St. Vincent arról énekel az All Born Screaming című új lemezének címadó dalában, hogy ahhoz, hogy a föld felett érezze magát, fel kell másznia a villanyvezetékekre és a hegyekre.

elég, ha meghallgatjuk az Anne Clark néven született énekesnő pár napja megjelent albumát.  És ami a legjobb az egészben: ezúttal St. Vincent nem keresett alteregókat, perszónákat, hanem önmagát adja a nyers és nyughatatlan világával. Szerencsére ebben a világban egy pillanatra sem unatkozunk, hiszen van itt James Bond-parafrázis (Violent Times), Kate Busht idéző dream-pop (Sweetest Fruit), grunge hatású felvétel (Flea) és Nine Inch Nails-féle ipari metál-idézet (Reckless).

Csend és kiáltás

De lehet-e ennyire változatos és egyben önazonos egy album? Nos, igen, ha valakinek annyi személyisége van, mint St. Vincentnek. Az egyik személyiség a producer, ugyanis ezúttal maga lett belső hangjainak zenei rendezője, nem hívta el a csúcsproducer Jack Antonoffot, mert azt mondta, hogy olyan hangok voltak a fejében, amelyeket igazából csak maga tudott megidézni.

Ha azt mondta volna a szakma valamelyik nagyágyújának, hogy olyan albumot szeretne, ami olyan, mint egy színházi kelléktár, azaz van benne minden, mégis látja a rendet az egészben, akkor a legtöbb producert azt felelte volna, hogy maradjunk egy jól körülírható hangképben.

Alakváltó

De St. Vincent öltözőjében ott a reggae, a lounge, a noise-rock, a barokk-pop, a kamara-pop, a grunge, a sci-fis ambient és a funk is. Igen, sok a jóból, de St. Vincent alakváltó, és pont attól érdekes, hogy egy dalon belül is képes az átváltozásokra. Hogy ez olyan „bowie-s”?

Nos, a The Power's Out finoman megidézi David Bowie Five Years című dalának ritmikáját és hangulatát, de egyébként Bowie nem az album mumusa. Míg a legutóbbi, Daddy's Home című albuma a hetvenes évek glam-rock hommage-a volt, addig most minden és mindenki játszik, még Dave Grohl is dobol két számban (Broken Man, Flea). Az All Born Screaming egy kockázatvállaló, zsúfolt és nyugtalan album, amely még beidézi Zappát is, szóval elsőre tényleg azt gondolnánk, hogy ez megülné a gyomrunkat.

De valójában csak St. Vincent gazdag szókincsét csodálhatjuk, aki 41 évesen már van annyira profi, hogy minden kilengését visszarántja. A művésznő hetedik stúdióalbuma egy poplemez, amely revitalizálta a kilencvenes évek alter-rockját, az elektrót, de úgy, hogy ebbe beleférnek az esztrádos James Bond-főcímdalok imitációi és a Portishead-féle allúziók is.

és persze tényleg kicsit magunkra vagyunk hagyva, ugyanakkor az út mégis ismerős. Ismerősek a hangok, vannak turistajelzések, és különben is, a lemez nem társastánc-tanfolyamokra készült, egyik központi motívuma a gyászfeldolgozás.

Tűz, jöjj velem!

Az album meghökkentő borítója – a művésznőt látjuk lángoló kezekkel – egy képkocka a Broken Man című dal klipjéből. Persze nem ez az egyetlen albumborító, ahol égő embert látunk, ott van például a Rage Against The Machine 1992-es lemezének covere, ami viszont nem művészi kompozíció, hanem a valóság.

Malcolm Browne híres fotóján a vietnami szerzetes, Thích Quảng Đức látható, aki 1963 júniusában felgyújtotta magát, így tiltakozva a buddhista vallás elnyomása ellen. Persze tudjuk, hogy St. Vincent egyetemi zenekarát Skull Fuckersnek hívták, ezért mindenre felkészülünk, akár a sebezhetőség szélsőséges ábrázolására is, amit érzékletesen illusztrál a címadó dal néhány sora is. Kimásztam a megszentelt házatokból, csak hogy érezzem a fejfájásom..., mint egy graffiti a vágóhídi piszoárban.

Életjel

St. Vincent magyarázatot is ad az album címére. Szerinte akaratunk ellenére születünk, ugyanakkor ha sikítva jövünk a világra, az nagyszerű jel, mert az üvöltés azt jelenti, hogy élünk. Maga az üvöltés tehát életjel is egyben, legyen az a szülőszobában vagy a lemezstúdió éjszakai magányában.

St. Vincent: All Born Screaming
Total Pleasure Records / Virgin Music
10 szám 41 perc

10/7