Vannak előadók, akik koncepciókban gondolkodnak, a rock and roll nekik inkább egy gondolatkísérlet, amire táncolni is lehet. A Kasabian számára a zene inkább kísérlet, különösebb gondolat nélkül, de legalább lehet a dalaikra bulizni a fesztiválokon. Úgy tűnik, a nyolcadik stúdióalbumuk, a Happenings nem otthoni fogyasztásra készült, még az is lehet, hogy nem is hangszedővel, hanem csak konfettiágyúkkal lehet lejátszani a fesztiválokon.

Nekünk mégis sikerült analóg módon is meghallgatnunk, és a végeredmény tarka összképet mutat, olyasmit, mint amilyenek a fesztiválmezőkön szétszóródott konfettibombák. A Happenings immár a második olyan Kasabian-album, ami a karizmatikus énekes, Tom Meighan nélkül készült, de sem a 2022-es The Alchemist’s Euphoria, sem a most megjelent új album színvonala nem éri el a Meighan-éra klasszikusait. 

Rövid, de játékos

És ezt úgy sem sikerült összehozni, hogy a tíz számot tartalmazó album mindössze 28 perces, rövidebb, mint a Ramones legendásan karcsú debütáló albuma. És nem azért nem működnek bizonyos dalok, mert azokban Serge Pizzorno, a gitáros énekel, hanem azért, mert a producer, Mark Ralph iránymutatásai miatt az egész produkció popos fényt áraszt, és mert nincs meg a kötelező három-négy kirobbanó indie pop sláger, nincs meg az a barbár energia, ami a leicesteri zenekar korábbi munkásságát jellemezte. Az rendben van, hogy elutasították Meighan nőverő barbarizmusát, de a party rock és az indie pop közötti gazdátlan térben mozgó zenekar valahogy jellegtelen lett. És annak ellenére lett az, hogy a kényszeredetten frontemberré vált Pizzorno olyan szőrmók dresszekbe bújik, amelyeket megsüvegelnének az angol legénybúcsús turisták is.

House harmóniák

Az albumon nincsenek hivalkodó akkordok, nagy teraszhimnuszok, leginkább a zenekar korábbi keltezésű közepes dalait idézik, azokat meg minek. Ugyanakkor az édesbús táncdalokra, a house harmóniákra, és a nyugatnémet diszkókra kacsintó Darkest Lullaby című nyitó felvétel, a Daft Punk Get Luckyját testközelbe hozó Coming Back To Me Good remek dalok, ezekből is látszik, hogy a Kasiabian elhagyta a rockot, nincs meg már bennük az a zsigeri, pulzáló indie rock, az Oaisis és a Prodigy közötti játéktér leuralása. Amikor pedig nagyon zúzni akarnak, akkor az olyan, mintha egy tini vígjáték házibuli életképeihez készült volna, ilyen például a Far Will You Go, ami maximum a kamaszkor kihívásainak háttérzenéjeként megy el.

Egészen kellemes a Passengers, ha nem jutna eszünkbe róla az Imagine Dragons, viszont az album legjobb dala, az Italian Horror már megidézi a nagy időket, ez egy igazi Kasabian rock-diszkó, ami egy szépen építkező dal, aminek második része hatásvadász kórusokkal megtámogatott diszkós hangszerelést kapott. Az egészben ott kísért a Coldplay és a Tame Impala is, mintha a Kasabian már csak a trendeket próbálná integrálni, de nem lenne mondanivalója arról a világról, ami körülveszi őket. A Happenings laza himnuszokkal és fényesre csiszolt popdalokkal teli stadion-diszkó, egy büszke bulilemez, se több, se kevesebb. A legtöbb, amit elmondhatunk a zenekarról, hogy végleg eloszlatták azokat a félelmeket, hogy a Kasabian Meighan nélkül olyan lenne, mint a Rolling Stones Mick Jagger nélküli.

Van-e még visszaút a topligába? 

Még nincsenek túl az identitásválságon, de van esélyük a továbblépésre. Néha megidézik az Arctic Monkeyst és a Red Hot Chili Pepperst is, keresik magukat a 2020 utáni popzenében. Ugyanakkor a zenekar életképes, csak éppen az első osztályból lecsúsztak az NB II-be, ott viszont a legjobbak, és minden esélyük megvan, hogy visszatérjenek az igazi bajnokságba. A dalok rövidek, a legtöbb nem is éri el a három percet, miközben vannak olyan ívek is – például a G.O.A.T című felvételben –, melyek a Prodigytől húznak egy határozott vonalat a Pink Floydig. Ugyanakkor remek albumzárlat az Algorithms című vezető kislemez, amely a mesterséges intelligencia veszélyeit kommentálja, meglehetősen közhelyesen.

Csak nézném, ahogy a napok elszállnak. / Algoritmusok átveszik az irányítást/ A robotok azt hiszik, hogy van lelkük / Soha nem fognak szeretetet érezni.

Ugyanakkor a Bowie Heroes-ára történő utalás némileg menti a mundért. Egy nap hősök leszünk – énekli Pizzorno. Nagyon úgy néz ki, hogy ez inkább múlt időben érvényes: egykoron hősök voltak. .

Kasabian: Happenings

Sony

28 perc 10 szám

10/6