Az 1900-as amerikai népszámlálás szerint minden hatodik gyerek – azaz körülbelül 1,7 millió kiskorú – dolgozott fizetésért földeken, gyárakban vagy bányákban. A népszámlálás igazi meglepetése nem is az óriási szám volt, hanem hogy az 1880-as évekhez képest 50 százalékkal emelkedett a gyermekmunkások száma. Ez a tény felháborodást szült amerikai értelmiségi körökben, és 1904-ben egy lelkész, Edgar Gardner Murphy megalapította a gyermekmunka betiltásáért vagy legalább az emberségesebb szabályozásáért harcoló Nemzeti Gyermekmunka Bizottságot (NCLC), amely még ma is létezik. A bizottság tagjai fáradhatatlanul lobbiztak és kampányoltak a cél eléréséért, és tevékenységük nagyban hozzájárult a gyermekmunka visszaszorításához azzal, hogy felhívta a figyelmet a kegyetlen munkakörülményekre és a megalázó bérekre. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

Ezen az 1908-ban készült képen a 6, illetve 5 éves Jewel és Harold Walker látható, akik 9-11 kiló gyapotot szedtek egy nap egy oklahomai gyapotföldön. „Azt ígértem nekik, hogy kaphatnak játék vonatot, ha jól végzik a munkájukat, ezért most már nagyon rövid idő alatt teleszedik a zsákot” – mondta a fotósnak az apjuk. Lewis W. Hine tulajdonképpen az NCLC legnagyobb fegyvere volt a gyermekmunka elleni küzdelemben, mert nemcsak arra ügyelt, hogy pontosan dokumentálja a gyermekmunkások életkörülményeit, hanem arra is, hogy olyan képeket alkosson, amelyek meghatják az embereket, és felháborodást váltanak ki. Amikor a munkájáról kérdezték, Hine általában csak annyit mondott, hogy olyan dolgokat mutat meg a képeivel, amelyeken változtatni kellene. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

Hine annyira komolyan vette a feladatát, hogy sokszor a testi az épségét, sőt akár az életét is kockáztatta azért, hogy bejusson olyan gyárakba, földekre és bányákba, ahová sosem engedték volna be a tulajdonosok. „Olyan helyeken járt, ahol nem látták szívesen, és olyan jeleneteket örökített meg, amelyeket nem a nyilvánosságnak szántak. Sokszor az életét is kockáztatta azért, hogy megmutassa az amerikai gyermekmunka valódi arcát” – írták róla. Hine szinte sohasem az NCLC fotósaként jelent meg a gyerekeket dolgoztató üzemekben, hanem valamilyen álruhát öltött, és kitalált egy szerepet: hol tűzvédelmi ellenőrként, hol biblia- vagy képeslapárusként, hol az ipari szerkezetek iránt érdeklődő fotográfusként jutott be a gyárakba. Ha véletlenül lelepleződött, menekülnie kellett a veréssel fenyegetőző műszakvezetők és tulajdonosok elől. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

Üveggyári dolgozók éjfélkor, 1913-ban. Hiába voltak Hine képei rendkívül hatásosak, a gyermekmunkát a gazdasági helyzet miatt nem volt könnyű megszüntetni. Az első világháború előtt az amerikai gazdaság virágzott, ezért folyamatosan szükség volt munkáskezekre, és ezt a munkaerőigényt az országba özönlő bevándorlók sem tudták kielégíteni. Már csak azért sem, mert sok olyan munka volt, amihez a gyerekek kis kezeire és fáradhatatlan energiájára volt szükség, és persze nekik még annál is kevesebbet kellett fizetni, mint amennyiért a bevándorlók hajlandóak voltak dolgozni. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

Az egyik legnépszerűbb gyermekmunka a huszadik század eleji Amerikában a rikkancs volt. A képen egy Freddie Kafer nevű rikkancs szerepel, aki nem tudta megmondani Hine-nak, hogy hány éves, és tulajdonképpen semmi mást sem tudott saját magáról, de a társai szerint 5 vagy 6 éves lehetett. Hine ezt írta a képről: „Nem sokkal messzebb egy másik rikkanccsal, a 8 éves Jackkel találkoztam, aki egy hatalmas zsákot cipelt tele a Saturday Evening Post példányaival. A zsák körülbelül a saját testsúlya felét nyomhatta. Jack több utcán keresztül hurcolta a súlyos zsákot.” (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

A 15 éves Vance éveken át dolgozott egy nyugat-virginiai szénbányában. Egy 10 órás műszakért 75 cent fizetséget kapott. A feladata annyi volt, hogy kinyisson és becsukjon egy ajtót. Az idő nagy részében csak tétlenül ült a bánya sötétjében, és várta, hogy megérkezzenek a csillék. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

Az NCLC először államról államra járva próbálta lobbistáival meggyőzni a vezetőket a gyermekmunka betiltásáról vagy szabályozásáról, de ezzel a módszerrel csak az északi területeken értek el némi sikert – délen egyáltalán nem tudtak hatni sem a törvényhozókra, sem a gyapotföldek, illetve gyapotfeldolgozó üzemek tulajdonosaira. Ezért úgy határoztak, inkább föderációs szinten próbálják megváltoztatni a törvényeket, de az első próbálkozások sikertelenek voltak. 1916-ban ugyan sikerült elfogadtatni egy gyermekmunkát tiltó törvényt, de ezt később a legfelsőbb bíróság érvénytelenítette, mert úgy ítélte meg, hogy mivel föderációs szinten szabályozza az államokon belüli kereskedelmet, ellentmond az amerikai alkotmánynak. Az NCLC ekkor az alkotmány megváltoztatásáért kezdett el kampányolni, de ez is kudarcba fulladt. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

A gyermekmunkát végül a harmincas évek nagy gazdasági válsága szorította vissza Amerikában. Abban az időszakban a felnőttek bármit megtettek volna, hogy legyen munkájuk, hajlandóak voltak például olyan alacsony órabérekért dolgozni, mint a gyerekek. Az első gyermekmunkát szabályozó törvényt – amely a gyermekmunka több formáját megtiltotta, valamint meghatározta a ledolgozható órák számát és a minimum-életkort – 1938-ban írta alá Franklin D. Roosevelt elnök. Ezt a törvényt több, az iskolakötelezettség felső határát egyre feljebb emelő törvény egészítette ki. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

Ez a törvény ma is érvényes, ugyanakkor van néhány súlyos hiányossága. A mezőgazdasági munkák jelentős részét például nem tiltja, így jelenleg is körülbelül 500 ezer gyerek takarítja be az amerikai mezőgazdasági termelés negyedét. 2009-ben a Human Rights Watch elítélő jelentést adott ki az amerikai gyermekmunkások helyzetéről. Az emberi jogi szervezet szerint több százezer gyerek dolgozik napi 10 óránál többet a földeken, védőruházat nélkül. Mindez teljesen legális, mivel a törvények szerint a 12 évesek gyerekeket iskola előtt vagy után korlátlan ideig lehet dolgoztatni farmokon, ami a Human Rights Watch szerint ahhoz vezet, hogy a mezőgazdaságban dolgozó gyerekek többsége soha nem végzi el az iskolát. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)

Egyes jelentések szerint Amerikában nemcsak a földeken dolgoztatnak viszonylag nagy számban gyerekeket, hanem olyan helyeken is, ahol tilos lenne, például építkezéseken. Mivel a munkahelyek biztonságát és szabályos működését ellenőrző hatóságnak sokkal kevesebb ellenőre van, mint 1981-ben, és a munkahelyek száma megduplázódott azóta, így nagyon ritkán kerül sor az egyes munkahelyek ellenőrzésére. A munkáltatók tehát nem sokat kockáztatnak azzal, hogy illegálisan gyermekmunkásokat alkalmaznak. (Fotó: Lewis W. Hine / Library Of Congress)