A republikánus párt évekig elhanyagolta a fehér munkás szavazókat, akik az elmúlt húsz év amerikai gazdaságpolitikájának nagy vesztesei voltak, mások pedig az országos szinten nem is annyira rossz anyagi helyzetük ellenére is egyértelműen úgy érezték, rossz irányba mennek a dolgok  – Trump viszont pont azt mondta ki, amit hallani akartak. Már az előválasztások alatt lényegében több társadalmi, szavazói csoport évekig érlelődő bajaira tapintott rá szépen, egyesével, közben pedig simán szembement gazdasági, szociális és külpolitikai témákban több ponton is a republikánusok hagyományos értékrendjével és irányvonalával.

Trump népszerűségét a bázisát adó szavazók között nagyon jól le lehetett mérni a csütörtökön véget ért republikánus jelöltállító gyűlésen. A továbbra is Trump-ellenes kisebbik részt leszámítva a delegáltak szinte éltek-haltak érte, „Trumpot akarjuk!" – kiáltották be, mielőtt dühösen kifütyölték Ted Cruz texasi szenátort, aki nem volt hajlandó támogatásáról biztosítani a milliárdost.

A Trump-szavazó úgy érzi, hogy a milliárdos egyszerre szabadíthatja meg őket Hillary Clintontól, aki Barack Obama örökségét vinné tovább, és védheti meg őket a republikánus pártelittől, amit szintén a washingtoni mutyik részének tartanak.

„Én vagyok a hangotok" – jelentette ki a keményen dolgozó, de szerinte elfelejtett amerikaiaknak üzenve a konvenciót lezáró beszédében, ez pedig mindent összefoglalt.

A Reuters fotósa az ügynökség fotóblogján írta le, hogyan zajlanak a közönségfotózások a Trump-kampányban, miután az egyik rajongó nagy pillanatát elkapó fotója elképesztően népszerű lett az interneten (a 2. kép a galériánkban).

A fotósokat a kampányállomásokon egy szűk pódiumra terelik, ahonnan csak a színpadra van rálátásuk, és arra a helyre, ami Trump számára van kijelölve a rendezvényen. Néhány kiválasztott fotós követheti ugyan Trumpot a színpadtól a közönségig, de szabad mozgásra senkinek sincs lehetősége. A forgatókönyv mindig ugyanaz: Trump odamegy a kijelölt kordonszakaszhoz, kezet fog az első sorral, aláírja, amit elétolnak, majd folytatja a show-t. A szárazon felvázolt koreográfia viszont mindig megtelik élettel, de ez csak a fanatikus rajongók arcának köszönhető, akik a beszédektől feltüzelve, teljes extázisban várják a kézfogót.

Jó kérdés, hogy ha mindez így meg van tervezve, akkor véletlen-e, hogy mindig a leghisztérikusabb arcok kerülnek képbe ezekben a jelenetekben, vagy valójában gondosan válogatott, de őszintén elvakult rajongókat látun a fotókon.

Összegyűjtöttünk néhány igazán intenzív pillanatot ezekről a nagy találkozásokról.