Volt, hogy borostás arca miatt küldték haza őt, sőt, egyszer majdnem összeverekedett főnökével.
Rácz Jenő napjaink egyik legsikeresebb és legismertebb magyar séfe, azonban anno ő is a ranglétra alján kezdte. A Beköltözve Hajdú Péterhez című műsorban elárulta, még fiatalon megtanulta, a vendéglátóiparban dolgozni kemény meló – először egy gyorsétteremben állt pult mögé, később pedig szakács tanoncként bizonyított, nem túl idilli körülmények között.
Nagyon sokat bukdácsoltam a szakmában, mire megtaláltam önmagam. Velem is ordibáltak, azt mondták, nem lesz belőlem senki, meg húzzak a p*csába haza.
– kezdte Rácz, aki néhány meredek esetet is felelevenített.
„Egyszer egy olyan helyen dolgoztam, ahol ha nem voltam frissen megborotválkozva, hoztak egy A4-es papírlapot. Ha megakadt az arcszőrzetemen a lap, hazaküldtek. Mondták, hogy ez fizetetlen nap, és jöjjek vissza akkor, ha normálisan meg tudok borotválkozni. Ez azért fordulhatott elő, mert előző nap borotválkoztam, és reggelre már volt egy kicsi borostám, de ők ezt azért csinálták, hogy szívassanak.”
Nem ez volt azonban az egyetlen alkalom, amikor durván viselkedtek vele – nem csak verbálisan, de fizikailag is bántották anno.
„Előfordult, hogy jött egy nagy, kövér pasas, én meg voltam 18-19 éves, és épp vágtam valamit, mire mondta, hogy ez így nem jó, és rávágott egy hatalmasat a hátamra, mintha csak megpaskolna, de közben óriási ütés volt, ezzel is jelezni akarta, hogy itt terror van. Ez totális abúzus volt, de akkor teljesen normálisnak számított. Az volt a mondás, hogy aki ezeket túlélte, és benne maradt a szakmában, közben ki is tanulta azt, és még viszi is valamire, az a nagybetűs harcosok egyike lesz” – idézte a Blikk a séf szavait, aki tinédzserként egyszer majdnem össze is verekedett felettesével, az esetet végül egy fegyelmivel "úszta meg".
„Utána jóban lettem ezzel az illetővel, a legtöbbet tőle tanultam, és nagyon sokat köszönhetek neki, a mai napig jóban vagyunk, ami nagyon durva, mert ezek az emberek egy nap elmondták, hogy nem lesz belőlem semmi, meg csúfolódtak rajtam, most meg büszkék arra, hogy velem dolgozhattak és megismerhettek. Ekkorát tud fordulni az élet...”