Hemző alig volt húszéves, amikor a második világháború viszontagságaitól legyengülve elkapta a tbc-t. 1946-ban még élelem is alig volt az országban, nemhogy gyógyszer. Három évig küzdött a kórral, ami testileg és lelkileg is meggyötörte, a betegség hatása pedig sokáig vele maradt.

  Első nyomtatásban közölt képét a Nők lapja hozta le. A divatfotón húgát, a nagyon csinos lány hírében álló Magdát örökítette meg, hogy így tegyenek szert némi pénzre. Akkor még nem sejthette, hogy évtizedekkel később, immár a hazai fotós társadalom megbecsült tagjaként, a Nők lapja ételfotósaként fog dolgozni.

  A fotográfus 1967-re úgy érezte, hogy már eleget ült az alapvonalnál, ezért felhagyott a sportfotózással, hogy aztán a Képes Sport után a Magyar Szemlénél folytassa a pályáját. A Magyar Szemle a külügyminisztérium lapjaként a kádári Magyarország imázsépítő propagandakiadványa volt, amelyet az öt legfontosabb európai nyelven adtak ki, hogy jó hírünket keltse a világban.

Az volt a dolgunk, hogy bemutassuk Magyarország szebbik arcát. Mindig elvégeztem a kötelező házi feladatot, s utána megcsináltam magamnak azt az egy-két képet, amelyik a lapban meg sem jelenhetett volna. Amelyik azt mutatta, én hogyan látom az országot. A fotót, amely az én szemléletemet tükrözte.

Hemző nem volt harcos vagy nyílt ellenzéki, munkáiból azonban máig könnyen ki lehet olvasni, hogy mit gondolt a fennálló rendszerről. Egy megszállt országot fotózott, ahol korlátozva voltak a szabadságjogok, a nemzet szuverenitása, és amit egy képmutató politikai elit irányított.

 
A Hemző pályáját bemutató Szabad szemmel című kiállítás meghosszabbított nyitva tartással, május 22-ig látogatható a Nemzeti Múzeumban.