Harminc éve, 1995 tavaszán beszélgettem Horváth Charlie-val a Kongresszusi Központ bárjában, amikor is elárulta, hogy a Jég dupla whiskyvel mindent felülmúló sikere után rengeteg whiskyt kapott a rajongóktól és a barátoktól. Azóta ezek a palackok már bizonyára elfogytak, elvégre eltelt harminc év, és nemcsak az 1994-es album öregedett jól, mint a whisky, hanem a következő, 1995-ben publikált Mindenki valakié is. Utóbbi album a napokban jelent meg a Magneoton gondozásában, először vinyl formátumban.

1995 Charlie pályafutásának talán legsikeresebb éve volt. Debütáló szólólemeze platina státuszú lett, ahogy a Mindenki valakié is, az év végén pedig két telt házas koncertet is adott a Budapest Sportcsarnokban, az egyiket a Tátrai Band tagjaként, a másikat szólóénekesként.

Két dózis egy helyen

A kilencvenes évek közepe sok szempontból a magyar popkultúra mélypontja volt, ekkor jöttek létre futószalagon összerakott fiúzenekarok, lánycsapatok, egy olyan korban, amikor ha valaki alapot ásott, előfordult, hogy vagy vasúti olajtartályt talált a telkén, vagy egy bebetonozott maffiózót, nemzeti színű joggingban. Ebben a zaklatott időszakban a főszerkesztők lapindítón még bőrmellényükre akasztották a csipogót, lapzártakor pedig már fotósmellényben nézték a címlap levonatát, zöld színű bankárlámpájuk fényében.

Charlie-nak olyan zenészeket sikerült maga mellé állítania, mint László Attila (gitárok), Lattmann Béla (basszusgitár), Horváth Kornél (ütőhangszerek) Fekete-Kovács Kornél (trombita) Lerch István (billentyűs hangszerek).

Játszd újra, Charlie!

A siker elképzelhetetlen lett volna Lerch István stílusgyakorlataitól, aki bámulatosan érzett rá a bluesos lüktetésű, szélesvásznú funky életképekre. És persze, Horváth Attila vérprofi, intelligens, a Charlie-élményt megépítő dalszövegei adtak hátteret a daloknak, amelyek tele vannak popkulturális utalásokkal.

A Hé, nővér! felütését (A helyzet jó, csak reménytelen) vessük össze a Fonográf A show folytatódik című dalának nyitányával: Tudod, a helyzet az jó, de nem reménytelen. És ott a Játszd újra, Sam! című, a Casablancára utaló felvétel, amelyben a nyomaték miatt elhangzik a szintén a filmet idéző As Time Goes By-sor is. Charlie kollekciója egy hotel minibárjára emlékeztet, amelyben nemcsak whisky található, hanem vodka is (Olvad a jégvilág). Ebben a dalban egy moszkvai hotelbe hív minket egy szédületes vodkaparti éjszakára.

De már 1994-ben megismertük a Skandináv éjszakát, amikor csak egy sört inna az utazó, de aztán emeli a tétet, mert a tengerparti kocsmában grogot is bedobhat a folyton fázó hindu szakáccsal együtt. Amikor 1995-ben beszélgettem Charlie-val, elárulta, hogy néhány dalt újra felénekelt, mert amikor zajlottak a felvételek, balesetet szenvedett, és nem gyógyult meg rendesen. Azokat a hangsávokat, amelyek nem voltak 100%-osak, még 1995-ben újra rögzítették.

és nemcsak a slágereken, hanem azokon a prémiumdalokon is, amelyeket nem játszottak a rádiók. Charlie mindig úton van, hol repül (Nézz az ég felé, 1994), hol elhajózik hosszú vizeken (Az légy, aki vagy). Ilyenkor mindig van egy lány, aki várja valahol, otthon, vagy a hotelszobában, és hogy jobban teljen az idő, iszik egy kávét. (Lesz egy város majd, ahol adnak egy kávét. Játszd újra, Sam!)

Itallap

Horváth Attila újra kinyitja az itallapot, és az Egy magazin címlapján című dalban visszahozza a whiskyt és a jeget, amit Charlie egy elérhetetlennek tűnő címlaplánnyal fogyaszt el. A Mindenki valakié a kilencvenes évek hazai popjának egyik magaslati pontja, a vinyl album pedig többek között arra is jó, hogy a slágereken (Mindenki valakié, Az légy, aki vagy) kívül felfedezzük a többi, parádésan hangszerelt, atmoszférikus balladát, kesergőt, és boogie-t, többek között a Szökevényt, a Hé, nővér!-t, Az olvad a jégvilágot. Az album ún. clear, azaz áttetsző, fehéres színben került a boltokba, olyan, mint a vodkaparti este, amikor kinézünk a jégvirágos moszkvai szállodaszoba ablakán.

Charlie: Mindenki valaki
Magneoton
11 szám 45 perc

8/10