A 2010-es évek elején „Nagy-Britannia legmenőbb fiújának” titulált nottinghami énekes, Jake Bugg nemrég azt nyilatkozta a The Guardiannek, hogy soha nem érezte, hogy oda tartozna, ahol felnőtt, de azt is tudja, hogy oda sem tartozik, ahol most lakik. A jelenleg Kensingtonban élő fiatalember idén töltötte be a harmincadik évét, és már 6,1 millió fontos vagyonával a leggazdagabb fiatal sztárok közé tartozik.

Ettől persze nem érzi jól magát, de ez legyen az ő problémája. Minden más gondja és baja, amit megénekel új, A Modern Day Distraction című parádés albumán, már nagyon is ránk tartozik. De ha nem tartozik sehová sem, akkor vajon hol a helye?

Elterelő hadművelet

Hát persze, a lemezein! Az olyan kivételes dalszerzői képességeket felmutató albumokon, mint amilyen az A Modern Day Distraction című új anyaga vagy éppen a debütáló munkája, a 18 éves korában, 2012-ben megjelent, cím nélküli albuma volt, amellyel azonnal a brit lista első helyére került. Az álomdebütálás persze majdnem akkora átok, amekkora áldás is egyben. Ilyenkor azonnal beindul a „fiatal költő szexi”-effektus, aminek az lesz a következménye, hogy amikor még mindig szemtelenül fiatal valaki, a média már túl van rajta, pedig lehet, hogy izgalmasabb dalokat ír, mint kamasz korában.

Egy idő után Bugg sem volt olyan érdekes, mint tizennyolc évesen, de számára nem is ez volt a legnagyobb probléma, hiszen egyszerű, munkásosztálybeli srác volt, aki csak énekelni akart.

Nagyra nőtt kamasz

Viszont mindenki az első album varázsát kérte rajta számon, és úgy tekintettek rá, mintha mindig egy nagyra nőtt kamasz fiú lenne. Bugg ki akart lépni ebből a skatulyából, de hiába voltak izgalmasak a kísérletei, érződött, hogy még keresi a helyét a zeneiparban, ami rendben is van egy húszas évei elején járó srác esetében. Írt néhány kapitális slágert, számos könnyű popdalt is, de aztán rájött, hogy az a legjobb, ha visszatér a blues-rockos, folkos, indie-popot idéző világhoz, ahhoz a zenés eredőhöz, ami tíz éve a fél világot táncba vitte. Bugg túl van a sztárság első hullámán, sőt túl van a mélypontokon is. Számos dalát használták fel reklámokban, tévésorozatokban, sőt volt egy viharos kapcsolata is a komoly modellkarrierrel rendelkező színésznővel, Cara Delevingne-nel is, de most csak a dalszerzésre összpontosított.

Az A Modern Day Distraction az idén harmincéves Jake Bugg hatodik albuma, ami akkora slágertűzijáték, hogy a nottinghami nyers téglafalak adják a másikat. Már a nyitó Zombieland is olyan dalszerzői kvalitásokról árulkodik, amire azt mondhatjuk: nem volt elhamarkodott tíz évvel ezelőtt a megelőlegezett bizalom, Bugg sikerrel párolta le Bob Dylan, a The Rolling Stones, Billy Brag, az Oasis és az Arctic Monkeys világát, és hozott létre valamit, amire Radics Béla is azt mondta volna a Royallal szembeni Erzsébet sörözőben, hogy na, ez maga a brit szellem. A 2014-ben a Szigeten is fellépő Jake Bugg október 19-én óriási sikerrel játszott az Akváriumban. Azon sem csodálkoznánk, ha valaki a koncert hatására az alagsori „játszós” szobájába beállított egy piros, londoni telefonfülkét, hogy abban tárolja a Fender Stratóját.

Instant Karma

Nehéz bármit is kiemelni az albumról, mert mindegyik dal potenciális sláger, és annak ellenére nagyszerűek a szerzemények, hogy könnyen ráismerhetünk a hetvenéves rock and roll történetének néhány megbolondított sztenderdjére. Az Instant Satisfaction bluegrass gitárjai Dylant idézik, a Still Got Time Oasis-jellegű dal, minden emlékeztet valamire, de kit érdekelnek a kiindulópontok, ha a végeredmények olyanok, amelyek a rock and roll nagy pillanatait juttatják eszünkbe. És akkor még nem beszéltünk a Breakoutról, ami talán az album magaslati pontja. Az Instant Satisfactionben Bugg a pillanatnyi elégedettség nemzedéki élményéről énekel, arról, hogy mennyi minden van, ami az adott pillanatban eltereli a figyelmet a fájdalmakról. Az A Modern Day Distraction nem terel sehová, hanem rámutat a társadalmi problémákra, a Zombielandban például a munkásosztály hőseire, akik a munkától túl fáradtak ahhoz, hogy valahová elmeneküljenek.

Jake Bugg: A Modern Day Distraction
Sony
40 perc 11 szám

8/10