Tudja, mi az a tsundoku? Lehet, hogy ön is csinálja!
Tegye a kezét a szívére, majd mondja meg az igazat: van otthon egy (vagy több) olyan kupacnyi könyve, melyeket megvett, majd végül – természetesen valamilyen más fontos tennivaló miatt – soha nem olvasott el?
Ha a válasz igen, akkor valószínű, hogy ön is akaratlanul részt vesz abban, amit a japánok tsundokunak neveznek. Azaz felhalmoz egy csomó irodalmat, mert jó érzéssel tölti el a vásárlás és a könyvek jelenléte életterében, de soha nem jut el addig, hogy el is olvassa a könyveket, magazinokat.
A kifejezés egy összetett szó: a „tsun” a „tsumu” szóból származik, ami magyarra fordítva azt jelenti, felhalmozni; a „doku” ige pedig használható az olvasásra japánul. Míg például a magyarban a könyvmolynak van némi negatív felhangja, addig Japánban a tsundoku nem pejoratív stigma.
A BBC szerint a kifejezést már 1879-ben dokumentálták nyomtatásban; Szenzó Mori illeti szatirikusan a „ tsundoku szenszei ” kifejezéssel regényének egyik szereplőjét, egy idős tanárt, aki rengeteg könyvvel rendelkezik, melyeket nem olvas el.