A Franz Ferdinand The Human Fear című albumának borítóját Maurer Dóra Hét elforgatás című alkotása inspirálta, illetve ezt a képet alkotta újra Alex Kapranos zenekara. Ha akarjuk, a Hét elforgatás utalhat a zenekar hét albumára is, feltéve, ha a 2022-es Hits to the Head című, két új dallal kiegészített válogatást is beillesztjük a diszkográfiába.

Nagy kérdés, hogy történtek-e valós elforgatások, azaz elmozdulások a zenekar életművében, vagy ugyanott tartanak, ahol a dance-punkos, art rockos, poszt-new wave-es hatásokat mutató első két albumuk idején. Azaz: fejlődőképes-e a Franz Ferdinand? Kell-e, hogy elmozduljanak egyáltalán az első két albumuk hangképétől, attitűdjétől? A kérdés megválaszolása nem is olyan könnyű.

Fortélyos félelmek

Ha az AC/DC, a Ramones vagy éppen a Motörhead ugyanabba a pózba merevedve játszotta évtizedeken át majdnem ugyanazt, akkor miért ne lehetne ezt másoknak is megtenniük? Azért, mert csak nagyon kevés zenekarnak áll jól a karikatúraszerű állandóság, mert az adott zenei univerzumnak kell hogy legyen annyi mozgástere, szabadsága, hogy némileg igazítson a hangképén.

A Franz Ferdinand is érezte ezt a nyomást, és már a harmadik, Tonight című albumán is megpróbálta némi ízfokozóval elkészíteni a menüt. Ezúttal is van benne némi ételszínezék (kicsit több elektronika, kicsit több funk vagy diszkó), de valójában tényleges elmozdulást nem érzékeltünk a The Human Fear albumon sem.

Elegant Sport

Ha megnézzük, hogy mi a Franz Ferdinand eredője, akkor gyorsan rátalálunk a korai Talking Headsre, és bizony azt kell mondanunk, hogy David Byrne zenekara hamar elmozdult a new wave-től, és emelt be egyre több funkyt, etnorockot, és felsorolni sem lehet, hogy milyen sok szerepjátékra hívott meg minket.

És ott van a másik nagy hatás, a Duran Duran new wave-es, elegáns diszkója, és náluk is kimutathatunk legalább hét elforgatást, míg a Franz Ferdinand esetében – akik most az albumborítójukon idézik ezt a motívumot – egyet sem. Hiába használnak több szintetizátort, hiába hangszerelnek funkosabbra néhány témát, a dal ugyanaz maradt. Bár tegyük hozzá, hogy a Black Eyelashes görög folkot idéző, Ouzoban tocsogó zenés gegje mindenkit meglepett, ahogy a zavarba ejtő EDM-hatásokat mutató Hooked is.

Szóval akkor már inkább legyen egy újabb Take Me Out. Mindezek ellenére a The Human Fear nagyon is szerethető. Az első két album mellett ez a zenekar legjobb lemeze, amely megidézi az úgynevezett nullás éveket, azaz mozgósítani tudja mindazt, ami a korai éveiket jellemezte.

Mivel nem jelentkeznek sűrűn új albummal – legutóbbi munkájuk, az Always Ascending óta hét év telt el –, így mindenki örül annak a puszta ténynek is, hogy léteznek, hogy sziporkázó indie-diszkószámokat játszanak, és egyszerre idézik meg 1980 szellemét és a 2004 körüli poszt-new wave-korszakot. Ráadásul ez a zenekar első olyan albuma, amelyen komolyan vehető a koncepciós szándék, az, hogy megnyerő felépítésű dalokkal listázzák és kontextualizálják az emberi félelmeket.

A parkett angyalai

Igaz, hogy a Tonightot is afféle konceptalbumnak szánták, de egy vad éjszakát és annak utóhatásait bemutató dalcsokor nehezen nevezhető komoly koncepciónak. Ugyanakkor félelem ide vagy oda, a Franz Ferdinand az erős intellektuális referenciáltsága ellenére ezúttal sem ment igazán mélyre. Soha nem írtak olyan dalt, amelyre azt mondanánk, hogy megrendítő vagy felkavaró, sosem a szívünkkel akartak valamit kezdeni, hanem csak a lábunkkal, még ha a hivatkozásaikat a kortárs képzőművészetben, az art mozikban és az első osztályú irodalomban találjuk is meg.

Minden szerethetőségük ellenére soha nem sikerült mélyre ásniuk, mert nem sikerült feltörni a táncparkett vastag betonját. Pedig a tényleges megújulásra itt lett volna a lehetőség, hiszen az eredeti, 2004-es felállásból Kapranos mellett már csak a basszusgitáros, Bob Hardy játszik, a többiek (Julian Corrie billentyűs, Dino Bardot gitáros és Audrey Tait dobos) újabb belépők.

Azt énekli Kapranos a Cats című dalukban, hogy a macskából soha nem lesz kutya. Ez világos állásfoglalás, a Franz Ferdinand sosem harap meg, legfeljebb megkarmol, mégis örömteli, hogy még mindig léteznek, és még mindig hallhatjuk puha léptű garázspopjukat. 

Franz Ferdinand: The Human Fear
Domino
11 szám 35 perc

7/10