Alföldi Róbert: A magyar társadalom nem igazán tud mit kezdeni az idős emberekkel
A rendező úgy véli, hajlamosak vagyunk mindent kidobni, ami régi.
A Nők Lapja készített interjút Alföldi Róberttel annak apropójából, hogy tavaly év végén jelent meg a Jászai Mari-díjas színész-rendező új interjúkötete, amelyben a szakmája huszonnégy nagyságával beszélgetett. A Főszerepben című kötetben Alföldi idős színészekkel értekezett, és ezúttal arra is válaszolt, hogy miért is érdeklik ezek a nagyívű életutak, karrierek.
„Azt tapasztaltam, hogy a magyar társadalom – és ez alól a mi szakmánk sem kivétel – nem igazán tud mit kezdeni az idős emberekkel. Hatvan fölött azt várják el tőlük, hogy szép lassan kopjanak ki a munkából, és lehetőleg bújjanak el, hogy többé ne kelljen számolni velük. Jönnek a fiatalok, változik a világ, és mi hajlamosak vagyunk mindent, ami régi, kidobni” – kezdte mondandóját Alföldi, majd így folytatta:
Amikor a Kádár-rendszer összedőlt, hirtelen minden rossz lett, ami azelőtt volt, fel se merült, hogy akadhat érték, amit érdemes lenne megőrizni. Talán az én szakmámra ez kevésbé jellemző, hiszen sok idős kolléga nagyon aktív még ma is, de a tendencia a színházban is nyilvánvaló. Pedig az idős kollégák rengeteg mindent tudnak, tapasztaltak, tisztában vannak vele, hogy ez a pálya mit kíván, meg tudnák osztani a fiatalokkal, mennyit szabad odaadni a hivatásuknak magukból, hogy minél tovább dolgozhassanak ép lélekkel.
Hozzátette, megújulásra mindig szükség van, különösen az ő műfajában, hiszen „a színház a jelen művészete, de ez nem jelenti azt, hogy az egymást követő generációk ne építsék be a tudásukba az előző generációk tapasztalatát”. Mint fogalmazott, akárhányszor idős színészekkel dolgozott a munkája során, rengeteget tanult tőlük.
Valóban mániám, hogy minél több idős színésszel dolgozzam, mert szerintem kutya kötelességünk ellesni tőlük mindazt a tudást, amit egy életen át felhalmoztak. Fontos, hogy lássuk őket a színpadon, meg egyáltalán az életben, különben milyen mintánk lesz arra, hogyan kell méltósággal megöregedni? Menj el Párizsba! Ott egy nő még nyolcvanévesen is nő, és ugyanez igaz a férfiakra. Ülnek a kávéházi teraszokon, csinosan, ápoltan, és csevegnek meg udvarolnak egymásnak. Hol látsz ilyet itthon?
