Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Stenk cikkek
Könnyen zavart okozhat egy családi autós kiránduláson Billie Eilish Hit Me Hard and Soft című új albumának Lunch című dala, amelyben Eilish egy lányról énekel, akit megenne ebédre, akinek a nyelvén táncolna, és akinek olyan az íze, mintha ő lenne az igazi. Mit mondjon anyu a tízéves lányának, aki éppen azért duzzog, mert a szülei nem engedik, hogy kékre fesse a haját… Mit mondjon erre a leszbikus történetmesélésre? Ilyenkor jól működik az elterelés technikája. Emeljük ki inkább a dalból az Ő a fényszóró, én vagyok a szarvas idézetet, aminek van költői ereje, és tényleg érdemes elmerengeni azon, hogy miért blokkol le a szarvas a fényszóró előtt.
A siker megszállottja
Miért blokkolt le a világ a 2001 decemberében született Billie Eilish minden képzeletet felülmúló sikere láttán? A kétszeres Oscar-díjas, kilencszeres Grammy-díjas, kétszeres Golden Globe-díjas amerikai énekesnő debütáló albuma, a When We All Fall Asleep, Where Do We Go? 2019 márciusában jelent meg, amikor Eilish még csak 17 éves volt. Vajon hogy dolgozta fel azt, hogy az album első helyen debütált a Billboard 200-on, és hogy 2019 legtöbbet eladott albuma lett? Ezzel ő maga is eleget foglalkozik a dalaiban. A Billie Eilish-jelenség jobban rávilágít a generációk közötti szakadékra, mint a TikTok algoritmusa. Az új album nem akar tolakodóan konceptlemeznek tűnni, nem törekszik világuralomra, nem akarja újradefiniálni az Egyesült Államok kultúrantropológiáját, mint a pár héttel korábban megjelent Cowboy Carter című Beyoncé-lemez.
Madárka
És nem is olyan hosszú. Míg a Cowboy Carter 80 perces, addig Eilish albuma a 45 percével szinte feleannyi. Ugyanakkor laza tematikus szálakat Eilishnél is felfedezhetünk: például a második dal, a Lunch és a nyolcadik felvétel, a Dinner. De nem csak az ebéd és vacsora teremt kohéziót az albumon, kijelölve az idő keretét, ott van a madármotívum tükröződése is a Blue című záró tételben és a Skinny című nyitódalban. Utóbbi egyben önértelmezés is: Amikor lelépek a színpadról, madár vagyok egy kalitkában. És persze az albumon a legerősebb tematikus vonal az énértelmezés, ami már a Skinnyben is megjelenik: Vajon most már a koromnak megfelelően viselkedem? – teszi fel a kérdést a sebzett és zaklatott művésznő. A tracklistán tíz felvételt találunk, de a többségükben más dalok is megbújtak, azaz az eredeti számok elágaznak.
Ilyen például a L'Amour De Ma Vie, amely a zsibbasztóan lassú első három és fél perce után dinamikus hyper-pop dallá válik. Hasonlóan tér le röppályájáról a lebegő Bittersuite. Ezt a számot egy fájdalmas zajköltészet zárja, ami egy sci-fi soundtrackre emlékeztet, egy izlandi zeneszerző jégzajlásra emlékeztető effektjeivel. Az albumot nem előzték meg kislemezek, mert Eilish szerint nem lett volna értelme megbontani a dalok kohézióját. A Hit Me Hard and Soft egyetlen konvencionális felvétele az akusztikus gitárra alapított Wildflower, amely a végén nagyzenekari hangszerelést kapott némi kórussal. Ez pedig jobban beidézi Joni Mitchell korszakos Blue című alapvetését, mint az albumot záró Blue című tétel. E dallal rokonítható némileg a szintén óvatosan induló Greatest is, amely a végén egy teátrális, robbanásszerű szimfonikus zárlatot kap.
Zenés fekete komédia
A Hit Me Hard and Soft öntörvényű zenés fekete komédiája a váratlan fordulataival felrúgja az arénapop protokollját, félrevezeti a hallgatót, ahogy egy jó krimiben terelik el a figyelmünket a gyilkosról, és kínálnak újabb és újabb megoldásokat, Mindezt akkor, amikor a tinik azonnal lapoznak a TikTokon, ha a rózsaszínre festett maltepoo kutya nem csinál legalább egy hátraszaltót. Az albumot Eilish és a testvére, Finneas O’Connell írták, ahogy a korábbi kettőt is, így nem csoda, ha finom utalásokat hallhatunk a régebbi dalaikra. Bizonyára elkezdődik majd a találgatás, hogy a három díva, Beyoncé, Taylor Swift és Billie Eilish közül ki lesz 2024-ben a globális pop királynője. Mindhárman idén tavasszal publikálták új lemezüket, és külön személyzetet tartanak fenn arra, hogy portalanítsák a Grammy-díjaikat. Nos, mi a Hit Me Hard and Soft horrorpopjára adnánk le a voksunkat.
Billie Eilish: Hit Me Hard and Soft
Darkroom/Interscope Records
10 szám, 45 perc