Ha igazak azok az állítások, amelyek szerint az Elvis Costello és T Bone Burnett alakította The Coward Brothers nem más, mint egy transzatlanti szélhámos páros – a halálukat is megrendezték –, akik talán vérrokonok, talán nem, akkor a rock and roll tényleg a legnagyobb svindli. Legalább is erről győzködi a hallgatót az Audible podcastcsatornáján elérhető, háromrészes The True Story of The Coward Brothers című zenés hangjáték.

Ha minden igaz – vagy ha semmi –, akkor Henry és Howard Coward féltestvérek karrierjét Smiley Doc Snipson, egy cirkuszi erőember és szerencsejáték-függő indította el. Henryt 1956-ban fedezte fel egy texasi szórakozóhelyen, akivel szerződést kötött. Henry egy turné során találkozott elveszettnek hitt féltestvérével, Howard Cowarddal, akivel aztán rock & roll kislemezeket készítettek a Justice Recordsnak.

Ó, testvér, merre visz az utad? 

Ezek a bizonyos dalok a maguk módján sikert arattak, de egy idő után mégis hanyatlásnak indult a Coward Brothers karrierje. Snipson, a menedzser kitalálta, hogy

A tesók ezután egy karibi szigeten bujkáltak, dalokat írtak, és kazettákat küldtek a kiadóknak, de a gonosz menedzser valójában csak kicsalta tőlük a jogdíjakat. Ha a zene is olyan jó, mint az alapsztori, akkor ne is csodálkozzunk azon, hogy a szórakoztatóipar annak idején csúnyán kihasználta a rock and roll két hajótöröttjét. A posztmodern pikareszk sztorival szemben, egy másik valóság szerint Elvis Costello és T Bone mint The Coward Brothers először 1985-ben dolgoztak együtt a The People's Limousine című kislemezen.

Nagy poptalálkozás

A két ikon 1984-ben találkozott először. Burnett előjátszó volt Costello szólóturnéján az Egyesült Államokban. Gyorsan összebarátkoztak, és együtt adták elő a ráadásszámokat, és már akkor The Coward Brothersnek nevezték magukat, és dolgozni kezdtek a fiktív háttértörténetükön. T Bone Burnett lett Costello 1986-os, King Of America című albumának társproducere, amelynek – minő véletlen – szintén most jelent meg a deluxe újrakiadása is.

A Kings Of Amerika Paul Simon Gracelandje mellett az 1986-os év legizgalmasabb albuma volt, hát persze, Costello a prémiumpop és az art-rock megkerülhetetlen idolja, és T Bone Burnett sem akárki. A hetvenes években Bob Dylan zenekarának gitárosa volt, Grammy-díjas filmzeneszerző.

Olyan mozikért kapott Grammyt, mint a Coen testvérek Ó, testvér, merre visz az utad? és Anthony Minghella Hideghegy című filmjeinek zenéjéért, de ő a zenei rendezője a True Detective szériáknak is. A slágerekről és széttört álmokról összegyúrt The True Story of The Coward Brothers húsz felvétele a saját lábán is megáll, szóval nagyon is jól tette Costello és T Bone Burnett, hogy a narrációról leválasztva önállóan is megjelentette a countryt, bluest és lángoló rockabillyt is tartalmazó albumot. Egy izgalmas, alt-country zsánerű albummal van dolgunk, amelyen az akusztikus és elektromos gitárok mellett hallunk szitárt, dobgépet és Moog szintetizátort is.

Hajótörést vállalok

Az album tehát önálló entitás, remek dalokkal, amelyeknek nagy része megállná helyét Costello vagy éppen T Bone Burnett szólólemezein is. A két művész remekül rezonál egymásra. A Like Licorice például egy punkban gyökerező, Costello-féle rock and roll, amelynek nagyon is jól áll, hogy összeházasították a Burnett-féle countryval. Szenzációsan működnek a testvéri szimmetriák, bámulatos, ahogy a tradíciót a feje tetejére állítva álmodtak meg egy kalandozást, téren, időn és műfajokon át.

Az albumot nyitó Alwaysben arról énekelnek, hogy a fölötted a gumiból készült tető, a padlód egy hajó fedélzete, és nem lehetsz biztos a partban. Ez kb. minden alkotás kiindulópontja, elindulsz, aztán jó esetben hajótörött leszel, és vagy kiérsz a partra, vagy sem, de a rock and roll svindli sosem volt biztonsági játék.

The Coward Brothers: The Coward Brothers

New West Records /  20 szám / 57 perc

8/10