Rituális rémtettek üveges csirkeszemekkel
További Stenk cikkek
A Nem az a punk, aki… című punktörténet két kötetéhez elkészült a hanglemezes kiterjesztés is, ami persze saját lábán is megáll. Léteznek olyan könyvek, amelyekhez CD-ket mellékeltek kísérőajándékként (például a Pokoli aranykor című plakátokat bemutató képes albumhoz), de vinyllemezt nem szokás, mert a hagyományos LP-ket a méretük miatt nem lehet összecsomagolni a könyvekkel. A Trottel most megcsinálta, csak éppen külön-külön kell összevásárolni a hozzávalókat.
Persze előfordult, hogy hagyományos lemezeket adtak olvasnivalókhoz, gondoljunk csak a Kolobok című szovjet gyerekújságra, amelyben voltak papírvékony, kék színű hanglemezek, amelyeket csak a Gum Áruházban vásárolt lemezjátszón volt érdemes meghallgatni, minden más készüléket hazavágott. De vajon vannak-e olyan magyar könyvek, amelyekhez így vagy úgy, de dukált vinyllemez?
Logók a szeren
Persze, például a Czobor–Horlai-féle angol nyelvkönyvekhez nagylemez, míg Sas József, Józsi, hol vagy? című könyvéhez kislemez dukált. (Az Ottawan Hands Up! című diszkóslágerének Sas-féle feldolgozása a maga nemében izgalmasabb volt a punkok gagyi átiratainál.) De a Nem az a punk, aki… Vol. 1 – Magyar punk 90’s című vinylalbum a könyv arculati elemeit felhasználó önálló kiadvány. A borítón egy 1956-os lyukas zászlót látunk, de ezúttal nem maradt üres a lobogó közepe, a koronás címert látjuk benne az Isten, haza, család szlogennel. Bizonyára utal Arturo Vega az amerikai elnöki pecsétet karikírozó Ramones logóra. Vega azt mondta, hogy mivel Johnny Ramone baseballfanatikus volt, a sasnak a nyilak helyett baseballütőt adott a karmai közé.
Sose bízz egy punkban!
Ilyen geg nincs a Nem az a punk, aki… coverén, viszont a lemezen található programon igen. Az album hátoldalán található definíció szerint – Hungarian 90’s punk, hardcore compilation – a lemez tartalmaz hardcore-t is, de a nyolc előadó közül csak a Leukémia a HC-zenekar. Ők a Trottel kiadásában 1993-ban megjelent lemezükről, a Közel a fejhajlító géphez című albumról adtak két dalt (Haláltánc, Kamion, ha közeleg), ezek a válogatás zeneileg legkomplexebb, legizgalmasabb felvételei, a legprofibbak viszont az Auróra (Viszlát, Iván) és a Prosectura (Ha már nem leszek, Nyomok a homokban) dalai, nem véletlen, hogy e három zenekar futott be komolyabb karriert a nyolc előadó közül. Ugyanakkor felmerülhet az a kérdés is, hogy miért nem sikerült jobban megmutatnia magát a többi előadónak is?
Miért nem érte el a punk a rádiók és a zenei rovatok szerkesztőinek ingerküszöbét? Miért maradt a rendszerváltás után is szinte teljes illegalitásban a mozgalom? Miért nem volt soha elég cool ahhoz egy magyar punkzenekar, hogy zenei magazinok címlapjára kerüljön? Részint talán azért is, mert 1990 után már már nem voltak trendformálók, nem mozgattak meg nagyobb tömegeket. Még a Green Day és az Offspring kereskedelmi sikerei sem mozgatták be a magyar punkot, ugyanakkor a műfaj jelenléte folyamatos volt a rendszerváltás utáni harminc évben. Ennek a tárgyi bizonyítéka a Nem az a punk, aki… Vol. 1 album is. A lemez legismertebb dala az Auróra Viszlát, Ivánja, amely inkább a nyolcvanas évek végének ikonikus slágere. Figyelemre méltó a Rituális Rémtettek Negatív vagy című Damnedes orgonával megtámasztott dala, és a Kritikus Pont Elég című, trombitaszólóval felturbózott szerzeménye.
Punkot, vagy amit akartok!
Az Üveges Csirkeszemek Miskóc’ című száma a korai GBH soundját értelmezi újra, jót lehet rá félmeztelenül pogózni az egri Más klubban. A kilencvenes években már nincs röfögő sound, nincsenek tyúkólakban rögzített próbák, a 30 wattos gitárerősítőre valót bármelyik punk összecsövezte a Diáksziget bejárata előtt, de ami a legfontosabb: az album elsősorban azokat szólaltatta meg, akik lezenélték a kilencveves éveket, de nem lettek olyan mitikus figurák, mint a pártállam punk hősei.
Nekik is jár a figyelem, a könyvek, a lemezek, néhány sör a helyi erőktől a koncertek előtt. A lemez izgalmas talajmintavétel a vidéki Magyarországból. Az Auróra győri, a Kritikus Pont nagykanizsai, a Kulturális Szemle Orosházán alakult, a Rituális Rémtettek Szolnokhoz kötődik, a Prosectura szekszárdi, az Üveges Csirkeszemek tagjai miskolciak. Csak a Leukémia kötődik Budapesthez, no és a Shitheads. Utóbbiakat már a nevük miatt is érdemes meghallgatni. És hogy ki a punk? Például az, aki a zenekarát Shitheadsnek nevezi el.
Nem az a punk, aki… Vol. 1
Trottel Records
15 szám 42 perc