz magadról közölni, csak azt, amit a dalaidban elrejtettél. Ezt hívják eleganciának. Jones hangja hol fáradt, füstös, hol derűs, dalai tele vannak ragyogással és érzékiséggel, miközben mindig van egy-egy hangszerelési megoldás, alig észrevehető többlet, játék a dinamikával, a hangsúlyokkal, így Jones a mai napig izgalmas maradt.

Olyan az egész, mint amikor reggel, még félig benne az álom buborékában, lefőzünk egy kávét. Évek óta ugyanaz a minőség, mégis más a hozzáadott keksz, a péksütemény, mást hoz a terasz ajtaja elé a kutya, másképp tűnik át a kerten a szomszéd utcában kanyargó kukásautó narancsos villogója.

Én táncolnék veled

Nincs két egyforma Norah Jones-album. Hol a folkos americana hangzás az erősebb, hol a blues, hol a jazzy pop, esetleg az indie-rock. És az a legjobb az egészben, hogy minden olyan természetesen ér össze, mint egy jól megtervezett modern enteriőr a Pinterest válogatásában.

Persze szó sincs hazug idillről, Jones benyújtja a párkapcsolati panaszkönyvét is, az egész albumot hallgatva mégis érezzük a nyugalom ölelését, sőt a művésznő táncolni akar, ahogy az kiderül az I Just Wanna Dance című évődő dalból. 2002 körül az volt a jó, hogy Norah Jones mindent vitt, díjakat, filmszerepeket, ő lett a minőségi pop szinonimája, 50 millió eladott lemez pedig maga a parancsoló érvényű siker.

Ilyen volt a pop, a jazz és a folk fahéjillatú ölelése, most pedig a nyugalom élménye járja át a lemezt, miközben minden dal reflektál a diadalmas karrier kezdetére, és kiszolgálja azokat is, akik Jones kiadójára, a legendás Blue Note jazzkollekciójára esküsznek.

A Visionsben ugyanakkor nincs radikális újraértelmezés, minden korábban már levédett jegyet megtalálunk, ugyanúgy keretezi a dalait, csak ezúttal jobban felismerhetők a szellős vintage soul motívumok, a spagettiwestern-hangulatok, amelyeket különösen szeretnek a rádióállomások. Így aztán könnyen lehet, hogy az album új hallgatókat is hoz Jones számára, ugyanis túllép a vacsorapartik és az élményborestek bluesos dorombolásán, az album dalai bizonyára nagyobb terekben, akár sportcsarnokokban is működnek majd.

Látvány és szavak

A Visions szofisztikált popja hozza a korai évek fülledt vibrálását, ugyanakkor Jones mindig szeret igazítani a már bevált megoldásain, így ugyanolyan friss maradt az új kollekciója, mint amilyen a debütálása volt. Jones ezúttal is mesterien mutatja be legnagyobb mutatványát, a lágy jazzy popos hipnózist. A Paradise-ban némi sanzon a fűszer, míg a Queen of the Sea-ben ott a country.

Az album producere Leon Michels volt, akivel Jones szépen felosztotta a dalszerzői feladatokat. Már korábban is dolgoztak együtt, amikor Michels tenorszaxofonozott Jones Day Breaks című 2016-os albumán, de zenéltek együtt az I Dream of Christmas (2021) című fenyőillatú lemezen is.

Nyugodt erőtlenség

Jones ezúttal is Michelsre bízta magát, aki egyensúlyt teremtett az energetikai térben. Az albumot éppúgy jellemzi a kompozíciós fegyelem, ahogy jam sessionök játékossága. Leon Michels több tantárgyas művész, dobos, gitáros és szaxofonos is egyben, de sokat köszönhet neki a vintage garázsrockban jeleskedő Black Keys is.

A Visions sikeréhez nagyban hozzájárult Dave Guy trombitás, Jesse Murphy basszusgitáros, valamint Brian Blade és Homer Steinweiss dobosok is. A Paradise-ban Jones arról énekel, hogy keress egy helyet, ahol megnyugodhatsz. Nos, ez a hely a lemezjátszó mellett van, és már csak Norah Jones új albumára van szükségünk.

Norah Jones: Visions

Blue Note

46 perc, 12 szám

10/8