Az első nagylemeze előtt már viszonylag aktív zenekarnak számított a Ramones, és rendszeresen koncerteztek azóta olyan kultikus számító klubokban, mint a Max's Kansas City vagy a CBGB. Épp az utóbbi helyen koncerteztek, és a közönségben ott volt Lisa Robinson zenei újságíró, aki először cikkezni kezdett a Ramonesról. Később Joey, a zenekar énekese nyilatkozta, hogy a koncert után Robinson odament hozzá, és elmondta, hogy megváltoztatták az életét. (Fotó: Howard Barlow / Europress / Getty)

Hamar híre ment a zenekarnak, és egyre többen kezdtek el járni a koncertjeikre, köszönhetően a növekvő sajtófigyelemnek. Mindeközben Robinson felvette a kapcsolatot a korábban a Stoogest menedzselő Danny Fields-szel, aki hamar elintézte az első lemezszerződést a zenekarnak. (Fotó: Allan Tannenbaum / Europress / Getty)

A Ramones leszerződött a Warnerhöz tartozó, akkor főleg európai progresszív rock zenekarokat kereső Sire Recordshöz, akik először csak egy kislemezt akartak kiadni velük. Végül sikerült meggyőzni a kiadót, és 1976-ban elkezdhették a stúdiófelvételeket. Mindössze egy hét alatt vették fel az egészet, és 6400 dollárba került összesen, ami abban a korszakban megdöbbentően költséghatékonynak számított – pláne úgy, hogy azóta a punkzene legmeghatározóbb albumai között emlegeti minden szakértő. (Fotó: Allan Tannenbaum / Europress / Getty)

A zenekar eredetileg olyan borítót akart, mint az 1964-es Meet the Beatles!, de hiába fizettek ki kétezer dollárt a fényképekért, a kiadó nagyon elégedetlen volt a végeredménnyel. Később találkoztak Roberta Bayleyvel, aki eredetileg a Punk Magazine-ban jelentette meg ezt a képet, amit aztán potom 125 dollárért megvett a Sire, és végül ezt használták fel borítóként. A többi már történelem. (Fotó: Evening Standard / Europress / Getty)

Egészen legendás csoportkép, amin egymás mellett látható (jobbról balra) Joan Jett, Debbie Herry, David Johansen a New York Dollsból és Joey Ramone. A zenészek egy közös haverjuk tematikus punkesküvőjén vettek részt együtt. (Fotó: Roberta Bayley / Europress / Getty)

Ugyan a képen Joey látható, a zenekar bevallása szerint Dee Dee volt az egyetlen tag, aki szeretett strandra járni. New Yorkban ez volt a Rockaway Beach nevű partszakasz, és ez, illetve a Beach Boys zenéje inspirálta Dee Dee-t a harmadik lemezükön szereplő Rockaway Beach c. daluk megírásához, ami a Ramones történetének legsikeresebb kislemeze lett, de még így is csak a 66. helyig jutott a 100-as Billboard-listán. (Fotó: Roberta Bayley / Europress / Getty)

Sokak szerint amiatt lehet, hogy a Ramonest a maga idején nem tudták még a helyén kezelni, hogy sokan egyszerűen nem tudták hova tenni a dalszövegeket. Az első nagylemezen olyan témákat érintenek, mint a nácik, droghasználat, erőszak vagy férfi prostitúció. Utóbbiról a képen balra látható Dee Dee írt egy dalt 53rd & 3rd címmel az első lemezre. Ez a 53. és 3. utca sarkát jelentette New Yorkban, ami egy közismert helye volt a férfi kurváknak. A dal személyes ihletésű is, mert a legenda szerint egy ideig Dee Dee is itt strihelt, hogy a pénzből tudja fedezni a heroinfüggőségének költségeit. (Fotó: Michael Ochs Archives / Europress / Getty)

A Ramones-tagok közül először mindenkinek Joey ugrik be. A nyurga, furcsa mozgású, állandóan napszemüveget hordó énekes nem véletlenül volt annyira különleges látvány a színpadon. Tinédzserkorában súlyos kényszerbetegséget diagnosztizáltak nála, majd amikor már az öngyilkosságon gondolkodott és kést rántott öccsére és az édesanyjára, beutalta magát egy idegklinikára. Ott megállapították, hogy minimális agykárosodással kombinált paranoid skizofréniában szenved. A mentális betegsége végigkísérte az egész életét. Több olyan dal is született a Ramones karrierje során, amit Joey idegklinikai emlékei ihlettek, mint a Gimme Gimme Shock Treatment vagy a Teenage Lobotomy. (Fotó: Barbara Alper / Europress / Getty)

Az eredeti felállás (tehát Joey, Dee Dee, Tommy és Johnny) 1978-ig működött, amíg a magyar származású (eredeti nevén Erdélyi Tamás) Tommy belefáradva a turnézásba és az állandó zenekaron belüli konfliktusokba, kiszállt a Ramonesból és az együttes lemezproducereként dolgozott tovább. Erdélyi helyét Marc Bell, ismertebb nevén Marky Ramone vette át, aki Erdélyi 2014-es halálával a legrégebbi, még élő Ramones-tag lett. (Fotó: Tom Hill / Europress / Getty)

Joey mellett Johnny volt az egyetlen, aki a kezdetektől fogva egészen a zenekar feloszlásáig tagja volt a Ramonesnak. Mindezt úgy, hogy a többiekkel ellentétben Johnny keményvonalas jobboldali volt, a republikánusok elkötelezett támogatója. Ronald Reagant remek elnöknek tartotta, és a 2002-es beiktatásukkor a Rock and Roll Hall of Fame-be még George Bush-nak is megköszönte a lehetőséget. A legenda szerint a KKK Took My Baby Away c. számuk is úgy született, hogy Johnny lenyúlta Joey nőjét, aki bosszúból az őt a zsidóságával néha ugrató Johnny és a Ku Klux Klán közé egyenlőségjelet téve megírta a Ramones történetének egyik legjobb dalát. (Fotó: David Corio / Europress / Getty)

Ugyan az eredeti felállás mindössze négy évig maradt együtt, mégis az 1974-78-as időszakot tartják a zenekar legjobb, legőszintébb, legmeghatározóbb korszakának. A patinás Rolling Stone magazin április elején összeállította minden idők 40 legmeghatározóbb punklemezét, és a Ramones bemutatkozása lett az összes közül a legfontosabb. Ugyan a punk története jóval messzebbre nyúlik abban a legtöbben egyetértenek, hogy az 1976 áprilisában megjelent album maga a punkzene definiciója, és benne van minden, amit imádni lehet a punkzenében. A maga idejében a zeneipar nem tudta helyén kezelni a Ramonest, de ma már mindenki a legnagyobbak között emlegeti őket, mint példaképek, akik máig komoly hatással vannak a rockzenére, és joggal van ott a helyük a szórakoztatóipar legnagyobbjai között. (Fotó: Waring Abbott / Europress / Getty)