A Donyeckből származó ukrán progresszív metalcore zenekar, a Jinjer úgy látja, hogy a sátánnak nem patája van, nincs fordított kereszt a homlokán, viszont nagyon is hasonlít Vlagyimir Putyinra. A Rogue című dalban arról énekelnek, hogy az Oroszország elnökének az a célja, hogy minél több vért gyűjtsön, számára semmit nem ér az emberi élet, és az aljas döntéseihez aktiválja szörnyeteg lovagjait.
Nincs még egy olyan metál album, amelyen ilyen erősen érződik egy megszállt, harcban álló ország traumája. A Duél című új albumuk címadó dalában azt hörgik a világba, hogy már nem lehet elrejtőzni, a sebek mélyek és szélesek, míg a Tumbleweed-ben megkérdezik a SUV-jukban, a Spotify playlisten keresgélő nyugati fiatalokat: Hallottál a viharról, amely felforgatta az otthonom?
Nincs tűzszünet
Az albumon nincs tűzszünet, olyan, mintha közvetlen a hallójáratainkban robbannának fel a Javelin páncéltörő rakéták. Loudersound.com-on azt nyilatkozta az énekesnő, Tatiana Shmayluk, hogy az album az eszmék harcáról, és a két ország konfliktusokról szól. A Duél dermesztő dühe ellenére is számos szöveghelyen kimondottan lírai, szinte halmozza az irodalmi utalásokat, be lehet azonosítani többek között Tolsztojt, illetve Franz Kafkát is, a Kafka című dal megidézi A pert és Az átváltozást is.
Annak ellenére, hogy erős az album költőisége, Tatiana azt mondja, hogy a dalszövegeket egy hét alatt megírta. Eugene Abdukhanov basszusgitáros elárulta, hogy a demók nagy része már 2022-ben megvolt, és hogy soha nem töltöttek egy lemezanyaggal ilyen sok időt, számos felvételt szedtek szét, és raktak össze újból.
A kígyó csókja
Nem minden dal szól a cserbenhagyott, kiszolgáltatott, mégis harcoló országról, Tatiana különösen büszke a Green Serpent című felvételre, amely egykori alkoholizmusáról szól. Amikor Eugene – aki már öt éve tiszta –, először hallotta énekkel a dalt, olyan erős hatást gyakorolt rá – ahogy ő fogalmazott – könnyek folytak végig az arcán. Majd hozzátette, hogy ez a legjobb dal, amit a Jinjer valaha is írt.
Önts józan vizet a mámoros borba.
Ne válj tomboló viharrá, mert ez egy békés éjszaka.
Nem iszod meg, hanem magadba szívod, és végül elnyel a sár.
A szégyen jobban fáj, mint a fejfájás. A szőlő lehull.
A 2009-ben alakult Jinjer hangszeres képességei, technikai megoldásai feltétel nélküli megadásra késztetik a hallgatót.
Ha van metál dalművészet, akkor ez az, ugyanakkor az album nem hangszerbemutató valami szponzor üzletében. A profizmus csak adottság, valójában a háborús traumákból alkotott művészi víziók, a düh és a melankólia egymásnak feszüléséből felszabadult energia az, amiért érdemes volt a Duélt megjelentetni.
A nyersesség és az átgondolt, lírai futamok összerendezése teremti meg a csontdarálóra emlékeztető dühös metál költészetet. Lehet, hogy első hallásra egyanyagúnak tűnik az album, de ahogy mondjuk egy Slayer lemez, úgy a Duél is a sokadik hallgatásra adja meg magát. Ugyanakkor mindig lesz mit felfedezni rajta, és aki rá tud hangolódni kíméletlen intenzitására, annak sosem lesz unalmas.
Zajvédelmi szirénák
Azok a zenekarok, amelyek négy-öt éve nem adtak ki lemezt, sokszor hivatkoznak a Covidra. A Slipknottal is turnézó Jinjer utoljára 2021-ben jelentkezett a grandiózus Wallflowers-szel, de ők hozzátehetik azt is, hogy közben az országukat megtámadták. Az album mindig megtalálja az átjárást a metalcore-ból a progresszív metálba, a doomból a klasszikus heavy soundba, ugyanakkor vannak kiszólásaik a funk, a hiphop és a soul irányába is. Csak oda kell figyelni a csattogó basszus, a zakatoló dobok, és a zajvédelmi szirénáknál is fenyegetőbb hörgések mögötti játékosságra.
A metál táncrendje
A Jinjer a mainstream világhír kapujában áll, ilyenkor szoktak finom nyomást gyakorolni a kiadók, hogy írjon a zenekaruk valamivel populárisabb albumot, de az ukrán metál légió nem tette meg ezt a szívességet. A Duél-ről nem mondhatnánk, hogy egydimenziós metál album lenne, a Tantrum című dal megidézi például Tolsztoj világát is, amikor Tatiana arról énekel, hogy ezer mérföldet gyalogolt, míg belépett a bálterembe, és hogy a táncától megremegtek a csillárok, énekétől elájultak az úrinők, a padló nyikorgott, az elegancia mögött pedig ott volt a káosz. A Duél ennek a káosznak mutatja meg a táncrendjét.
Jinjer: Duél
Napalm Records
11 szám 43 perc
7/10
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!