Sia új, Reasonable Woman című albumának borítóján egy subába bújt, szemeit eltakaró nőt látunk egy kislány mellett. Ez meglehetősen beteg ábrázolat, leginkább az 1978-ban forgott magyar ifjúsági sci-fi tévéfilm, a Snuki juthat eszünkbe, aminek főhőse egy szőrmók űrlény volt, kifordított, kékre színezett bekecsben, pirosan villogó szemekkel. Bizonyára Siának is bejött volna Sík Ferenc filmje, az is tele volt gyerekekkel, ahogy Sia klipjei is, ráadásul főszereplője egy másik világból jött. Láttunk már ilyet Björk földszagú, csírázásokat is beindító ambient operáiban. Sia maszkok mögé bújt imázsa azonban a mai napig idegesítő. Egy olyan művészről van szó, aki álarccal és mindent elfedő diszkós csuhákkal védi integritását.

Az arc nem a tiéd

Ugyanakkor aki a szórakoztatóipart választotta az önkifejezés terepének, és nem akar a színpad fényében eggyé válni a rajongóival, az legyen producer, húzódjon a keverőpult mögé, mert az arcot eltakaró bújócska igazán csak a KISS-nek állt jól. Sia azonban a rádióbarát diszkót és a power balladákat választotta, hozzá pedig egy orkánszerű, szenvedélyes előadásmódot. Elképesztő kézügyességgel készíti motivációs himnuszait az újrakezdésről, már a nyitódal, a Little Wing is olyan, mint valami Insta-poszt egy patak fölött repülő fecske természetfotójával, Sia támogató dalának szövegével: Nem tudod abbahagyni a sírást / De a könnyek felszáradnak, amikor repülsz.

Önsegítő tanfolyam

Sia akármilyen szenvedélyesen énekel, bármilyen jól skálázta be magát a felvételek előtt, akkor is nyilvánvaló lesz az ellentmondás szenvedélyes, képzett hangja és az elektropop frázisai között. Hiába mutatkozik meg vokális kvalitása, az önsegítő dalok nem állnak össze egy nagy egésszé, mintha kimaradt musicalbetétdalokat hallanánk. Pedig ő egy olyan művész, aki az acid jazzből indult, majd az elektropop alvó ügynöke és slágergyárosa lett, tucatnyi listavezető dallal. Sia azok közé a kiváltságosok közé tartozik, aki nem egyszer állt a Billboard-lista élén, aki a szakma krémjének (Rihannának, Beyoncénak és Adele-nak) írt dalokat, aki egyszerre slágeriparos, producer és világszínvonalú előadó.

Akkor miért éri be azzal, hogy olyan dalokat ír magának, amilyeneket másnak sem adna oda? A Reasonable Woman Sia tizedik stúdióalbuma, és az első lemeze a 2021-es, katasztrofális bukást hozó Music óta. A művésznőnek tehát van mit bizonyítania, hiszen utoljára a 2016 januárjában megjelent This Is Acting című lemezével ért el igazi kereskedelmi sikert, ráadásul az albumon olyan dalok találhatóak, amelyeket más előadóknak írt, de azok visszautasították. A cím is a színészetre utal, arra, hogy e dalok eléneklése olyan számára, mintha szerepeket játszana. Ezután jelent meg 2018-ban az Everyday Is Christmas, ami egy standard karácsonyi album, így némileg kilóg az életműből.

Lányok asszonyok

Épp ezért a Reasonable Womant afféle karriert újraindító vállalkozásként kell felfognunk, ahhoz viszont nem eléggé meggyőző. 

A lemezen nincsenek olyan kaliberű világslágerek, mint a Chandelier, az Unstoppable vagy a Cheap Thrills, jórészt a szokásos szívfacsaró kortárs balladákat halljuk a „nem adom fel” tematikából, és az eddig megismert, hatásvadász hangképek köszönnek vissza. Az albumot azonban elviszi a már említett Little Wing, a Kylie Minouge-val közösködő, bársonyosan puha elektropop-csacskaság, a Dance Alone és a Gimme Love című bombasztikus diszkóbalett.

Mi vagyunk a bajnokok

De sikeres lehet a szellős, szintipop hatású Towards the Sun, a Champion című hiphophimnusz, és a tört ritmusú, a melankolikus retro táncdalok idilljét idéző One Nights is.

Ugyanakkor minden kiszámítható a lemezen. Egyrészt összepárosíthatók az életmű egy-egy korábbi darabjával, mintha egy Dobble kártyajáték lenne az egész. Mégis minőségi munkáról van szó, és aki szereti a diadalmas adrenalinballadákat, a gyomorszorítóan katartikus, szárnyaló musicalrefréneket, amelyektől kibomlik a rózsaszín masni a Sia-rajongó kamaszok hajából, azoknak remek ajánlat a Reasonable Woman. 

Sia: Reasonable Woman

Warner

15 szám 50 perc

6/10