1988 májusában a New York Daily News beszámolt az Aloha Airlines 243-as járatának balesetéről, amikor is szerkezeti hiba miatt repülés közben levált a gép teteje. Az egyik utas megállapítása szerint csak Isten volt felettünk. Ez a mondat lett a Vampire Weekend napokban megjelent új albumának, az Only God Was Above Usnak is a címe.

Az album nagy kérdése, hogy mi van alattunk. Mi van, mondjuk New York alatt? Mi van a csatornahálózatában? Mi van a tudatalattijában? Mi történt a várossal, miután a zenekar tagjai otthagyták, és a napfényes Los Angelesbe költöztek? Hogyan viszonyul a zenekar egykori védőszentjéhez, Paul Simonhoz és a Graceland című albumához? Nos, ezúttal sem feledkeztek el róla.

A vámpírok bája

Az Only God Was Above Us a Vampire Weekend ötödik stúdióalbuma, és egyben az első munkájuk, amit Ezra Koenig énekes-gitáros, Chris Baio basszusgitáros és Chris Tomson dobos trióként vett fel, miután a billentyűs, Rostam Batmanglij 2016-ban elhagyta a csapatot. Nem siették el, öt év telt el azóta, hogy legutóbbi, Father of the Bride (2019) című albumuk megjelent.

Az új lemez sokat merített a múlt századi New York pop-kulturális esztétikájából, már maga az albumborító is utal a kulturális sokszínűségében folyamatosan megújuló, egyszerre mocskos és fénylően kreatív világvárosra. Természetesen a Vampire Weekend új albuma nem egy New Yorkról szóló turisztikai blog, tele dalszerű bejegyzésekkel, Tripadvisor-ajánlásokkal, és még csak nem is egyfajta nosztalgiafutam az elhagyott, de még mindig szeretett szülővárosról. 

Ég és föld között

Ha a zenekar a múlt felé fordul, azt csak azért teszi, hogy találjon valami újat a régiben. Önmitológia helyett őszinte feltárulkozásról van szó, és inkább a történelem kerül a fókuszba, mint a kamaszkori emlékkönyvek. Ezra Koeniget az a New York érdekli, amely egykoron fölnevelte őt, a szellemisége, a galériák, a klubkoncertek világa, azok a hősök, akiket a város a hatása alá vont, ők pedig hatással voltak a globális kultúra alakulására.

Az album színes, mint maga New York. Van itt indiai raga, hip-hop, a The Strokesra utaló motívumok, miközben a Vampire Weekend pont a 2000-es évek elején feltűnt áramvonalas New York-i trendek ellen dolgozott.

Fuck The World – hangzik el az album nyitómondata az Ice Cream Piano című dalban, és már ebből is sejthető, hogy már nincs sok közük az egykori, Columbiára járó, középosztálybeli srácokhoz, akik könnyedén hozták a barokkos beatet, a  kellemesen sokrétű indie-popot.

Nekik már a történelemhez van közük, nem az egyetemi bulikhoz vagy a Holiday című, reggae hatású dalukhoz, amit felhasználtak egy Honda Civic- és egy Tommy Hilfiger-reklámban is. Már az Ice Cream Pianóban is jól kivehető a radikális eklektika, amikor is vonósnégyes kerget egy felturbózott rockos témát, majd az egész úgy ér véget, mintha egy ismeretlen NSZK-beli prog-rock zenekart hallanánk 1972-ből.

Menekülés New Yorkból

A 2018-as Father of the Bride 18 számos ajánlata után most csak tíz felvételt kapunk, köztük az utolsó, Hope című kilencperces dalt. A When Only God Was Above Usnak gazdagabb a kreatív arzenálja, merészebbek a hangszerelések is, és bár ez egy telezongorázott album, szerényebb gitárjátékkal, mégis, sokkal szélesebb a stiláris választékkal. A lemez populáris gesztusokkal teli kísérleti mikrokozmosz, a Connect című – vonósok és zongora párbaját elmesélő – kísérletet inkább a MÜPÁ-ban kellene bemutatni, mintsem mondjuk a Sziget Fesztiválon. Nincs mese, a When Only God Was Above Us az év talán legizgalmasabb indie-rock vállalkozása.

Szállj velem!

Azt énekli Koenig a 2008-as bemutatkozó lemezük Mansard Roof című dalában, hogy a tetőről a forró szemetet, a betontalajt, egy tengerészeti térképet és az épületek tetejét látják. Így érnek össze a dolgok. Az új album egy repülőgép perspektíváját tárja fel, amikor csak Isten volt az utasok felett. Talán már 2008-ban is ott volt felettük valaki, de csak most jutottak el a zeneszerzésben odáig, hogy már nemcsak az épületek tetejét látják, hanem azt is, aki a felhők fölött lakik.

Vampire Weekend: Only God Was Above Us
Universal, 10 szám, 47 perc

10/8