Ez a Deák Ferenc sosem kerülne a húszezresre
Urbán pedig öt évig követte a férfit. Lebeszélte arról, hogy megölje a mostohatestvérét, elvitte fürdőbe, segített neki ideiglenes szállást találni. Közben dokumentálta az életét, alkalmi kapcsolatait, és azt, ahogyan az akkor már a szocializmusból éppen magához térő, de még bőven csipás szemű Magyarország lakossága próbál megbirkózni egy olyan figurával, aki semmilyen normának nem hajlandó megfelelni egy országban, ahol mindenki csak alkalmazkodott évtizedeken át. Urbán a férfit elnevezte Felesleges Pillangónak – a jelleme és a homlokára tetovált rovar miatt.
Deák 1994-ben halt meg, amikor májusban úgy döntött, átússza a Dunát. A Hajógyári-szigettől sikerült elérnie a pesti rakpartot, kétszer megtette a távot, aztán eltűnt. Tíz nappal később találták meg a holttestét a Lánchídnál.
„Olvasott ember benyomását keltette. Jó volt hallgatni, kellemesen csalódtam benne. Elkezdte mesélni az életét, nem próbálta magát jobb színben feltüntetni, mint amilyenbe az évtizedek alatt csúszott. Követni nem tudtam, ezért megkértem, hogy másnapra csináljon egy kis vázlatot, mikor, miért és mennyi időre ítélték el, valamint hazánk mely táján járt – no nem jószántából.
A végeredmény több mint 17 év lett. Deák egy papírra összeírta a fotósnak a különböző büntetéseit, de azt is, hogy milyen trükkökkel tudta a saját szervezetét manipulálni, hogy kikerüljön a fogdából, vagy éppen kórházba kerüljön. Sosem falcolt, de helyezett vizeletbe áztatott hajszálat a sebébe, hogy minél később gyógyuljon be.”
A Felesleges Pillangó önéletrajza elkészült, Urbán Tamás könyv formájában tervezi megjelentetni, amihez jelenleg kiadót keres.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Ne maradjon le semmiről!