Vannak, akik akkor is a középpontban szeretnének maradni az éjszakában, ha már elmúltak ötvenévesek. Például a Dj-k. Mások csak akkor vannak fenn éjjel, ha a prosztatájuk miatt sűrűn járnak WC-re. Nem végeztük el Moby egészségügyi állapotfelmérését, erről nem tudunk referálni, de az biztos: készített egy új albumot Always Centered At Night címmel, ami erősen utal arra, hogy az éjjeleken még mindig a középpontban van.

Ehhez képest új lemezén kizárólag vendégénekesek vannak a centrumban, ő maga nem énekel. De Moby most nemcsak ezért érdekes, hanem azért is, mert 25 éve, 1999-ben jelent meg a Play, amelynek minden dala sláger lett.

A kör közepén állok

Közismert, hogy a Play összes felvételét hallhattuk reklámokban, illetve a dalok feltűntek a 2000 körüli menő filmek soundtrackjein is, kijelenthetjük tehát, hogy a popkultúra egyik legnagyobb hatású albumáról van szó. Az ünneplés kellős közepén az a nagy kérdés, hogy vajon az Always Centered At Night is hasonlóan sikeres lesz-e.

Az mindenesetre szimpatikus gesztusa volt, hogy nem A-listás sztárokat hívott meg vendégszerepelni, ami egyébként a nagypályán szokás (lásd pl. Coldplay), hanem kevésbé ismert, ám kimondottan karakteres hangú előadókat.

Nem hallott Benjamin Zephaniahról? Sebaj! Hallgassa meg a Where Is Your Pride? című dalt!

Lányok nélkül soha

Nem ismerős Gaidaa neve? Máris itt van a Transit című felvétel! És szép sorban megismerhetünk tizenhárom előadót, és a hozzájuk rendelt ugyanennyi Moby-felvételt, és ez mindenkinek jó, legfőképpen a produkciónak. Arról nem beszélve, hogy Mobynak nem kellett énekelnie, így jobban ki tudott teljesedni a hangszerelésben, újragondolva mindazt, amit a jazzről, az ambientinfúzióktól, az R&B-ről, vagy éppen a house-ról gondoltunk.

Az albumnak van néhány magaslati pontja, ott van például a Precious Mind (feat. India Carney), vagy a Dark Days (feat. Lady Blackbird). Ezek a dalok, ahogy a többi is, visszautalnak az életmű korábbi sikereire,

Inkább az a probléma, hogy bár egységesen erősek a felvételek, de XXL-es slágerek nincsenek a lemezen, csak M-esek és L-esek, és igazán ezek Moby méretei, és látszik is, hogy ő ezzel elégedett. Ha nem lenne az, Rihannát vagy Beyoncé hívta volna énekelni, ahogy láthattuk és hallhattuk a Coldplay esetében is.

Moby az utóbbi időben azzal volt elfoglalva, hogy életműve legjobb felvételeit újraértelmezze – Reprise (2021) Resound NYC (2023) –, de nem csak az emlékkönyvét lapozgatta, közben folyamatosan publikálta új dalait is. Azon lehet vitatkozni hogy jó ötlet volt-e a Play jubileumának idején egy új albummal elvonnia figyelmet az ünnepléstől, de Moby nem várta meg a kerek évszámot, és a korábbi években már letudta a ceremóniát a Reprise-zal és a Resound NYC-vel.

Éjszakai lebegés

Kéthavonta közzétett új dalokkal azt is jelezte, hogy nem nosztalgiadiszkót akar, hanem egy új albumot, amelyre szépen össze is gyűjtötte a közben már publikált új felvételeket. Moby (alias Richard Melville) széles látókörű alkotó, aki zökkenőmentesen tudja egymás mellé illeszteni a dubköltészetet és a szívszorító gospelt.

Igaz hogy ezúttal nincsenek slágerlistás dalai, de hibátlanul van elkészítve változatos ajánlata, az ambientepikától a füstös, New York-i jazzbárok hangfestészetéig. És közben megmutatja azt is, hogy nemcsak a világ egy hangulat, hanem a túlvilág is. Igaz, hogy a dalok sokszor nem tartanak sehová, csak lebegnek a New York-i égbolton, de még a lounge-hangzású felvételek is vibrálnak.

Szenvedélyek viharában

Megkapó a vokális akrobatika is, és talán csak a dalok sorrendje tűnik esetlegesnek, olyan, mintha mintavétel lenne egy éjszakai DJ szettjéből. Ezt kérdezi Moby a Where is your Pride (feat: Benjamin Zephaniah) című számban: Hol van az örömöd? / Hol van a rettegésed? / Hol van a szenvedélyed? / Hol van a fejed? Arra, hogy hol a szenvedély, biztosan tudunk válaszolni. Az Always Centered at Night című albumon.

Moby: Always Centered At Night

Mute Records /  13 szám / 60 perc

7/10