Eljött Will Smith rajongóinak ideje. Mert nem elég, hogy húsz év után Based on a True Story címmel új lemezzel jelentkezett a ficsúrosan jóképű rapper, de azt be is mutatja 2025. augusztus 14-én a Budapest Parkban. Hogy a fellépése retró show lesz-e, olyan szórakoztatóipari mutatványokkal, mint a Miami, a Gettin’ Jiggy Wit It és a Wild Wild West, vagy az önmitológiájára támaszkodó terápiás találkozó, nem tudjuk.

Will Simith You Can Make It című új számát hallgatva könnyen lehet, hogy afféle evangelizációban lesz része azoknak, akik forszírozzák az élő adás varázsát. És ha Isten tényleg létezik, csak azon tűnődsz, vajon meghallgat-e… a halál árnyékának völgyében járva. És amikor azt hiszed, hogy már semmid sincs, csak menj tovább… Hát igen, az után a bizonyos pofon után nem Chris Rock kontrázott egy még nagyobb maflással, hanem maga az élet.

Száll egy pofon a szélben 

Lehetséges, hogy az a bizonyos pofon nem csak Will Smith házasságát mentette meg, hanem a zenei karrierjét is? Mindenki emlékszik, hogy a 94. Oscar-gálán Chris Rock ízléstelenül poénkodott Will Smith feleségén, Jada Pinkett Smithen és betegségén, ami után Will Smith lekevert egy pofont az est házigazdájának. Smith ezután átvette az Oscar-díját a Richard király című filmben nyújtott alakításáért, majd a pofon miatt lemondott filmakadémiai tagságáról, az Oscar-gáláról pedig tíz évre kitiltották. Ugyanakkor a megsértett feleség azt mondta, ez a bizonyos szent pofon – ahogy ő hívta – volt az, ami megmentette a tönkrement házasságukat.

Hogy megmentette-e Smith parkolópályán lévő rapkarrierjét is, az már más kérdés. Az biztos, hogy a pofon és annak következményei késztették Smitht arra, hogy végre dalokat írjon, és hogy szembenézzen a démonjaival, de végül Istent találta meg a halál árnyékának völgyében, azaz Hollywoodban.

Önsegítő tréning

Ez a bizonyos You Can Make It tele van olyan, önsegítő tréningeket idéző mantrákkal, amelyeket a volt osztálytársak osztanak meg Jason Statham képével illusztrálva.

• Minél mélyebb a zuhanás, annál magasabbra emelkedsz, Isten kinyit egy ablakot, amikor az ördög bezárja az ajtót. A legsötétebb éjszakákból nappal lesz, és minden viharból kifogy az eső. Minden pillanat egy lehetőség, szóval öleld át az utat.

De nekünk nem egy Insta-bölcselőre van szükségünk, hanem a vicces Willre, aki a Miamival olyan kerti partit csinál a tízéves lányok születésnapi buliján, hogy a pálmafáról lógó pináta, és a medencében ringatózó lámás és kapibarás úszógumi is bugizni kezd.

Will Smithnek nem volt könnyű dolga, és nem csak a pofon miatt. Azért sem, mert a státusza szerint ő családbarát, minden generációt megszólítani képes sztár, aki mégsem készíthet 57 évesen tini raplemezt, és ha már húsz évig éheztette rajongóit, akkor minimum olyan dalokat kell virítania, mint a Gettin’ Jiggy Wit It, vagy a Man in Black…

Nem állhat elő egy sitcomos jófejapuka-karakterrel, aki megpróbál úgy csinálni, mintha tudná, mi a tiniknél a dörgés, mert már ehhez az apukaszerephez is öreg. Ugyanakkor a Mercedes-medálos nyakláncokat leszakító nagy slágerek is elmaradtak. Az album olyan, mintha öninterjúkból állna, amikhez gospeles hangmintákat adtak. Ha terápiára van szükségünk, megkérünk egy pszichológust, aki elmondja nekünk, hogy hol van elakadás az életünkben, és hogyan tudunk kapcsolódni a másikhoz.

Egotrip és trauma

De ehhez a retro funky rap alapokkal kevert, modern trap motívumokkal dolgozó önsegítő album nem elég. Nem könnyű igazmondó rappernek állni, hozni a nagy életigazságokat, ha addig te voltál a vicces, milliárdos srác, akit mindenki bírt, de ki szeretné, hogy hazavágják a jó hangulatot az egotripjével, amikor mindenki azért jött, hogy kieressze a gőzt.

Ha rapszövegeket hallgatunk, akkor fickós dumákat, táncolható refrént, szárnyaló flow-t szeretnénk az adott kor legtrendibb hiphop hangképével. Szóval, ki akarja a Tantrum című vezeklésében azt hallgatni, hogy valakit a félelem irányít, és hogy olyan traumákon ment keresztül, amelyekről azt hitte, hogy kiheverte. Még szerencse, hogy Will Smith kellő nagyképűséggel hozzáteszi: Lehet, hogy az élet ronda, de bassza meg, jóképű vagyok.

A műalkotás te magad vagy

Az album a The Reverend (WOA Interlude) című rövid elköszönéssel ér véget, amelyben Smith megjegyzi, hogy most véget ért az együtt töltött idő, de ne feledjük, hogy műalkotások vagyunk. Hogy a Based on a True Story is az-e, majd eldönti a hallgató.

Will Smith: Based on a True Story

SLANG X Influence /  14 dal / 37 perc

6/10