Erőss Zsolt szokatlan kísérlete az Annapurnán
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Előre tudható volt, hogy izgalmas lesz a magyar hegymászók expedíciója az Annapurnára. A 8091 méteres hegy ugyan csak a tizedik legmagasabb a Földön, viszont lavinái miatt veszélyesebb, mint a sorban előtte állók. A két hónapos expedíció azonban a vártnál is harcosabb lett. Erőss Zsolt akklimatizáció nélkül volt kénytelen elindulni a csúcsra. Miközben a lábprotézissel mászó alpinista a 7000 méter fölött járt, egy lavina elsodorta a csapat másik tagját, Horváth Tibort. Újságíró-fotósunk a helyszínen követte az eseményeket.
Erőss Zsolt a hegy alatti utolsó faluból figyeli az Annapurna csúcsát. Az alpinistának, aki első magyarként mászta meg a világ legmagasabb hegyét, a Mount Everestet, ez lett volna a tízedik nyolcezres csúcsa. (Fotó:
Földes András)
Az Annapurna nem csak lavinái és szélsőséges, havas időjárása miatt számít nehéz hegynek, hanem azért is, mert már igen alacsonyan elkezdődnek a nehézségek. Míg az alaptáborok általában 5000 méter körüli magasságban állnak, itt 4200 méteren van az utolsó, hosszabb táborozásra alkalmas hely (Fotó:
Földes András)
A hegymászók az alaptáborban töltik idejük jó részét. Itt készülnek fel a mászásra, itt állomásozik a háttércsapatuk. Egy átlagos hajnalon csak a nepáli tábori személyzet van ébren, ők gyújtják meg a tábori buddhista szentélyben a jó szerencsét biztosító gallyakat. (Fotó:
Földes András)
A sátori élet monotóniáját az étkezés mellett a számítógép segít megtörni. (Fotó:
Földes András)
Az időjárás fél óra alatt is gyökeresen megváltozhat a környéken. Napos idő után hirtelen felhők takarják el a tábor fölé magasodó hegyet, miközben a hőmérséklet akár harminc fokot is eshet. (Fotó:
Földes András)
A tábor nepáli személyzete inkább a tradicionálisabb és áram nélkül is űzhető időtöltések híve. A hosszú hetek hegyi tartózkodása alatt a sziklalökés volt a legnépszerűbb játék. (Fotó:
Földes András)
A 60-70 fős alaptábor ellátását helikopterekkel biztosították. Hetente érkezett egy járat friss gyümölccsel, zöldségekkel, sörrel és nem túl sok csokoládéval. (Fotó:
Földes András)
A helikopter érkezése a csendes és elszigetelt tábori élet fő látványossága volt, amelyhez rendszeresen kisereglett mindenki, aki épp nem a sátrában szunyókált. (Fotó:
Földes András)
A tábori élet központja az étkezősátor, ahol a napi kétórás generátoridő alatt a rizs helyett a virtuális valóság kerül a középpontba. Horváth Tibor, és az expedíció szervezője, Kollár Lajos műholdas telefon, laptop és rengeteg türelem segítségével töltik le a leveleket, miközben az expedíció további tagjai blogot írnak vagy pókereznek a telefonjukon. (Fotó:
Földes András)
Erőss Zsolt az első tábor feletti, hasadékos gleccsermezőn kel át. (Fotó:
Földes András)
Erőss Zsoltnak időnként meg kellett állnia, hogy művégtagját levéve megtörölje a lábcsonkját. A normál esetben zavarba ejtő műveletet olyan természetességgel végezte, hogy senkinek nem jutna eszébe, hogy fél lábbal az ember nem mászik hegyre, vagy ne csinálhatna bármit, amihez kedve van. (Fotó:
Földes András)
Horváth Tibor az 5500 méteres táborba vezető úton. Az alpinista volt Erőss Zsolt mászótársa. Ez volt Horváth harmadik himalájai mászása, előtte a Cho Oyun és a Locén próbálkozott. Bár ott nem ért el sikereket, ezen az expedíción ő volt a csapatból a legjobb erőben. (Fotó:
Földes András)
Az 5500 méteres második tábor, ahonnan a hegy legveszélyesebb része következik. A hátsó, piros sátor feletti kuloár az, amelynek lavinái miatt meghiúsult a magyar csapat akklimatizációja. Ha egyszer épségben feljutottak a rettegett részen, meg kellett próbálkozniuk a csúccsal. Minél többször vágnak át a veszélyes részen, annál nagyobb a valószínűsége a balesetnek. A csúcstámadás ideje alatt itt szenvedett tragikus balesetet a lefelé ereszkedő Horváth Tibor. (Fotó:
Földes András)
A magashegyi sátrazáshoz laptopot már nem visznek a mászók, így a pihenés mellett a sudokufejtés maradt szórakozásnak. (Fotó:
Földes András)
Az expedíció harmadik mászója, Mécs László bejelenti, hogy esélytelennek látja a próbálkozásukat, és nem vesz részt tovább a mászásban. Kollár Lajos érvel, hogy a csúcsmászóknak kellene a segítség, Erőss Zsolt csüggedten fogadja a döntést. (Fotó:
Földes András)
A csúcstámadás előtt táborgyűlés, ahol a hegyre induló mászók és serpák megbeszélték, milyen taktika alapján rohamozzák a hegyet. A mászók felosztják, hogy kik vállalkoznak a kötelek kifeszítésére, majd milyen ütemben indulnak el a kettes táborból, hogy ne legyen torlódás a lavinaveszélyes zónába eső köteleken. (Fotó:
Földes András)
Erőss Zsolt a hajnali fagyban, az indulás előtt, a sátorból nézve. Zsolt speciális lábat használt a magashegyi mászáshoz. (Fotó:
Földes András)
Erőss Zsolt a csúcs felé vezető úton. (Fotó:
Földes András)
A hegy nehezebb részeire köteleket feszítettek ki a serpák. Egy ilyen kötelet sodort el a lavina ott, ahol végül Horváth Tibornak nyoma veszett. (Fotó:
Földes András)
Eddig kísértük a csúcsra tartó két mászót, ezen a képen szerepel utoljára Horváth Tibor . (Fotó:
Földes András)
A csúcstámadás éjjele az alaptáborban. A telihold fényénél szinte nappali világosságban mászhattak az alpinisták. (Fotó:
Földes András)
A hegy a csúcstámadás reggelén. (Fotó:
Földes András)
Az alaptábori csapat és nepáli barátaink hasonló aggodalommal követték a hegyen zajló eseményeket. Látcsővel kivehető volt, hogy sokan a csúcsmászásra szánt idő letelte után is folytatták az utat felfelé. A tragédiákhoz vezető klasszikus hibát követték el, de az időjárás végül megkönyörült rajtuk. (Fotó:
Földes András)
Erőss Zsolt végül legyengült állapotban 7200 méterről fordult vissza. A hegymászót az ítéletidőben, 5300 méteren pillantottuk meg, ahogy botladozva előbukkant a ködből. (Fotó:
Földes András)
Erőss ember feletti teljesítménnyel, akklimatizáció nélkül jutott 7000 méter fölé, de a próbálkozás a végsőkig lemerítette szervezetét. Komoly légúti problémái voltak, nehezen beszélt, bizonytalanul mozgott, pedig innen még hatórás mászás volt az alaptábor. (Fotó:
Földes András)
Horváth Tibor emléktáblája az alaptábor felett. (Fotó:
Földes András)
" „Elvesztettem legjobb barátomat: Horváth Tibort.” - írta honlapjára szűkszavúan Erőss Zsolt a tragédia után. (Fotó:
Földes András)
„Jól elcsesződött minden. Tibi eltűnve, és már gondoltam, hogy ha két napig nem került elő, akkor tragédia van. A mászó társam volt, de a legjobb barátom is. Én is rossz állapotba kerültem, súlyos légúti fertőzéssel. Csak az volt bennem, hogy vánszorogjak le a hegyről, éljem túl valahogy" - foglalta össze Erőss az expedíciót. A csapat helikopterrel hagyta el a hegyvidéket. (Fotó:
Földes András)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
