Gregor Bernadett a gyerekkoráról: Halk szavú és visszahúzódó kislány voltam
Bevallása szerint a színpad később remek terápiának bizonyult.
A Jászai Mari-díjas színművész a Duna Ridikül című műsorában vendégeskedett, ahol arról is beszélt, hogy édesanyja szenvedélybetegsége miatt ideje korán kellett felnőnie. Mint kiderült, kislányként gyakran érezte magát magányosnak, a kötődési nehézség pedig az egész életére rányomta a bélyegét. A parentifikáció – amikor egy gyermek szülői szerepeket kénytelen átvállalni – már kiskorában ránehezedett a színésznőre.
Engem egy szenvedélybeteg édesanya nevelt, akit emiatt ideje korán elveszítettem. Nehéz volt érzelmileg utat találni, kapcsolódni hozzá. A gyerekkoromat leginkább a magányosság hatotta át, halk szavú és visszahúzódó kislány voltam. A színpad később remek terápiának bizonyult: nem a komfortzónámból dolgozom, hanem a megélt traumáimat forgatom bele a hivatásomba
– kezdte Gregor Bernadett, aki nem tagadja, érzelmi életét máig meghatározza a védekezés és a függetlenség.
A kapcsolódás nélküli gyerekkor miatt úgy éreztem, hogy a szeretet nem alanyi jogon jár, azért meg kell küzdeni, azt ki kell érdemelni. A magamra utaltság érzése felnőtt koromat is meghatározza, nem akarok soha senkinek az útjába lenni, és csak magamban bízom meg feltétel nélkül
– mondta a színésznő, hozzátéve: két gyermek édesanyjaként állandó és feltétlen szeretetet biztosít fiainak. Bár úgy véli, 23 évesen, első gyermeke születésekor még éretlen és bizonytalan anya volt, a második fia érkezésénél viszont már tudatosan és következetesen igyekezte nevelni gyermekeit.