Ahogy nem tudjuk megítélni, hogy Charli XCX Brat című új albuma lime-zöld színű-e (a New York-i székhelyű Special Offer, Inc. grafikusai szerint igen), vagy éppen pisztáciaszínű, úgy azt sem könnyű eldönteni, hogy mennyire vegyük komolyan a Brat Metacritic eredményét, amely szerint ez a 2024-es év legmagasabbra értékelt albuma. (A 2024-es listán a második Beyoncé Cowboy Cartere, míg a nagy konkurens, Billie Ellish Hit Me Hard and Softja a hetedik.)

Ezeknek a listáknak persze nincs különösebb értelmük, inkább csak trendeket mutatnak, annak viszont van értelme, hogy végighallgassuk Charli XCX új lemezét, már csak azért is, hogy megnézzük, hol tart ma az EDM hatású hyperpop hullámvasút.

Zöld program

A 32 éves művésznő úgy gondolta, hogy már a zöld borítójával is lázad, mert nem tetszik neki, hogy a rajongók szinte a tulajdonukként gondolnak a popsztárokra, és követelik a portréik kihelyezéseit. Persze ha valaki popsztárnak szegődött, bizonyára látta a Hard Days Nightot (oké, ha 1992-ben született, akkor nem biztos), és tudja, hogy ez a rajongás megy már 1964 óta, sőt amióta innovatív szakemberek 1954 körül feltalálták a rock and rollt.

Persze a játékos kedvű olvasók összeállíthatnak egy tízes listát az egyszínű borítókról is, az egyik első még 1968-ban készült, és a The Beatles nevű zenekarhoz kötődik. Charli XCX (lánykori nevén Charlotte Emma Aitchison) hatodik albuma szélsőségesen pop, ugyanakkor a rave-es pumpálások és a francia elektro duruzsolása mellett 

Neked írom a dalt

Ez persze számos fiatal popsztárra áll, hozzátéve, hogy mindenki megzenésíti a partnerkapcsolatait is, így a 2020-as években számos olyan album született, amelyeknél 

Szerencsés esetben egy érzelmes popdal hallgatása közben el tudunk vonatkoztatni a magántermészetű közlésektől, de Charli XCX a Sziget Fesztiválon is fellépő, 1975 nevű formációban doboló George Danielnek írta a dalai egy részét, és valahogy azt érzi a hallgató, hogy a felvételek kizárólag Charli XCX barátjának szólnak.

És akkor is őszintének tűnik, amikor arról énekel a Rewindben, hogy bizonytalan magában, állandóan az arcát elemzi, és ehet ugyan jó éttermekben, de vacsora közben folyton a testsúlyára gondol, és hogy együttműködik a bulvársajtóval, néha ő hívja fel a paparazzókat.

A Brat egy önmarcangoló, pimasz, a külvilággal konfrontatív viszonyban lévő, 32 éves nő albuma, amiben nincs egyetlen természetes hang sem. Sokszor az énekhang sem az, ami persze nem baj, hiszen már a hetvenes években sem rajongott a Kraftwerk a gitárért. Ugyanakkor az album annyira hyperpop, annyira impulzív, hogy a Myspace-en felnőtt korosztályon kívül nem biztos, hogy másokat is meg tud szólítani.

Az őszintesége ugyanakkor különös disszonanciát mutat a barkács rave-be oltott kereskedelmi hyper-poppal. Az I Think About It All The Time izgalmas dal egy gyereket nem akaró nőről, akiben megmozdul a gondolat: vajon nem rontja-e el az életét azzal, ha lemond az anyaságról? Annyira félek, hogy lemaradok valamiről... Abba kéne hagynom a fogamzásgátló szedését?

X-faktor

Ez izgalmasabb téma, mint az, hogy milyen nehéz elviselni a popsztársággal járó terheket, és tegyük hozzá, a hőseink ilyenkor úgy panaszkodnak, hogy közben dicsekszenek. És az is kétségtelen, hogy Charli XCX már harminc pluszosan egy olyan világban mozog, amelyben minden hónapban felbukkan a semmiből valaki, aki milliárdos letöltéseket produkál, és már itt vannak azok, akik kinevetik Taylor Swift rajongóit, mert azok az istennőjüket Tay-nak szólítják.

De ez sem zavarta Charli XCX-et, aki most előállt az egykori illegális londoni rave-színteret idéző tánclemezzel. Azon tűnődöm, hogy megérdemlem-e a kereskedelmi sikert – énekli a Rewindben. Nos, a válasz egyértelmű, azaz igen, hiszen a kereskedelmi sikert alapvetően nem is kérdőjelezzük meg, viszont a szakmai siker már egy másik történet lenne.

Charli XCX: Brat
Warner
41 perc, 15 dal

10/7