Harminc évvel Nick Cave első budapesti koncertje után, 2024. október 13-án, vasárnap este nagy sikerű koncertet adott a Papp László Budapest Sportarénában. Legutóbb 2018-ban láthattuk, szintén az Arénában, akkor valamiért kevesen voltak, most viszont lényegesen többen, úgy háromnegyed házzal számolhattunk.

Ebben bizonyára közrejátszott az új album, a Wild God sikere is. A kérdés ezúttal is az volt, hogy Cave és a Bad Seeds képes lesz-e a sokszor ambientszerű meditációkat és a gyász odüsszeiáját a csarnok indusztriális környezetében megidézni. Ahogy 2018-ban, úgy most is elhitette velünk, hogy imateremben vagyunk, nem pedig egy mobil lelátókkal felszerelt sportlétesítményben.

Angyali üdvözlet

A hazai mozikban 1990 májusában bemutatott Berlin felett az ég című Wim Wenders-film ugyanúgy kísérőeseménye volt a honi rendszerváltásnak, ahogy A Hét című tévés magazin elrettentő riportjai a fekete lyukról. Voltak, akik diktafonnal ültek be a művész mozikba, hogy felvegyék a két Nick Cave-dalt (The Carny, From Her To Eternity), Németh Gábor 1990-ben megjelent Angyal és bábu című könyvének borítójára a film egyik képkockája került.

Hogy miképp viszonyul a mozi 1987-es, kettéosztott Berlinje a rendszerváltás után másféle falakkal kettéosztott Budapesthez, azt csak a film két angyala, Damiel és Cassiel tudta volna megmondani, ha valaki megkérdezte volna őket.

Cave – úgymond – hazajár Budapestre, először 1994 májusában lépett fel a Pecsa szabadtéri színpadán, de 1997-ben láthattuk az Erkel Színházban is, majd többször (2005-ben és 2013-ban) is koncertezett a Szigeten. És még az is lehet, hogy a mostani koncertje volt a legjobban sikerült budapesti fellépése.

Beszélő viszony

Cave remek formában van, a hangja ugyanolyan erőteljes, mint pályája elején, macskaszerű mozgásával uralja a színpadot, és akkor is erős a jelenléte, amikor leül a zongorához. A közönséggel beszélő viszonyban van, remek showman, ha érvényes lenne rá ez a kifejezés.

Az új album borítójának betűtípusával egy-egy szövegrészt is színpadra vetítettek, amúgy a fényjáték inkább színházi atmoszférát idézett, mintsem tipikus koncertshow-t. Főleg a tragédiákból kinyert eksztázis állapota és egyfajta vallásos áhítat volt az, ami meghatározta a koncert hangulatát, hasonló módon a turné többi állomásához. Cave néhány köszivel és köszönömmel kedveskedett a transzállapotba került közönségének.

A zenekart a szakállban és gyűrűkben is erős Warren Ellis, Cave kreatív társa irányítja, és döbbenet, hogy mennyire együtt van a női kórussal kiegészített csapat. Különösen annak fényében, hogy a Bad Seedsben az elmúlt évtizedekben már több mint húsz muzsikus fordult meg, mégis mindig autentikusan, átszellemült módon szólal meg a produkció.

A koncert az augusztus végén megjelent Wild God albumra épült, erről nyolc dalt hallhattunk (Frogs, Wild God, Song of the Lake, Long Dark Night, Cinnamon Horses, Conversion, Final Rescue Attempt, Joy), ugyanakkor számos kulcslemezéről hagytak le dalokat. Az Abattoir Blues / The Lyre of Orpheus című dupla albumról csak az O Childrent hallottuk, a talán legsikeresebb lemezéről, a Let Love Inről csak a Red Right Handet, de még a nem is olyan régen megjelent, 2019-es Ghosteenről is csak a Bright Horsest játszották el.

Érzelmi átvitel

Cave öntörvényű művész, nem keveri a rajongók kedvenceit az új anyaggal, a Wild God van a fókuszban, miközben a fan clubbal aktív kapcsolatot ápoló énekes pontosan tudja, hogy mely daloktól robban fel a színpad. De ő most a vad isten cselekedeteit meséli el nekünk.

A korai felvételek közül sem a mézédes harmóniákra épülő slágereket veszi elő, hanem a kíméletlen From Her to Eternityt és a The Firstborn Is Deadről a Tupelót. Mégis teljes az elragadtatás és tökéletes az érzelmi átvitel. Ahogy a Joy című dalban énekli: túl sok bánatunk volt, most itt az öröm ideje. És ezt az örömöt érezte vasárnap este mindenki az Arénában.

Nick Cave and The Bad Seeds
2024. október 13.
Papp László Budapest Sportaréna