Szép az ehető krizantém, a csíkos cékla egész édes: itt vannak az első képek a kenyai magyar árvaház új szüretéből
„Kicsit izgultam a visszaérkezés előtt, de egészen megnyugtatóak az állapotok. Az ehető krizantém szép, édes leveleket nevel, visszaveti magát, a kukorica-tájfajtakialakulás rendben van. A karalábé gyönyörű, a céklából nincs sok, de a minősége remek, a sárga-csíkos egészen édes lett” – írta első beszámolójában a Kenyába visszatérő konyhakertész-blogger, a MonJardin-es Domonyai András. Az egyedülálló projektről, melyben Domonyai vidékfejlesztési kísérletezéséből egy magyar fenntartású árvaház lakói profitálnak, kenyai riportunkban írtunk korábban.
„A lilahüvelyű borsó betermett, a chilik rendben vannak. Összességében elégedett vagyok, bár minden növényünk sajnos pici túlérésben van, de határeset, az élvezeti értékük a másmilyen klíma miatt ekkor sem romlik le annyira, mint otthon” – sorolta tovább a helyzetjelentést.
Az idei tervek: „Takarmány- és vegyes hasznosítású növény-programot csinálunk, magaságyást tesztelünk, elkezdünk nagy tömegben termőtalajt csinálni, rendbe tesszük az öntözést, vezetékezést, elkezdjük rendesen felmérni a piacokat, tartósítás, szárítást próbálunk ki, gombatermesztési és újrahasznosított anyagból low tech vízgyűjtő és árnyékoló technológiák után nézünk.”
Nos, akkor kezdjük!
A lila hüvelyű zölborsóról azt is elárulta, nem hoz sokat, de legalább a kinti melegben is hoz termést. „A szüretelés viszont érdekes, pont olyan, mint Európában 100-120 évvel ezelőtt: nem zöld, hanem száraz állapotban szedik le” – írta. Mivel nincs rendes mélyhűtés, így tartósítják. Domonyaival visszautazása előtt készült interjúnkat, melyből kiderül, hogy lett színészből vidékfejlesztési szakember, és verte-e a magyar hőhullám a kenyai meleget, és egyáltalán miért nem tud elszakadni Afrikától, itt olvashatja: Afrika olyan, mint egy túlfűtött szerető. Ha pedig arra kíváncsi, mekkorára nő meg kint az itthon szobanövényként ismert csüngőágú fikusz, > > >
