Houdini és felesége, Bess, aki egyben a színpadi segítője is volt. A pár New York híres vidámparkjában, a mutatványosokkal teli Coney Islanden ismerkedett meg, de annyira, hogy három héttel később össze is házasodtak. A nőt szigorú katolikus szellemben nevelő anyja ezután évekig nem beszélt velük, meggyőződése szerint Houdini valójában nem más volt, mint maga az ördög. A bűvészmesterség francia klasszikusa, Jean-Eugen Robert-Houdin neve után műsoruknak „A Houdinik” címet adták. A repertoáron ugyan már kezdetben is szerepelt néhány bűvészmutatvány, de ekkor inkább még “mulatságos jeleneteket” adtak elő: Harry, a kártyák királya, Harry, a mexikói vadember, Harry, aki megeszi a ketrecébe bedobott cigarettacsikkeket. (Fotó: American Stock Archive / Europress / Getty)

Eleinte kocsmákban, revükben, kisebb szórakozóhelyeken léptek fel, de vándorcirkuszokhoz is gyakran csatlakoztak. Miután Houdinit leszerződtette egy lelkes impresszárió, a bűvészet helyett már a “helycsere ládás” mutatványra koncentráltak, és megjelent a műsorban egy új elem: a bilincsekből való trükkös és seperc alatt kivitelezett szabadulás művészete. Ezzel a különleges képességgel a trükkember eleinte hitetlenkedő kisvárosi sheriffeket kápráztatott el, hamarosan pedig ez lett a védjegye. (Fotó: Europress / Getty)

Nagy fantáziával Houdini egyre vadabb és életveszélyesebbnek tűnő szabadulási mutatványokkal állt elő. Megbilincselve és megkötözve fejjel lefelé felhőkarcolók tetejéről lógatta le magát, összekötözve ugrott le hidakról, bilincselt kézzel lezárt ládákból, vízzel teli akváriumokból, mély folyókból szabadult ki. (Fotó: Fpg / Europress / Getty)

(Fotó: Transcendental Graphics / Europress / Getty)

Gyakran napi 8-10 órát is gyakorolt, folyamatosan fejlesztette a technikáját és a repertoárját, de a szabaduláson kívül a marketingnek és az önmenedzselésnek is profi művésze volt. Sokan próbálták másolni, már csak ezért is kellett állandóan olyan trükköket kitalálnia, amelyekkel a riválisok előtt maradhat. Tudta azonban, hogy a mutatvány tartalmi részénél a spektákulum atmoszférája még fontosabb. A legnehezebbként előadott tejeskannás mutatványánál (egy folyadékkal megtöltött szűk kannából kellett kibújnia, értelemszerűen a fulladás előtt) minden alkalommal két kalapácsos segítő állt mellette, hogy széttörjék az üveget, ha közvetlen életveszély lépne fel. Erre ugyan a valóságban semmi szükség nem volt, hiszen ez a mutatvány kifejezetten könnyűnek számított, de a drámaiságot tökéletesen növelte a díszlet. (Fotó: Buyenlarge / Europress / Getty)

Egy csaló médium, Ira Davenport társaságában. Látványos mutatványain kívül Houdini a húszas években leginkább arra használta ismertségét, hogy leleplezze a holt lelkekkel állításuk szerint kapcsolatba lépni képes szellemidézőket. Houdini, akinek tulajdonképpen egész munkássága a halálközeli határhelyzetek körül forgott, maga is érdeklődött a spiritizmus iránt, amikor pedig anyja váratlanul meghalt, képzeletvilágát végképp a halál kérdése határozta meg. Az illúziók mestere azonban éppen itt nem akart trükköket: amikor celeb barátja, a Sherlock Holmes figuráját megteremtő Arthur Conan Doyle azzal biztatta, hogy médium felesége, illetve a rajta keresztül megnyilvánuló “Phineas” nevű szellem révén kapcsolatba kerülhet elhunyt anyjával, a szellemidézés végképp kiábrándította Houdinit. Anyja a valóságban sok hibával beszélte az angolt, ehhez képest a szellem 15 oldalnyi idézetei tökéletes irodalmiassággal voltak megfogalmazva - számára ez végképp hiteltelenítette a történéseket. A következő években élete arról szólt, hogy részletesen bemutassa, milyen technikákkal csalnak a korban népszerű spiritiszták. (Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty)