Napszemüveg, raszta haj, kockahas és olyan természetes lazaság, amit nem lehet megtanulni. Ezek jellemzik Lenny Kravitzet, aki fiatalokat megszégyenítő módon mozog a színpadon és robbantja fel a világ arénáit évről évre.

A Blue electric light az előadó 13. stúdióalbuma, bár az egyik közülük egy válogatáslemez. 35 éves pályafutása során rengeteg slágert írt, melyeket máig játszanak a rádiók. Egymás után négy Grammy-díjat nyert, 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben és 2001-ben is a legjobb férfi rockénekesnek választották. 

Feelingben nincs hiány

Lenny Kravitz egyszerre a nagybetűs ROCKSZTÁR és a „családalapítós zene” koronázatlan királya. Egyszerűbben fogalmazva a dalai szexik. Nem is kicsit.

Az új albumon 12 szám szerepel, amelyekből korábban megjelent egy-kettő. Már akkor sejteni lehetett, hogy az előadó nem változtat a jól bevált recepten, ugyanazt a minőséget és hangulatot fogja hozni, amit már megszoktunk és elvárunk tőle. 

Az It's Just Another Fine Day (In This Universe) című dal, ami az első a lemezen, azonnal egy másik világba kalauzol minket. Akár a Hair című musical LSD tripet megjelenítő részében is elférne a verze. Mindenre van idejük a több mint hatperces dalban. Nem túlzottan pörgős kezdés, de érezhető, hogy feelingben nem lesz hiány.

Ezt bizonyítja a második nóta, ami úgy robban be, mint annak a rendje. A TK421 az egyik, ami már korábban megjelent, a lemez koncepcióját tekintve viszont tökéletes helyen van. Igazi funk-rock nóta, ahol a basszus kíméletlenül veri a mellkasunkat. Ráadásul

Ébredés után meztelenül ugrik ki az ágyból, rádurrant egy spanglira, majd körbetáncolja és gitározza a villát, amiben három percet is élmény lenne eltölteni. 

Kravitz az új albumával tényleg mindent lefed, amit a pop-funk-rockon belül le lehet. A pörgős, bulizós, húzós számok mellett a líraibb dalok is helyet kaptak a korongon, így vezetés közben, buliban, első randin vagy vasárnapi ebéd közben is be lehet rakni zenei aláfestésnek.

Új lemez, régi stílus

Ritka, hogy egy albumon ne legyenek töltelék dalok, ezen a korongon is lehet találni kevésbé jókat, mint például a Let It Ride vagy a Bundle of Joy, de ezek sem rontják le a lemez minőségét, hiszen nem arról van szó, hogy hallgathatatlanok lennének, csupán gyengébbek a többinél.

A Human című nóta ötödikként szerepel a lemezen, korábban ez is megjelent már, sőt az énekes annyira jónak találta, hogy ez is kapott klipet. Ráadásul nem is akármilyet. Kravitz és zenekara egészen egyedi módját találta meg az utcazenélésnek.

Az album leghúzósabb dala talán a Paralyzed, ami bizonyítja, hogy Kravitzben máig benne van a rock, amit annyian megszerettek tőle az Are You Gonna Go My Way, a Bring It On vagy a Fly Away alatt.

ami dallamos refrénjével azonnal énekelhetővé és megjegyezhetővé válik.

Bár a zenekari tagok cserélődnek néha Kravitz mellett, szerencsére a gitáros poszton, ahogy mindig is, Craig Ross maradt, aki hozza a kötelezőt évtizedek óta, és tökéletesen kiegészíti az ének és a zene kapcsolatát.

Lenny Kravitz: Blue electric light
12 szám
55'24 
BMG

8,5/10