Ha egy albumnak virágcsokor a címe, akkor felmerülhet bennünk, hogy vajon meddig marad friss a virág, hogy van-e virágnyelve a daloknak, feleslegesek-e a szalagok, a csomagolópapír, és hogy milyen a csokréta összhatása.

Gwen Stefani Bouquet című új albuma friss, illatos, ún. yacht rock album, azaz kortárs, felnőtt soft rock lemez, amely mindvégig benne marad a popzónában, miközben egy hálaadó mise új férjének, Blake Sheltonnak, akivel 2021-ben házasodott össze. A country-crossover énekes jelenléte nemcsak a Purple Irises című dalban nyilvánvaló – amelyben énekel is – , hanem az album hangképében is. A Bouquet, az egykori No Doubt énekesnőjének nyolc év után az első rendes stúdióalbuma, ha karácsonyi kiadványát, a You Make It Feel Like Christmast (2017) nem tekintjük sorlemeznek.

Helyettem kis virág

A Bouquet a Somebody Else’s című bosszúdrámával löki be a képzeletbeli countrykocsma lengőajtaját, és adja értésünkre, hogy jobbat érdemelt volna az előző kapcsolatánál. Majd felteszi magának a kérdést: nem tudom, hogy egy olyan szív, mint az enyém, mit keresett egy ilyen szerelemben, és hogyan voltam képes egy narcisztikus, félpszichotikus, manipulatív férfival élni?

Miután letudta a múltat, már csak a derű óráit számolja. Az album szerelmi évődés lesz, minden arról szól, hogyan élnek Sheldonnal. Eszünkbe juthat a Záray–Vámosi házaspár is, hiszen a Köszönet a boldog évekért hangulata lengi be ezt az albumot, csak nem a Stúdió 11 játszik Dobsa Sándor vezetésével, mert táncdalok helyett laza, countryhatású felnőttrockot hallunk. Olyasmit, mint a Fleetwood Mac, a Chicago és Hall & Oates, leginkább a Spotifyra kalibrálva.

Háziáldás

Az albumon összeér több évtizednyi countrypop, amelyet a gyermek Stefani az autós utazások során a rádióban hallott, mindez szelíden hullámzik, mint egy lakókocsipark irodájának tetején a csillag-sávos lobogó. Ugyanakkor vannak itt skás, reggae-popos ízek is, megidézve a művésznő ifjúkori önarcképét. Csak hogy tudjuk: a ska nemcsak a londoni pubokban autentikus, hanem gyermekkora helyszínén, Anaheimben is, ahová felhúzták a világ első Disneylandjét. A város határában ott díszeleg egy tábla: 

A világ legboldogabb helyére érkeztél.

Nem tudhatjuk, hányszor jutott eszébe ez a mondat a zátonyra futott házassága idején, mindenesetre most olyan, mintha ő maga teremtette volna meg a legboldogabb helyet Blake Sheltonnal, akivel a The Voice című zenés vetélkedőben ismerkedett meg.

Aki úgy emlékszik Stefanira, mint egy punkrockos csajra a kilencvenes évekből, vagy egy dívára a kétezres évek elejéről, az valószínűleg meglepődik azon, hogy Stefani, mint egy afféle tradwife, semmi másról nem tud énekelni, csak arról, hogy mennyire szerelmes Sheldonba, aki érezteti vele, hogy ő a világ legszebb nője.

A Pretty című dalban erről énekel: soha nem éreztem magam szépnek, amíg te nem szerettél engem…, és most szépnek és szerencsésnek érzem magam… A Late To Bloomban pedig annak dicsőségét zengi, hogy érdemes várni, hiszen lehet, hogy a negyvenes éveid végén talál rád az igazi szerelem. Sokan, akik a Just a Girll miatt afféle feminista idolt láttak benne, most csalódtak benne, mert úgymond kizárólag a partnerkapcsolatán keresztül képes meghatározni magát.

Üres váza, tele váza

Ugyanakkor, bár az album coverfotóján western jellegű kalapot visel, és úgy néz ki, mint a country divatra felülő luxusfeleség, a Bouqet című albumot nem dominálja le a country. A hatás kétségtelenül jelen van, de inkább azt mondjuk, hogy afféle újraértelmezett softrock, vagy ahogy tetszik: yachrock.

Imponáló Stefani őszintesége, például az, ahogy az Empty Vase című balladában arról énekel, hogy ő egy üres váza, ami/aki könnyes szemmel nézi a napfelkeltét, de jött a férfi, aki megtöltötte a vázát virággal. Ez az, amikor az égbekiáltó giccs találkozik a magányos nő érzéki látomásával. És igen, van az egészben valami bizarr, de hát azt is tudjuk, hogy a virágnak megtiltani nem lehet.

Gwen Stefani: Bouquet
Universal
33 perc 10 szám

6/10