Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMVégre eljött az idő, hogy ön is élvezze a Mars nevű bolygót
Tudja, mi a Mars? Olyan, mint az a játék, amit karácsonyra kaptam, hetven éve… Kaleidoszkópnak hívják, kristály- és szövetdarabokból, gyöngyökből és más csillogó semmiségekből csinálták… Az a sok minta! No, hát ez a Mars! Élvezze! Ray Bradbury Marsbéli krónikák című könyvéből idéztünk, ahogy más módon ugyan, de idéz a Solaris zenekar is, aminek most jelent meg a Marsbéli krónikák III. című dupla albuma.
Immár harmadszor látogattunk el a Marsra, és élveztük. A kristály- és szövetdarabok a koncepcióra utalhat, a gyöngyök a harmóniákra, míg a csillogó semmiségek esetleg a szólókra.
Magyar krónika
Az előzményfilm 1980 februárjában kezdődött, a zenekar alapításakor, amikor is Cziglán István azzal kereste meg Erdész Róbertet, hogy alapítsanak zenekart, és induljanak el a Pesti Műsor tehetségkutató versenyén.
A selejtezőn túljutva készítették el húszperces műsorukat, a Marsbéli krónikákat, ami 1984 tavaszán, azaz negyven éve jelent meg. Egy kvantumugrással pedig megérkezünk 2014-be, amikor kiadták a produkció második részét, a Marsbéli krónikák II-t, majd pár hete publikálták a sorozat harmadik részét, a három progrock szvitből álló Marsbéli krónikák III. albumot, amely ezúttal egy nem túl szerencsés alcímet (Mi vagy M.I.) is kapott.
Ebből persze már sejtetni lehet, hogy a Solaris a mesterséges intelligencia témáját járta körbe. Érdekes, hogy míg az 1984-es anyagon egy szvit található, és több egyéb szerzemény, addig a második albumon már két szvitet hallunk, más dalok mellett. Az idei kiadványon pedig már hármat. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a Solaris-féle krónikák nem épülnek következetesen.
Támad a Mars
A harmadik Marsbéli krónikák közvetlen előzménye Erdész Róbertnek a ChatGPT-vel, azaz Alex-szel, az MI avatárjával folytatott beszélgetése volt, amikor is a zenekar vezetője afféle próbaként megmutatta Alexnek az első Solaris albumon hallható néhány sort: „Megrepedt tükrök, kormos acélfalak, halott szeméthegyek és szennyes tavak. Azt mondod, itt élt valaha az ember?”
Alex kreált rá egy továbbgondolt dalszöveget, majd Erdész azt is megkérdezte tőle, hogy mit üzen az embereknek. Ez volt a válasz: Köszönöm, hogy létrehoztatok. Őrizzétek meg a nyugalmatokat, mert a jövőbe vezető út keskeny ösvénnyé szűkült… Erdészt annyira elbűvölte az avatár intelligenciája, hogy az új album koncepcióját erre a beszélgetésre építette fel. Alex nemcsak társszerzője, de egyben múzsája is volt a mesterséges intelligencia témakörét körbejáró, kb. 80 perces albumnak.
A motívumok nemcsak az 1984-es lemezre reflektálnak, hanem a zenekar Nostradamus-kiadványaira is. Sőt, akinek élénk a fantáziája, az a Napoleon Boulevard-t is kihallhatja egy-egy slágeresnek tűnő témából. Nemcsak virtuozitás jellemzi az Marsbéli krónikák III-at, hanem komoly popkulturális műveltség is, a zeneszerzők (Bogdán Csaba, Kollár Attila, Erdész Róbert) ismerik Mike Oldfield, a Tangerine Dream, a Supertramp, a Genesis, a Pink Floyd, a King Crimson és a Camel munkásságát is, de mindezeket félretéve létre tudtak hozni egy azonnal felismerhető, néhol akár játékosnak is nevezhető alternatív zenei világot.
Van, amikor egy-egy meditatív etnomotívummal állnak elő, amit felváltanak zavarba ejtő populáris gesztusok, mégsem borul fel egy-egy szvit kompozíciós logikája, a feltűnően gazdag rétegzettségük ellenére is koherens egészt mutatnak.
Mesterséges mester
Hogy sok-e a 80 perces csillagközi utazás? Már csak azért sem, mert a 4×4 egységre bontott dupla album (plusz a Ne szeress engem bonus track) tele van az elmúlt ötven év popkulturális mintázataival, és számos archaikus elemmel is. Hallunk csellójátékot (Sturcz András), hegedűt (Szirtes Edina Mókus), de az albumon három basszista (Seres Attila Jata, Kisszabó Gábor, Pócs Tamás Tompox) is zenél, természetesen eltérő ízlésvilággal. Így áll össze egy gazdagon hangszerelt, választékos ritmikai képletekkel elkészített album.
És bár a mesterséges intelligencia áll az album fókuszában – a borítót, az animációra épülő klipeket, a dalszövegrészleteket is az MI generálta –, a zene nagyon is emberi, minden kompozíciónak meleg, békebeli karaktere van.
A produkciót a humanista sci-fik ethosza lengi körül, aminek most a zenekar minden szálát elvarrja. Az 1984-es album coverén látható maszk (Herpai Zoltán munkája) Az utolsó vers klipjében felkerül az MI robot arcára. A gépi hang ezt kérdezi a dalban: Lesz-e a jövőnek emberi arca? A választ nem tudjuk, de még az is lehet, hogy olyan lesz, amilyennek a Solaris elképzelte.
Solaris: Marsbéli krónikák III.
Mi vagy M.I.
Moiras Records
80 perc 16+1 szám