Az ötvenes évek egyik emblematikus, végletekig erőltetett nehézipari nagyberuházása volt a Sztálin Vasmű, illetve Sztálinváros (ma Dunaújváros) szinte a semmiből történő felépítése. A szocializmus rohamtempójú építésének hangulatát remekül szemlélteti Örkény István Az a bizonyos sztálinvárosi anekdota című egypercese, aminek keresetlenül trágár, de végtelenül precíz zárómondatát bátorkodtunk az alább következő, képpárokra épülő válogatás címében megidézni, alább kiderül, miért.
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) Műszaki Tanulmánytárában őrzött két fotóalbum képei ugyancsak precízen mesélnek a korszakról. A nagy valószínűséggel prezentációs céllal készített Sztálinváros 1955 november című albumban (leltári szám: 2016.21.1-20) remekül komponált, tökéletesen exponált propagandafotók mutatják be az elkészült várost és a vasműt, míg a beszédes című Sztálinváros építésénél észlelt tervezési hiányosságok 1952–1953 (leltári szám: 2016.23.1-80), szűk körben terjesztett album képei az erőltetett építkezés hátulütőire hívják fel a magas rangú pártkáderek figyelmét. Ez utóbbi albumhoz kísérőlevél is tartozik, amit szó szerint közlünk alább:
Sztálin Vasmű Beruházási Megbizottja
Budapest, 1953. január 6. Zsofinyecz Mihály kohászati miniszter elvtársnak. Mellékelten küldök néhány fényképfelvételt a Sztálinváros és Sztálin Vasmű tervezésénél előfordult tervezői hiányosságokról. Miután Hidas elvtárs és Csergő elvtárs legutóbbi sztálinvárosi látogatásakor ezekről a hiányosságokról szó volt, egy példányt Csergő elvtársnak is küldöttem, továbbá, mint a legjobban érdekeltnek: Szijártó elvtársnak, végül pedig a tervezőintézetek pártszervezeteinek is.
Az elküldött képek távolról sem tartalmazzák az összes felmerült hiányosságokat, hanem elsősorban az építőipari tervezőintézetekét és annak is csak egyrészét. Nem tartalmazzák a technológiai tervezők hibáit és különösképpen a KITI rendkívül gyenge koordinációs munkáját, mert erről fényképfelvételeket nem lehet csinálni. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a lefényképezett hibák igen tanulságosak, és minthogy nyilvánvalóan nemcsak Sztálinvárosban, hanem az ország egyéb építkezésein is legalább ilyen mértékig előfordulnak, az érdekeltek elé vitele - ugy gondolom - országos érdek.
Kérem Zsofinyecz elvtársat, amennyiben ideje engedi, nézze át a fényképeket.
Sebestyén János
A képek készítőiről sajnos nincsenek információink, csak sejteni lehet, hogy képzett fotóriporter dokumentálta az elkészült nagyberuházást, csakúgy, mint annak hiányosságait. A tanulmánytár jóvoltából közölhetünk most ezekből a korábban sosem látott képekből válogatást, ami pró és kontra mutatja meg a pártállami iparosítás szépen fényezett és árnyékos oldalát.
Kovács Ottó, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárának főmuzeológusa a hibákat szemléző albummal (Sztálinváros építésénél észlelt tervezési hiányosságok 1952–1953 leltári szám: 2016.23.1-80). (Fotó:
Nagy Attila Károly / Index)
„Sztálinváros látképe.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
Egy teljes oldal az albumból három tervezési, kivitelezési hibával. Balra: „Gyár. Igazgatósági épület. Egy másik sikerült ablaktípus, amelynél az ablakot csak úgy lehet kinyitni, ha rálépnek az ablakpárkányra. Ezen ablak külső tisztítására megkezdett kísérletek még nem sikerültek.” Középen: „Gyár. Kovácsműhely. A mindig visszatérő üzemi szellőzés hiányossága. Ily módon kell egy ablak kinyitásához külső lépcsőn nekiindulni.” Jobbra: „Gyár. Igazgatósági épület. A főbejárati kapun hiányoznak a kilincsek.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„A város egyik utcája.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Gyár. Igazgatósági épület. Be kell csukni az ablakot! Az igazgató titkárságának segítségével megkísérli a tervező által választott ablaktípust becsukni.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Dózsa filmszínház előcsarnoka.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Gyár. Martinmű iroda. A lépcsőházakban a lépcső pihenő metszi a lépcsőházi ablakot és így az összhatáson kívül az ablakok nem is nyithatók.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Egy utca esti fényben.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Gyár. Öntőde. Az acélöntőde tisztítójából a kész darabokat csak íly módon lehet kiszállítani. A korszerű anyagmozgatás egy példája.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„A város egyik utcája.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Gyár. Épületjavítóüzem. A mintaasztalos műhely ajtaja oly kicsi, hogy a nagy mintákat elkészítésük után ujból szét kell szedni, hogy az ajtón kiszállíthassák.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Gyerek játszótér.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Város. Szekciók. A földszinti erkély egy másik felvétele.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Martinkemence.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Gyár. Öntőde. A formaszárító kemence ajtaját csak négy ember tudja megmozgatni.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Nagykohó és hőerőmű.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Gyár. Öntőde. »Korszerű« belső anyagmozgatás.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Nagykohó.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Város. Béke étterem. Az ital és fagylalt kiszolgáló pult valamint a női WC közvetlen szomszédsága nem mindennapi tervezői elrendezés.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
"Vasmű főbejárata." (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
„Város. Üzletház. A textil üzlet irodája.” (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Adattára)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!