Index Vakbarát Hírportál

A magyar könnyűzene legendája 78 éves lett.

Demjén Ferenc a hétvégén Kecskeméten lépett fel, ahol a stábja egy meglepetés ünnepséggel köszöntötte a zenészt születésnapja alkalmából. A Blikk a helyszínen csinált interjút a magyar könnyűzene egyik legnagyobb alakjával, aki ezúttal nem vágyott különleges ünneplésre, csak egyetlen ajándékra: zenélhessen a közönségének. A 78. életévét betöltő rockzenész azt is elmondta, hogyan viszonyul a korához.

Nem lehet semmiféle kifogásom, nagyon szép szám ez a 78, de nem ez a lényeges, hanem amit érez magán az ember. Nyilvánvalóan ilyenkor már minden lépést meg kell gondolni, de eddig jól megy, és hála Istennek, az egészségem lehetővé teszi, hogy bírjam a tempót, a koncerteken is jól érezzem magam. A rockzenészeknek sajátos életvitelük van, egészen idős korunkig »infantilisek« vagyunk, elvarázsolódunk a zenében, és nem vesszük észre, mennyire telik az idő. Tény, hogy már azokat a felvételeket szeretem visszanézni, amelyek 25-30 évvel ezelőtt készültek, ott azért jobban nézek ki...

Az ország Rózsija alapvetően csendes, nyugodt életet él, a fellépések idejére azonban átváltozik rocksztárrá. Mint mondta, a közönsége jelenti számára a mindent, akik egyúttal mérceként is szolgálnak neki, hogy „mennyire van még szükség rá ebben a szakmában”.

A Kossuth-díjas énekes elmondása szerint soha nem voltak nagy vágyai, de van még jó pár dal, amit szeretne elkészíteni. Hozzáteszi, mindennap alkot egy-két dalt, csak nem biztos, hogy kidolgozza és felveszi azokat.

Életem során nagyjából 300-400 dalt írtam, és sok olyan van, amit nem tudunk felvenni a repertoárba, mert azokat játsszuk, amiket a rádiók kiválogattak és slágerek lettek. Mindegyiket nem tudom fejből, ennyit nem lehet megjegyezni, de ha kétszer meghallgatom, már megvan minden. Jó lenne ezeket is megismertetni a közönséggel, és többet játszani, valamint újakat is kiadni. Talán még lesz egy albumom, ki tudja, mit hoz még az élet

– mondta Demjén, aki a több mint tízórás munkanap végeztével általában teli élményekkel, de fáradtan hajtja álomra fejét a koncertjei után.

„Ilyenkor általában hamar elalszom, és elég sokára kelek fel, szeretem magamat kipihenni. A zenész élet hozta magával, hogy későn fekvő és későn kelő típus vagyok. Nálam a hivatali órák délután 2-kor kezdődnek” – fogamazott Demjén Ferenc.

Az események hatása alatt van még a műsorvezető.

Vasárnap este a döntőkkel jelentkezett a Hell Boxing Kings elnevezésű bokszverseny, ahol tíz ország legjobb bokszolói mérkőztek meg egymással hétről hétre négy súlycsoportban. A celeb kategóriában Berki Mazsi és Istenes Bence is győzött a saját súlycsoportjában, míg Brasch Bencének hatalmas küzdelemben ugyan, de nem sikerült a bajnoki öv megszerzése. Továbbá a nézők egy gálamérkőzésnek is tanúi lehettek a magyar thai box legenda, Kunkli Tivadar és a nála 28 évvel fiatalabb MMA-harcos, Boráros Gábor között, amely összecsapást utóbbi nyert technikai KO-val.

Értelemszerűen Istenes szorítójában hatalmas volt az öröm tegnap este, amikor a műsorvezető keze lendült a magasba, hisz a sok belefektetett munka végképp megtérült. Istenes Bencének a bolgár Stratimir Georgievet győzte le pontossással a döntőben, és látszólag még mindig az események hatása alatt van. Hétfő reggel egy olyan képet posztolt Instagramján, melyen a bajnoki övét ölelve szendereg az ágyában.

Csodás felvételek készültek a kanadai Churchillben, amely a világ jegesmedve-fővárosaként ismert. A képeken az egyik jegesmedve a hátán fekszik a hóban, miközben a kezével integet a levegőben. Ugyanez a jelenet a hódomb mögül még mulatságosabb látványt nyújt. Megint egy más szituációban az látható, ahogy a medve nagyokat ásít, miközben társai épp valami harapnivaló után szaglásznak. A Hudson-öböl minden évben kiolvad, és ezeket az állatokat a partra kényszeríti. Amikor a fagy őszre beáll, medvék százai gyűlnek itt össze, hogy könnyebben hozzáférjenek fő zsákmányukhoz, a fókákhoz. Ezeket a mókás képeket az 54 éves Johnny Hayward túravezető készítette.

„Szinte úgy tűnt, mintha a jegesmedve integetne nekem – mondta Hayward. – Több mint 180 méter távolságot tartottam a medvéktől, és nagyon viccesnek találtam, amikor az egyik elkezdett a mancsával hadonászni, valószínűleg azért, hogy lerázza róla a havat. Minden egyes találkozás ezekkel a medvékkel érzelmes pillanat, tudván, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja a jégtakarókat. Nagyon szeretem ezeket az állatokat, és szeretném, ha a világ többet megtudna róluk.”