Kendrick Lamar hatodik, GNX című új lemeze afféle győzelmi kör a gladiátorarénában, ahol legutóbb Drake-kel iszapbirkózott, aki szintén a gengszterrap szakmáját űzi. Lamar jelenleg a hiphopszindikátus legnagyobb tekintélye,

Ezek az előadók már csak mellékesen popsztárok, vállalkozásuk zenei részlege mellett kereskedelmi és marketingtevékenységük TEÁOR-kódjait is be kellett írniuk a hiphop-ügyfélkapu oldalára. Lamar – ahogy lenni szokott – pont olyan lett, mint akiket kritizált. Mert az akrobatikus rappelés és a jazzes lecsengéssel elkészített To Pimp a Butterfly ebben a világban már nem elég, oda kellett állni valaki elé, és azt mondani: csak ketten vagyunk, te meg én, és én megvédem a hiphopközösségemet.

A méret a lényeg

Kendrick Lamar eddig is mindent vitt, de nincs az az arany dísztárcsa, az a 24 karátos Buddha-szobor a játékgépekkel teli nappaliban, ami szebben csillogna, mint az ő Pulitzer-díja. Ezt nem árnyékolták be a Drake-kel folytatott üzengetései, amit az évszázad rapháborújának neveztek, miközben Drake-re olyanokat mondott, hogy freaky-ass nigga, és hogy hiphop betolakodó.

Utóbbinak különös akusztikája van, annak fényében, hogy Drake kanadai. És akkor nem beszéltünk még a pedofilezésről. (Drake a maga részéről azt állította, hogy Lamar családon belüli erőszakot követett el.) Jó kérdés, hogy az egyszeri hallgatónak mi köze van ahhoz, hogy mondjuk Lamar azért dühös Snoopra, amiért viccesnek találta Drake AI -jal generált Tupac-dalát. De haragszik Lil Wayne-re is, amiért nem örül annak, hogy Lamar meghívást kapott a Super Bowlra, és mérges az egész hiphopnemzetre, amiért nem gratuláltak neki az exkluzív meghívásért.

Ki a fasza gyerek? 

Miért is kéne nekünk azonosulni ezekkel az ügyekkel? Mi ebben a közös többszörös? Mi a társadalmi kommentár? Mi az, ami rólunk szól? Ez nem a szegény rabszolga-gladiátor küzdelme a pulai arénában egy Dinári-hegységben fogott medvével. Nem, itt milliárdos üzletemberek marakodnak egy üzletrészen, amihez a közösségi média felületeit használták fel, illetve dalokat is írtak, mint amilyen Lamar Not Like Us című feljelentése volt. Ebben volt pedózás is, és állítólag még az amerikai választásokat is befolyásolta, amerikai sporthimnusz lett belőle, sőt videójátékot ihletett, és még Grammy-díjra is jelölték.

De a legnagyobb győzelem mégiscsak az, hogy Lamar lett a 2025-ös Super Bowl félidei show-jának headlinere. A Drake kontra Kendrick ügy része egy márkatudatos narratívának, azaz hogy Lamar végre levetkőzze jófiúi imázsát, aki a rosszfiúkkal szemben erkölcsi magaslaton állva forgatja karvastagságú arany nyakláncát, mint valami morális bunkót.

Lamar 2024-ben ért fel a csúcsra, innen talán nincs is tovább, ő egy megaceleb. Mit számít még néhány Grammy, ha a Superbowl headliner címe is megvan, ami a rapnak nevezett küzdősportban mégiscsak a tápláléklánc csúcsát jelenti. Innen nézve mindenki csicskaarc, visszatekert kilométerórákkal. A GNX cím a Buick 1987-ben forgalomba helyezett, korlátozott példányszámban gyártott autója, a Grand National Experimental rövidítése.

Autós kártya

Persze kereshetnénk itt valami easter egget (például a ganxtára tett utalást), de ezúttal arról van szó, hogy Lamar születése után apja ilyen autóban vitte haza a kórházból. Ez azt is jelezheti, hogy az album afféle identitáslemez, amelynek egyébként Sounwave és a szupersztár, Jack Antonoff voltak a producerei. A 44 perces anyag Lamar karrierjének legrövidebb albuma, a Drake-nek szánt hadüzenetek nélkül. Egy jó összerakott, klasszikus nyugati parti hiphopalbum, a G-funk korszakának relikviáival, de leginkább

Az album legjobb dala a Wacced Out Murals című nyitófelvétel, melynek bevezetőjét a mexikói mariachi énekesnő, Deyra Barrera énekli. A dalnak emelkedett, szárnyaló a hangszerelése, pedig a szöveg arról a kicsinyes ügymenetről szól, hogy ki az, aki nem gratulált neki, amikor ő lett a Super Bowl félidei show-jának headlinere.

Fullos és veretős

Az album olyan, mint egy riport, amelyben a művész megmutatja a vitrinét, benne csillogó szobrocskáival. Vagy inkább olyan, mint egy bokszmeccs előtti zenés mérlegelés, amely nem is az ellenfélnek, hanem inkább a kamerának szól. Ugyanakkor Lamar lemezén még mindig annyi a hangköltészet, a kreatív hangmintafestészet és a kőkemény líra, hogy így is kimagasló teljesítmény.

Borítékolható, hogy a GNX lesz az év hiphopalbuma, annak ellenére, hogy az azon a kelleténél több a szintetikus produceri megoldás. Lamar arról szövegel a Man in the Gardenben, hogy mindent megérdemelt, a több pénzt, a több hatalmat, a több szabadságot. Mindent, amit az ég adott nekünk, ribanc! – foglalta össze sommásan. Azt pedig mindenki eldöntheti, hogy be akar-e ülni ebbe a fullos és veretős GNX-be, vagy sem.

Kendrick Lamar: GNX
Universal
44 perc, 12 szám

8/10