Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, kivéve, ha Mark Knopflernek hívnak, a folyót pedig Tyne-nak. Ugyanígy hívják azt a hidat is, amely az egykori Dire Straits-főnök új, One Deep River című albumának borítóján látható, de nem is a folyón van a fókusz, hanem az azon átívelő, 1928-ban felavatott hídon. Mark Knopfler valójában nem lép bele ugyanabba a folyóba, de számtalanszor átmegy a hídján. Az album erősen emlékeztet a 2018-as Down the Road Whereverre és számos vonatkozásban a Dire Straits-életmű motívumaira, de ez nem baj, sőt, ha bevalljuk, valójában Knopfler jellegzetes, törékeny gitárstílusát szeretnénk újra hallani.

Folyó szeli ketté

Azt a finom intellektusú, újragondolt angol bluest és mélabús country-folkot, amit ő fejlesztett tökélyre az elmúlt fél évszázadban, amitől ő a világ egyik legjobb gitárosa. Harminchárom év telt el a Dire Straits utolsó albumának megjelenése óta, és huszonnyolc éve publikálta Mark Knopfler debütáló szólólemezét. 2024-re eljutottunk oda, hogy több albuma jelent meg saját neve alatt, mint ahány lemeze van egykori zenekarának. És persze mindvégig megmaradt játékában a Dire Straits zamata, karakteres hangzása. Knopflert néhány hang után is azonnal azonosítjuk. És az a legjobb az egészben, hogy nemcsak a szólóival tud történeteket mesélni, hanem a dalszövegeivel is. A Tunnel 13 egy westernballada, amely a múlt század elejéről indítja líraian kegyetlen meséjét. A Siskiyou hegységben régi vasútvonal kanyarog a juharok aranyszínén és a fenyők zöldjén át...

A híd túl közel van

A történet a D’Autremont testvérekről szól, akik megtámadtak egy vonatot, ami nem szállított aranyat, ezért bosszúból mindenkit megöltek. Megölték Elvyn Daugherty postásnőt, Sydney Bates mérnököt, Coyle Johnson fékezőt és Marvin Seng tűzoltót is. Majd a dal ívében hirtelen reflexiót hallunk a jelen Los Angeleséről, aztán a szöveg említést tesz egy mamutfenyőről, amely mellett négy ember, a postavonat személyzete feküdt, hátrahagyva özvegyeket, gyerekeket és szívfájdalmakat. És hozzátette, hogy erről a helyről vágták ki azt a mamutfenyőt, amelyből Knopfler gitárját készítették, és amelyen épp ezt a dalt játssza. Így lesz kerek a történet. Nem véletlen pengetett Bob Dylan Slow Train Coming című klasszikus albumán, és nyilvánvalóan hatott rá Dylan balladisztikus költésze is.

Knopfler férfiasan melankolikus hangja semmit nem kopott, arra, hogy hetvenöt éves, csak abból következtethetünk, hogy főleg a múltba réved, de ebben az életkorban ez elnézhető. Külön izgalmas, hogy a Siskiyou-mészárlás néven elhíresült bűnügyet finom eszközökkel, lágyan ringatózó harmónikákkal adja elő a zenekara. És igen, kevés az albumon a dinamikus felvétel, de hát senki nem is vár már Sultan Of Swinget és Money For Nothinget, ugyanakkor kellemes a dinamikája a Scavengers Yardnak, az albumot nyitó Two Pairs Of Handsnek és az Ahead Of The Game-nek is.

Mélységi ellenőrzés

A dinamikusabb dalok az album első blokkjában találhatók, és kétségtelen, hogy idővel belassul a műsor, de annyira kellemes, hogy nemcsak ahhoz lenne kedvünk, hogy átutazzunk a Tyne hídján, hanem ahhoz is, hogy a lábánál bámuljuk a naplementét. Valahogy úgy, ahogy az album borítóját készítő fotós is tette. És ha már szimbolikusnak gondoljuk a hidat, ami összeköt kultúrákat, generációkat, szintén jelképes lehet a naplemente is, a múló idő, amivel Knopfler elegánsan megbékél, és inkább elegánsan tovább zenél. Az album nem konceptlemez, mégis az utazás örök toposza lazán összefűzi a dalokat.

Lassú víz

Nemcsak a Tunnel 13 hozza helyzetbe a vonatot, hanem a Before My Train Comes is és a This One’s Not Going to End Wellben – melyben megénekli a világot fenyegető túlfogyasztást és kapzsiságot – szóba hozza a hajókat és a repülőgépeket is. A takarékos kísérettel előadott countrykeringők egy élethosszig tartó utazásról mesélnek, melynek fáradalmait Mark Knopfler a dalok előadása közben piheni ki. Azt énekli a This One’s Not Going to End Wellben, hogy ez az egész, ami a világunkban történik, mindenki számára rosszul végződik, de amíg ilyen kellemes albumok készülnek, mégiscsak van remény.

Mark Knopfler: One Deep River

Universal

12 szám, 52 perc

7/10