Hemző alig volt húszéves, amikor a második világháború viszontagságaitól legyengülve elkapta a tbc-t. 1946-ban még élelem is alig volt az országban, nemhogy gyógyszer. Három évig küzdött a kórral, ami testileg és lelkileg is meggyötörte, a betegség hatása pedig sokáig vele maradt.
Első nyomtatásban közölt képét a Nők lapja hozta le. A divatfotón húgát, a nagyon csinos lány hírében álló Magdát örökítette meg, hogy így tegyenek szert némi pénzre. Akkor még nem sejthette, hogy évtizedekkel később, immár a hazai fotós társadalom megbecsült tagjaként, a Nők lapja ételfotósaként fog dolgozni.
A fotográfus 1967-re úgy érezte, hogy már eleget ült az alapvonalnál, ezért felhagyott a sportfotózással, hogy aztán a Képes Sport után a Magyar Szemlénél folytassa a pályáját. A Magyar Szemle a külügyminisztérium lapjaként a kádári Magyarország imázsépítő propagandakiadványa volt, amelyet az öt legfontosabb európai nyelven adtak ki, hogy jó hírünket keltse a világban.
Az volt a dolgunk, hogy bemutassuk Magyarország szebbik arcát. Mindig elvégeztem a kötelező házi feladatot, s utána megcsináltam magamnak azt az egy-két képet, amelyik a lapban meg sem jelenhetett volna. Amelyik azt mutatta, én hogyan látom az országot. A fotót, amely az én szemléletemet tükrözte.
Hemző nem volt harcos vagy nyílt ellenzéki, munkáiból azonban máig könnyen ki lehet olvasni, hogy mit gondolt a fennálló rendszerről. Egy megszállt országot fotózott, ahol korlátozva voltak a szabadságjogok, a nemzet szuverenitása, és amit egy képmutató politikai elit irányított.
A Hemző pályáját bemutató Szabad szemmel című kiállítás meghosszabbított nyitva tartással, május 22-ig látogatható a Nemzeti Múzeumban.
Juhász ünneplőben a Hortobágyon, 1969. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Bányásztáncegyüttes próbál Tatabányán, 1962-ben. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Zászlók és gyerekek a Gellért-hegyen. Ünnepség a Szabadság-szobornál a hetvenes években. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Szakszervezeti üdülés a Balatonnál. Szántód, 1961. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
A csikósok és a turista a Hortobágyon, a hetvenes években. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Sör és koccintás a BVSC uszodában, 1960-ból. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Szerelem és művészet kéz a kézben, ahogy a képen látható pár is. Kiállítás a nyolcvanas évekből. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Gyakorol az utánpótlás Óbudán, 1983. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Export húsüzem, 1978. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Marosán György (gúnynevén: Buci Gyuri) államminiszter beszédet mond a munkásoknak Csepelen, 1957-ben - a fotó a hallgatóságot ábrázolja. Marosán péksegédből lett a proletárdiktatúra egyik legagresszívabb politikusa. 56-ban nemcsak a diáktüntetés betiltását követelte, hanem azt is, hogy mielőbb adjanak ki tűzparancsot. Később a megtorlások arcává vált, és amikor az anyja a szomszédasszonytól megtudta, hogy fia államminiszter lett, csak annyit mondott: "Szegény ország!" A csepeli beszéd alatt munkásőrök őrizték a rendet. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
A bányászok élete (részlet a sorozatból), 1963. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Aktot festenek a Vasas szakszervezet amatőr képzőművészei, 1954. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
A Balázs Béla-díjas Bölcs István filmesztétika-órát tart a budapesti Radnóti Gimnáziumban. Több tankönyvet is írt középiskolások számára. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Riport az Országos Onkológiai Intézetről, 1969. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Vágóhíd Zalaegerszegen, 1972. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Sárközi lakodalom Decsen, 1969-ben. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Csónakok a Városligetben, háttérben a Hősök terével, 1976. (Fotó:
Hemző Károly / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!