A popban bármi lehetséges, még az is, hogy egy adott műsornak a jellegtelensége a legfontosabb stíluseleme. A Glass Animals jelenleg Nagy-Britannia legsikeresebb zenekara, mégsem tudja senki felidézni a zenészek arcát, de még a legnagyobb slágerük, a Heat Waves is olyan udvariasan semmilyen.

Ettől azonban a dal még lehet az egyetemes popkultúra egyik legsikeresebb felvétele, hiszen hat hetet töltött a Billboard Global 200-as listájának élén, ami a Glass Animalst 2022-ben az év zenekarává emelte. A dal a koronavírus-járvány soundtrackje lett, több mint hárommilliárd streamet gyűjtött össze, olyan volt, mint valami TikTok-vírus. Még az is lehet, hogy az egész egy kémprogram, és aki letöltötte a dalt, az már rendelt is egy BYD személygépkocsit, hozzá a kínai kulturális forradalmat népszerűsítő ajándék kötetet.

Üvegtigrisek

A Glass Animals tagjai persze leblokkoltak, kicsit talán úgy is érezték magukat, mint amikor valakinek a bankja véletlenül átutalt egymillió dollárt, és akkor most mi legyen, jelentsék-e a bankfelügyeletnek, hogy tévedés történt, vagy vegyenek egy házi stúdiót… De a Glass Animals sikere nem egy tévedés, mindez megtörtént, az utalások folyamatosan érkeznek, sőt egyre több lesz a jogdíj, mert most jelent meg a 2010-ben Oxfordban alakult zenekar új, I Love You So F***ing Much című albuma, négy évvel a 2020-ban publikált Dreamlandet követően. A fiúk nem várhattak tovább, ennyi idő alatt fel kellett dolgozniuk a sikert, és tessék, itt az új lemez, igazán nem érheti szó a ház elejét. És sikerült majdnem olyan jellegtelen albumot előállítani, mint amilyen a Dreamland volt.

A túl sok szerelem megöl

Ehhez mindenképpen szükség volt arra, hogy a zenekar frontembere és zeneszerzője, Dave Bayley elvonuljon a világ elől, hogy meditálhasson a siker esetlegességén. És ez olyan jól sikerült, hogy Kalifornia történetének egyik legnagyobb viharában egy cölöpökön álló faházban rekedt, és ha már így alakult, akkor nekiállt dalokat szerezni, aminek olyan súlyos következményei lettek, mint a I Love You So F***ing Much című tízszámos, negyvenperces album. A gyűjtemény nem tartalmaz olyan nagy slágert, mint a sztratoszférában is hallható Heat Waves, igaz, arról sem mondta meg senki a stúdióban, hogy esetleg majd ezzel modellezik a generációkutatók a dekontextualizálódott popkultúrát. Azt a kort, amikor minden információ csak összezavarja a TikTok-generáció tagjait, akik már semmit sem akarnak tudni a zenekarokról.

Mert számukra a zene csak szolgáltatás, amit rákeverhetnek az instás összeállításokra. Vagy maximum egy csengőhang, vagy effekt a mobilon, ami meglepő módon tovább tart öt másodpercnél. Ugyanakkor Dave Bayley igen is tele van érzésekkel, a lemez középpontjában a párkapcsolati konfliktusok állnak, a szerelem nagy csataterei. És megtudhatjuk, hogy a művész nemcsak egy titokzatos lányba szerelmes, hanem a nála is titokzatosabb univerzumba is. Talán ezért van az albumnak olyan retrós űratmoszférája, mintha egy nyolcvanas évek eleji B kategóriás olasz sci-fi-horror zenéje lenne. Mintha lenne benne némi alt-rock is, mintha lenne karaktere a zenének, de aztán mégis úgy érezzük, hogy nincs, mert csak egy reklámzene-gyűjteményt hallunk, az olyan, mint a Coldplay feliratú folderből. 

Hőhullám után

Nyilvánvaló, hogy az album tétje ez: be tudja-e bizonyítani a zenekar, hogy nem egy egyslágeres csoda. Világos, sokkal inkább egy olyan rádióbarát alt-pop formációról van szó, amelyik nem csupán a jellegtelenségbe húzta le a Coldplay, Ed Sheeran és a Hot Chip világát, hanem megtalálta a Z generáció abszolút értékű közös nevezőjét. Van benne finom elektronikus pop, némi pszichés alt-rockos gitáreffekt, némi Coldplay, de afféle house-os megközelítésben. Mégis, az egész nem egy stílusgyűjtemény lesz, hanem inkább egy egységes, homogén hangzás, amiről nem tudod, hogy micsoda, lehetne akár Taylor Swift váratlanul kiadott szerelemprojektje is.

Egyszemélyes show

A Heat Waves globális sikere után számos sztárproducer kereste meg a zenekart, de Bayley nem engedte ki a produceri munkálatokat a kezéből, így ezúttal is úgy tűnik, mintha az album egyszemélyes projektje lenne, afféle slágerlistás one man show. Az album nyitódalában, a Show Ponyban Bayley arról énekel, hogy pörgessük végig a stáblistát, mert a folytatás fájni fog. Nos, nem fájt, az I Love You So F***ing Much eleve olyan, mint valami érzéstelenítő.

Glass Animals: I Love You So F***ing Much

Universal

10 szám, 40 perc

10/5