Az A-ha a pop egyik leginkább félreértett zenekara, amit főleg a kerek negyven éve, 1984 októberében megjelent Take On Me slágerüknek, és a hozzá készült Steve Barron-féle képregényes klipnek köszönhettek. Az A-ha évekig küzdött a tinisztár imázzsal, oly' annyira, hogy a pályájukat összegző Time and Again: The Ultimate című albumuk cover fotóján már nem látszik a rockabillys frizurájuk.

Már csak azért sem, mert mindhárom tagon nagykabát van és kalap, és úgy néznek ki, mintha a volt osztályfőnökük temetésén fotózták volna őket, ahol bejátszották a Living Daylightot, és Harket a gyászbeszédében idézte volna a dal egyik sorát:  Eljön a reggel és a fényszórók elhalványulnak. Az élet a halálunkban rejlik.

Vedd magadhoz a válogatást!

A múló idő ellenében született a Time and Again: The Ultimate album, amely először jelent meg vinylen. Rövidebb törzsanyaggal és egy remixeket is tartalmazó bónuszkoronggal CD-n már 2016-ban publikálták ezt a műsort, hogy az akkor boltokba került Cast In Steel című stúdióalbum turnéját népszerűsítse. Most viszont a remixek – nagyon helyesen – lemaradtak, viszont a 19 dal mellé felkerült két, a CD-n nem szereplő dal is. A dupla lemez utolsó előtti felvétele a This Is Our Home a 2017-es Summer Solstice című MTV Unplugged albumról és az I'm In a 2022-es True Northról, utóbbi klipjében egy tradicionális norvég gyászszertartást láthatunk. De ha az A-hának létszámfeletti válogatásalbuma jelent meg eddig, akkor mi legitimálja a Time and Again: The Ultimate gyűjteményt?

Plexit le!

Nos, elsősorban az, hogy ez a kollekció eddig csak CD-n volt elérhető, és most vinylen is megjelent, és a bónusz daloknak köszönhetően ez lett az egyetlen olyan A-ha-válogatás, amely az összes stúdióalbumról tartalmaz dalokat. Arról nem beszélve, hogy a felvételek vinylen sokkal jobban szólnak, mint CD-n vagy éppen streamelve. És ez az A-ha esetében különösen fontos, hisz éteri popzenéjüknek nagyon is jól áll a hagyományos formátum, izgalmasak az elektronika és az akusztikus hangszerek egymásra épülő struktúrái. Vannak, akik a hetvenes években csak azért vettek hifit, hogy hallják, mit hoz ki Jean-Michel Jarre Oxygène albumából a gép, és talán akadnak olyanok, akik pont az A-ha-lemez különleges hangzása miatt emelik le lemezjátszójuk plexi tetejét, miközben elindíthatnának egy playlistet is a Tidalről.

Ugyanakkor a Time and Again: The Ultimate sokkal több annál, hogy csak demó albumként hallgassuk egy hifishow-n. Szóval, az A-ha-féle kompilációk alapvetően ugyanazokat a dalokat variálták, de megálltak a szelekcióban a válogatás megjelenési événél, így az újabb és újabb sorlemezek slágerei lemaradtak, pedig az A-ha soha nem alibizte le az albumait, sőt lemezről lemezre lett artisztikusabb, ünnepélyesebb és elmélyültebb a zenéjük. A korai válogatásokhoz képest most bekerült a kánonba a 2005-ös Analogue albumról a Cecile, az Analogue (All I Want), a Cosy Prisons, a 2009-es Foot Of The Mountain címadó slágere és a 2015-ös Cast In Steel húzódala, az Under The Makeup is. És ott a már említett két bónuszfelvétel, a This Is Our Home és az I'm In.

Vadászat a slágerekre

A biztos kezű szelekciót persze főleg a Take On Me, a The Sun Always Shines on T.V, a Hunting High and Low, a Cry Wolf, a Manhattan Skyline, a The Living Daylights delejező slágereiért veszik majd meg, és a még tucatnyi listás dalért, de mégis az a legjobb az egészben, hogy hiába a sok-sok bombabiztos szám, nem ununk rá a lemezre, mert annyi finomság és emelkedettség van ezekben a szívfacsaró szerzeményekben, hogy sokszor nem tudjuk, hogy táncoljunk egyet, vagy gyújtsunk meg egy hygge illatgyertyát, és közben kezdjünk bele egy skandináv krimibe. Az A-ha már többször csomagolta újra katalógusát, és szemérmetlenül sok válogatást jelentetett meg, mindig igazítva valamit a slágerkánonjukon, de ezért van szükség e sorvezetőkre, hogy megmutassák: a szerelem és a popipar is olyan, mint egy motorverseny. Vannak győztesek és vesztesek. Ahogy azt a Take On Me képregényes klipjében is láttuk.

A-ha
Time and Agian The Ultimate
Warner
21 szám 78 perc

10/8