Snoop Dogg-gal mindent el lehet adni, természetfilmes sorozatot, főzőműsort Martha Stewarttal, de magát a párizsi olimpiát is: vitte a lángját, és az NBC-nek kommentálta a díjlovaglást. Mondjuk minden idők leglazább olimpiai nagykövetének annyi köze volt a sporthoz, hogy szereti a melegítőket, és akkora medálok lógnak a nyakában, mint az olimpiai aranyak.

És persze, Snoop Dogg-gal el lehet adni egy lemezt is. Harminc évvel a gengszterrap egyik legfontosabb albuma, a Dr. Drével közösen készített Doggystyle után pozíciót váltott, ötven pluszosan már közelebb áll hozza a misszionárius, mint a kutyapóz, az új album, a Missionary pedig némi érzelmet is sugároz. És hogy egyértelműbb legyen, hogy a dolog nem hittérítésről szól, a cover egy felnagyított, becsomagolt óvszert ábrázol.

Vigyázz, a kutya arat!

Bizonyára van, akit meglepett, hogy a televíziós személyiséggé vált Snoop egyáltalán megjelentet lemezeket is, és erre most itt van a Dr. Drével elkészített új albuma, amely Kendrick Lamar munkája mellett a karácsonyi hiphoppiac legnagyobb durranása volt. Snoop legutóbbi két albuma, a 2021-es From tha Streets 2 tha Suites nem került fel a listákra, és a 2022-es BODR is csak a 104. helyet érte el a Billboard 200-as listáján, tehát sokan már temették a zenés karrierjét, amikor kiderült, a tévés és filmes szerepek mellett portfóliójának legfontosabb része mégis a pop. Felkérte a hiphop egyik legnagyobb totemét, Dr. Drét, hogy rakjon össze neki egy albumnyi zenés alapot, ami azért nagy szó, mert az 1993-as Doggystyle óta ez az első teljes lemezre szóló együttműködésük.

Póz, a nagy varázsló

A Doggystyle a gangsta rap Szent Grálja, rögtön az első helyen nyitott a Billboard 200-on és az R&B-listán, olyan slágerekkel, mint a Gin and Juice és a What′s My Name. Már az első héten egymillió kelt el belőle, azóta négyszeres platinalemez lett. Snoop a címválasztásban és a producer személyét illetően is egyértelműen utal fő művére, és  világosak az ambíciói: elkészíteni a XXI. század legjobb nyugati parti G-funk hiphopalbumát.

Snoopban az a jó, hogy egyszerre karikatúrája és élő legendája a hiphopnak, hogy te döntöd el, mennyire veszed komolyan azt, ahogy gengszterkedik, vagy ahogy a nőkről beszél. Az album Snoop talán leginkább zenei albuma, Dr Dre nagyon odatette magát, maga Quincy Jones is megsüvegelné a munkát.

Ugyanakkor olyan sok a közreműködő (pl. Eminem, 50 Cent, BJ the Chicago Kid), hogy néha úgy érezzük, mintha Snoop Dogg csak vendég lenne saját lemezén. Persze, olyan meggyőzőek a kidolgozott funky-, soul- és chilles jazzy-pop témák, hogy azt mondhatjuk, legalább nem egy unalmas szövegi pusztítás az egész, lejárt szavatosságú ritmusokra és lopott témákra, hanem igazi producerszakmunka. És az is parádés, ahogy újrakeretezi Tom Petty Last Dance With Mary Jane című klasszikusát, amelyből elégikus szmokihimnusz lesz.

Arról elmélkedik, hogy már ötévesen szívott, és biblikus képpé alakítja a szívás rituáléját: hamuból hamuvá lesz a por, úgy érzem, mintha Lázár lennék. Majd azt mondja: Nigga, mi most tankolunk. Persze, gondolhatjuk azt is, hogy Snoop 53 évesen lejöhetne végre ezekről a füves dumákról, és arról, hogy tárgyiasítja a nőket, ráadásul óvszert ábrázol a borító, ami a 13 éves srácoknak nyilván tetszik, de ötven pluszosan ez már nem akkora poén.

Kutyatár

Mégis: Snoopnak ez még mindig jól áll.

Nem számít, hogy hány éves, nem számít, hogy több mint negyed százada nyomja ezt, és az sem számít, hogy a Tom Petty mellett egy The Police-dalt, a Message In The Bottle gitártémáját is felhasználja az Another Part of Me című dalában. Mert a dolog működik, mert természetes, natúr érzést biztosít az óvszeres coverrel ellátott album. Figyelemre méltó Snoop alkalmazkodóképessége, ahogy az is, hogy nem csak parádésan rappel és remek a dalok flow-ja, még ha a témái csak a szokásosak. Itt van például a Gorgeous című laza G-funk dal…

Yeah, baby…

Olyan kibaszottul gyönyörűnek érzem magam…, ez eufórikus, yeah, baby, gyerünk, csináljuk a legvadabb dolgokat reggel hatig, igen…Megmutatom, hogy kell ezt jól nyomni… az én birtokomon vagy, ribanc… Kétségtelen, hogy ezzel újra és újra meg tudja szólítani az önbizalomhiánnyal küzdő tizenéveseket, arról nem beszélve, hogy gyerekkórus énekli a Hard Knocks refrénjét, amelyben elcsíphetjük a Pink Floyd Another Brick in the Wall híres sorának (Tanárok, hagyják békén a gyerekeket!) újraértelmezését. A maga módján persze megigazítja, a tanárok helyett motherfuckerst mond. Szóval, itt van Snoop huszadik albuma, az óvszerbe csomagolt Missionary, amely megvéd mindenkit a nem kívánt, unalmas délutánoktól.

Snoop Dogg: Missionary
Death Row / Aftermath / Interscope
16 dal 46 perc

7/10