Nem igazán tudom, ki vagyok most – énekli Shawn Mendes új albuma nyitódalában, a Who I Amben. Talán ezzel is magyarázható, hogy a lemez címe (Shawn) a művész keresztneve. Ezzel nincs is baj, akkor sem, ha ez immár a második, saját magáról elnevezett munkája – gondoljunk csak a 2018-as Shawn Mendes című albumára. Lehet, hogy a még mindig csak 26 éves kanadai sztár nem is a rockkoncertjein érzi magát igazán jól, hanem a keresztelőkön.

Mendesben nem is a dalai a legizgalmasabbak, hanem az, hogy miképp kezeli egy fiatalember a túl korán jött sikert. Közismert, hogy mentális problémákra való hivatkozással lemondta 2022-es világ körüli turnéját, hogy megtalálja saját magát a több száz fős crew és a több tízezer rajongó között.

Meditatív country

Leléptem a színpadról úgy, hogy nem maradt semmim – halljuk a Why Why Why Why Why című dalban, majd így folytatja: „De itt vagyok, és újra dalokat éneklek.” Ez is rendben lenne, ha az őszintesége komoly kreatív energiákkal társulna, de hiába veti fel a nemi identitás problematikáját, a produkcióban nincs meg az erő, amitől azt mondanánk: 

ahol talán fehér lenvászon nadrág lenne rajta, félmeztelenül hangolná a gitárját, és megmutatná, milyen az egykori tinisztár, aki meditatív countryjával önismereti tréningre hív mindenkit. Őszintének tűnik, még a szexuális orientációjának bizonytalanságával is eljátszik, mégsem tépi le magáról a húst. Olyan fiú jön velünk szembe, aki nehezen dolgozta fel a túl korán jött sikert.

Átélhető történetek

A lemez inkább azért kaphat figyelmet, mert vannak mögötte átélhető történetek. Szimpatikus a mesélés igénye, az, hogy reflektál a Camila Cabellóval való szakítására is, hogy szóba hoz privát momentumokat, hogy nem ment el egy temetésre, viszont hiába a bizalma a közönsége felé, a dalokból hiányzik a drámai erő.

hogy a 2020-as, egyébként nem is különösebben sikeres Wonder című albumát követő turnét lemondta. Adódott a kérdés: rendbe jött-e a mentálisan kimerült fiú, aki a stúdióba sem tudott már úgy belépni, hogy ne törjenek rá pánikrohamok. Egy év kreatív pihenő után Ed Sheeran vendégeként tért vissza a színpadra, azaz a frontvonalba.

Mintha mi sem történt volna, Costa Rica, New York, Washington és Nashville menő stúdióiban próbálta elfeledni azt, hogy mennyire utálja valójában a lemezfelvételeket. A koncertekhez óvatosabban közelít, a Shawn népszerűsítésére nyár végén egy intim hangulatú, színháztermekre kalibrált koncertturnéra indult, ami október 24-én Seattle-ben ért véget.

Az album alig harmincperces, mégis van rajta átirat, a feldolgozásipar legnagyobb közhelye, a zenés tehetségkutatók örök darabja, Leonard Cohen Hallelujah-ja. 

A Shawn őszinte, önreflexív, kis látószöggel exponált folk-pop album. Persze ha csak együttérzést vált ki, az nem lesz valós utazás az éjszaka mélyére, mert a sötétben mindig ott világít a pálmafákra tekert fényfüzér is.

Lányok könyve, fiúk könyve

Akárhogy is, de az alulfogalmazott hangszerelés, a csendes-ülős elmélkedések jól állnak a 26 éves Mendesnek, és jó, hogy ebbe a folk-pop irányba orientálódik. A kérdés csak az, hogy a tinirajongóit magával tudja-e vinni a westernhangulatú zenés El Caminóra.

Az album igazán megélt dala a The Mountain, amelyben az egykori tiniidol így perlekedik a világgal: Mondhatod, hogy túl fiatal vagyok / Mondhatod, hogy túl öreg vagyok / Mondhatod, hogy a lányokat vagy a fiúkat szeretem / Mondj, amit csak akarsz... És ott a gyermekkori barát elvesztését gyászoló Heart of Gold című, kondoleáló countrydal is.

Lehet, hogy az idősebb hallgatókban van némi fenntartás vele szemben, elvégre tíz éve úgy dobta el a tinilányok szívét, mint a színpadra hajigált plüssöket, de már a legjobb úton jár, hogy megtudja, ki is ő valójában. Akkor is, amikor lenvászon nadrágban, mezítláb tapossa a tengerparti homokot, vagy westerncsizmában a préri füvét.

Shawn Mendes: Shawn
Universal
31 perc 12 szám

6/10