Index Vakbarát Hírportál

Csodaló nélkül a büszkeség tartja életben a magyar lóversenyt

2017.01.03. 16:28
A lóversenyzés arisztokratikus szórakozásként indult jó háromszáz éve, gazdagok nélkül ma is elképzelhetetlen, de ma már mindenki élvezheti a versenyek és a fogadás izgalmát. Néhány országban még most is rendkívül sikeres az ágazat, de máshol, mint például Magyarországon is, újra a helyét keresi vagy a túlélésért küzd. A nézők legtöbbször csak a csillogó ruhájú zsokékat és a versenyen futó lovakat látják, de hogy mennyi munka és kemény élet van emögött, azt nem.

A versenylovat profi sportolónak is tekinthetjük, aki állandó törődést, rendszeres tréningezést, kiváló étkezést és kielégítő pihenést igényel. Ezt a szinte velük együtt élő munkalovasok trénerek biztosítják, akik egész életüket alárendelik a lovaknak, szabadságra szinte sosem mennek. Családias közegben nőnek fel, lovasdinasztiák biztosítják az állandóságot azon a színtéren, amelyen sajátos elegyet alkot az állami és magánszféra. Szebb és rosszabb napokat is megélt már a magyar lóverseny, Kincsem és Imperiál sikerei a múltté, de a hagyomány egyelőre minden mást felülír.



Rovatok