A Smashing Pumpkins új albumának, az Aghori Mhori Meinek nemcsak a címe titokzatos, de a borítója is. A tasakot a Szaturnusz Titán holdjáról készült fotók ihlették, eredetijét megtalálhatjuk a New York Times képgalériájában, amely a Cassini űrszonda fényképeiből válogat.

Az űrt ábrázoló lemezborító kiválóan érzékelteti a végtelen teret és a zenekar végtelen ambícióit. Mindezt a két szanszkrit és egy japán szót kombináló cím is sejteti. Az Aghori egy piszkos rituálékat végrehajtó hindu szekta, a Mhori hindu homlokjelzés, a Mei japánul fényt jelent. Ahhoz, hogy a lemezt élvezzük, nem kell járatosnak lennünk sem a csillagászatban, sem a vallástörténetben, bőven elég, ha valamennyire ismerjük a Smashing Pumpkins életművét.

A Titán szirénjei

Az album a rejtélyes címe ellenére csak 45 perces, ideális hosszúságú tehát, és könnyebben megközelíthető, mint a zenekar tavalyi, Atum: A Rock Opera in Three Acts című nagyképű és zavaros vállalkozása. Az Aghori Mhori Mei gitárfantáziái leginkább a zenekar fénykorát, a kilencvenes éveket idézik, és ez minden régi rajongót megnyugvással tölt el.

A legutóbbi albumaikon létszám felettiek voltak a szintipopos témák, érezhető volt, hogy meg akarnak felelni a Z generációs popfogyasztásnak, de a Smashing Pumpkins minden látszat ellenére az űrutazás helyett most egy időgépbe ült bele, és egy fickós alter-rockos albummal állt elő, megidézve a kilencvenes évek szellemét, sőt találunk Tool- és Muse-hatásokat is, de ezektől csak jobb lett a végeredmény.

Tök jók

Ugyanakkor a céljuk nem a nagy idők öncélú felidézése volt, csak azt akarták, hogy kijelöljenek egy origót, ahonnan elindulhatnak. Amióta újra együtt dolgozik a Smashing Pumpkins alapító triója, Billy Corgan, James Iha és Jimmy Chamberlin, benne van a pakliban, hogy készítenek egy remek albumot, mert Corgan mellett a másik két tag nem bérmunkás, hanem a kreatív közösség része, akik ha összezárnak, bármire képesek.

így aztán már az az örök vita sem számít, hogy Corgan tényleg rossz énekes-e, hogy tényleg olyan-e a hangja, mint egy fogatlan egéré, vagy éppen karizmatikus frontember.

A zenekar tizenharmadik stúdióalbuma tele van kimondottan súlyos, de slágeres dalokkal (Who Goes There, Goeth The Fall, Sighommi, War Dreams Of Itself), ezért is lehet meglepő, hogy nem adtak ki előzetesen kislemezeket, hogy népszerűsítsék az anyagot. Ugyanakkor az Aghori Mhori Mei csak 2024. november 22-én jelenik meg fizikai hordozón, addig a streamingszolgáltatóknál és digitális áruházakban érhető el, így fura lett volna kislemezekkel előrukkolni. Az album hangszerelése némileg egyanyagú, nem könnyű megkülönböztetni a dalokat, pedig számos hatást kimutathatunk bennük, van itt progresszív rock, alternatív rock, részint goth-rock és nettó pop is.

A Szaturnusz gyűrűi

Ugyanakkor egy irányba tartanak a dalok, a Kilencvenes Évek nevű bolygó irányába, amit nem a Cassini űrszonda fedezett fel, hanem maga a Smashing Pumpkins. És persze az albumnak van némi poszt-grunge-os húzása is, de mégsem az a tétje, hogy sikerül-e kiegyensúlyozni a hatásokat, hanem az, hogy megmutassa a három alapember közötti kohézió, amit Jimmy Chamberlin, az alter-rock egyik legjobb dobosa teremt meg.

A zenekar a közösségimédia-felületein az Aghori Mhori Meit rock and roll gitárlemezként jellemezte, és ez akkor is igaz, ha erős a szintetizátorok jelenléte. Úgy tűnik tehát, hogy a Smashing Pumpkins megbékélt azzal a helyzettel, hogy

Visszatértek oda, ahol leginkább otthonosan érzik magukat, a melankolikus, de mégis erőteljes alternatív rockhoz. Az albumot záró Murnau valójában egy ima, amelyben Corgan arra kéri az Istent, hogy mentse meg a lelküket. Akik ilyen bombasztikus fohászt képesek írni, azokat bizonyára megmentik majd az égiek.

Smashing Pumpkins: Aghori Mhori Mei
Martha's MusicThirty Tigers
45 perc

10/7