A Magyarországon élő külföldiek évről-évre megdöbbennek a karácsonyi síri csenden, mikor mindenki rendíthetetlenül karácsonyozik otthon. Ha megvan ez a kép, akkor már nem nehéz elképzelni, mi történik Kínában és egész Kelet-Ázsiában, ahol idén a Gergely-naptár szerint január 28-án volt a Holdújév első napja. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

A Holdújév, vagy más néven Tavaszünnep a holdnaptár alapján számított új év kezdetét jelzi. Ilyenkor még az egyébként rövid munkaszünetekről híres ázsiai cégek is hazaengedik a dolgozókat, akik egy hatalmas, itthoni szilvesztert idéző táncos-petárdás buli után a családjukkal töltik az ünnepnapokat. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Ha sikerül hazajutni (ami egyáltalán nem egyszerű történet, ilyenkor számunkra elképzelhetetlen tömegek mozdulnak meg), akkor két-három generáció együtt ül le a kerek családi ebédlőasztalhoz. A népi hagyományokat őrző vidéki városokban vándorszínészek adnak elő ősi meséket utcai színpadokon, néptánccsoportok mutatják be a különböző etnikumok táncait. A városokban ilyenkor inkább az éttermek és klubok forgalma nagy, de a tradicionális dekor ott sem maradhat el. (Fotó: Vcg / Getty Images Hungary)

A kínaiaknál nem számít olyan babonás dolognak a horoszkóp mint nálunk, sokan ma is elég komolyan veszik, hogy mit jósolnak az adott évre. De idén nem kell félni, a kakas éve állítólag sokkal szuperebb lesz, mint a tavalyi. Ha valaki a világpolitika alakulása miatt aggódott volna, az nyugodjon meg: a kínaiak szerint Donald Trump pont úgy néz ki, mint egy aranyfácán, a fácánnak meg ugye van kakasa, 2017 a kakas éve, szóval minden rendben lesz. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Az új állathoz rengeteg népi szokás kötődik, bevonják a táncokba, játékokba is. De ha valaki ilyenkor Kínába utazna, az első dolog amit észrevenne, hogy minden üzlet faltól-falig az új zodiákussal díszített termékekkel van tele. Termoszok, matricák, műanyag figurák kísértik az éjjel-nappalikat és a papírboltokat, a most születő gyerekeket pedig biztosan kiscsirke-jelmezbe pólyálják majd. (Fotó: Vcg / Getty Images Hungary)

A papír, a kínai kultúra egyik nagy büszkesége egyébként is fontos dolog ilyenkor: az óév utolsó heteiben megtisztítják a rossz emlékektől a lakást, és ilyenkor szokás szerint a falra kitett képeket is lecserélik. Helyettük új, jó szerencsét és sok pénzt vonzó képeket, kalligráfiákat raknak ki. Az bőség és a jó szerencse színe a piros, a pénzé pedig arany, ezért ilyen papírdekorban úsznak a boltok és az utcák. A gyerekek nagy kedvence pedig a hongbao, azaz a piros boríték, amibe pénzt tesznek a szüleik. Ilyet egészen addig kapnak, amíg meg nem házasodnak, onnantól pedig ők adnak a gyerekeiknek (ez a barátaim szerint kb. olyan törés egy ázsiai fiatal életében, mint mikor nálunk a gyerekek rájönnek, hogy a Télapó nem létezik). (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Míg nálunk boldog új évet szokás kívánni, Kínában az év első napján gratulálnak egymásnak az emberek, éjszaka ugyanis a legenda szerint a Nian (“év”) nevű szörny támad az emberekre, és mindenkit megeszik, akinek nem védi a lakását bárányvér. Persze az ajtófélfára kent vér helyett manapság piros, arannyal kalligrafált papírszalagokat akasztanak ki, amire pénzt, örömet, boldogságot hozó jókívánságokat írnak. (Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)

Az Index ügyvédje, Bodolai László is járt Kínában. Az alábbiakban az ő történeteit olvashatjuk: A Kakas éve a Majom évét váltja. A Majom éve a kínai horoszkóp szerint az egyik legkomiszabb, legkiszámíthatatlanabb terminus. A majom korántsem olyan mókás, komikus lény, mint az egyes mesék, történetek sugallják, gondoljunk Kipling Mauglijára, amikor elraborlák a benderlongok. 2006-ban forradalom tört ki Nepálban, a zsarnok királyt elzavarták, és a maoista lázadók körbevették Katmandut. Ebbe a helyzetbe csöppentem bele Index tudósítóként. S korábbi hippi negyedet, a Freak Street környékét választottam lakóhelyül, egy korábbi utam során megismert, zöldcsempés Shugat hotelt. A szintémn már bejáretott Shiva étterem sem változott, úgy mozogtam, mintha hazaértem volna. Magam sem értem hogyan, két nap alatt szereztem hivatalos nepáli sajtóigazolványt és parlamenti belépőt. Napközben anyagot gyűjtöttem, délután megírtam és hazaküldtem a cikkeket, esténként jártam a várost. Mr. Shugat, a hotel tulajdonosa a Majom templomhoz járkált ki sportolni, a magas, hosszú, meredek lépcsőn rohangált fel-le, az elképedt majmok között. Rajta csak egy nepáli sportemberrel találkoztam, egy kyokushin karate mester pénzváltóval, aki Budapesten nyert világbajnokságot. Késő este, miután elhalkult a város, egy maoista kocsmárosnál kötöttem ki, aki kellően alkoholista volt ahhoz, hogy a Freak Strret-i kisbolt-kocsma kombóját éjjel is nyitva tartsa. A turisták által felkapott Thamel negyedbe csak egyszer merészkedtem el, de a városrész egyre inkább Bangkokra kezdett el hasonlítani. Vacsorázni az utcán vacsoráztam, mint a helyiek, akik úgy este 6-tól 8-ig hömpölyögtek az óvárosban. Általában mini saslikot ettem puffasztott rizzsel, pálmalevélben az egyik pagoda legfelső lépcsőfokán, amíg nekem nem esett egy 4-6 éves gyerekekből álló horda, hogy kiraboljon. Csak a kaját szerezték meg, de nagyon riasztó érzés volt ellökdösni őket magamtól úgy, hogy ne sérüljenek meg, miközben karmolászva belém akartak harapni. Este 8 után az utcák elnéptelenedtek, és kóbor kutyák által uralt igazi Mad Max szerű környezet alakult ki, motoros bandák bandákkal. (Fotó: Vcg / Getty Images Hungary)

A maoista kocsmárossal gyorsan összehaverkodtam, az ott ragadt és megöregedett hippik is a kocsma előtt szívtak általában, és unalmukban a kóbor kutyákkal kergetőztek, és irigykedve néztek rám, hogy van munkám, és pénzem sört inni.. Az egyik parlamenti nap után szétdúlva találtam a szobámat. Mr. Shugat körülnézet, majd megállapította, hogy a nyitva felejtett ablakon bemászott egy majom, a vizemre és a tartalék banánjaimra utazott, és kirabolt. Mondjuk ezen nem csodálkoztam, láttam már tolvaj majmot eleget a városban. Amikor először ott jártam, mindennap felkapaszkodtam Katmandu leghíresebb buddhista szentélyéhez. A Majom Templomot tibeti menekültek lakták, ott ettem életemben először momót, ami leginkább a gőzölt húsos derelyére hasonlít. A templom lámája akkoriban egy 10 éves forma kisrác volt. A szertartások előtt a szerzetesek seprűvel kikergették a templomból a majmokat és a patkányokat, majd egymást dobálták papuccsal, ha valaki nem jó ütemben verte a dobot, vagy fújta a hosszú dudát. A kiskölyök láthatóan unta az egészet, szintúgy a szerzetesek, ha elkiáltotta magát, hogy vége, a szerzetesek egymást taposva rohantak ki a teremből – majmokat köpködni. Ez a szórakozás nekünk is megtetszett, egészen addig, amíg a kolostor lépcsőjén szembeköpött egyik majom majd 300 métert kergetett bennünket vicsorogva helyiek őszinte röhögésétől kísérve. A majmok egyébként különös szimbiózisban élnek az katmanduiakkal: elveszik azt, amire úgy érzik, hogy jár nekik, a szerencsétlen lakosok, meg beletörődve hagyják ezt. Sosem felejtem el azt a jelenetet, amikor egy szerencsétlen asszony két megrakott cvekkerel bandukolt haza a piacról. Néhány majom susmorgott mögötte, majd az egyik utána settenkedett, felugorva meglökte a hátát, a nő ijedtében elejtett mindent, a másik két majom meg felkapta a szatyrokat, és felrohantak az egyik ház tetejére, ott osztozkodtak. Amikor másodszorra jártam Katmanduba a majmok kikupálódtak, konkrétan a turisták kifosztására álltak rá, láttam menekülni majmot Nikon fényképezővel a kezében is. (Fotó: Vcg / Getty Images Hungary)

Este elmeséltem a szállodai szobás sztorit a maoista kocsmárosnak, aki egy abszint szerű zöld löttyel mérgezte magát. Felröhögött, kérdezte hogy éjjel is nyitva hagytam-e az ablakot. Az igen válaszon még jobban röhögött. Örüljek, hogy nem kezdett ki velem a majom, csapkodta a hasát. Állítása szerint nagyjából tíz évvel azelőtt évekig garázdálkodott a környéken egy majom, Bader, a nagytermészetű bakmakákó, a helyiek a gonosz majomkirályról nevezték el. Bader szexuális étvágya kiapadhatatlan volt, azon kívül, hogy fajtársait sem kímélte, először a Durbar tér kóbor kutyáit vegzálta, miután azok inkább másik térre költöztek, a villanyvezetékeken bemászott a nyitott ablakokon, és bepróbálkozott az ott alvó emberekkel, legyen az férfi, vagy nő. Állítólag a Yeti is egy ilyenfajta frigy gyümölcse. A vélekedés szerint Bader miatt szoktak át a turisták annak idején a környékről a Thamelbe. A helyi árusok sehogy sem tudták elkapni Badert, arra a következtetésre jutottak, hogy Bader démon, és hívtak egy sámánt Tibetből, hogy űzze el. A maoista kocsmáros szerint a Bader, a nagytermészetű bakmakákó vigyorogva szemlélte a villanyvezetékekről tigris álarcban a tűz körül ugráló és óbégató sámánt, majd hirtelen a mancsa alatt a magasfeszültségű vezeték szigetelése megolvadt, és majomdémont agyoncsapta a váltóáram. Füstölgő teste pont a tibeti sámán elé esett le. A Majom éve is hasonlóan ért véget, de nyugodjunk meg, a Kakas sem semmi jószág. Amikor életemben először utazgattam Délkelet-Ázsiában, Laoszban egy idő után a legfontosabb hotelválasztási szempontként azt néztem, kapirgálnak-e kakasok az épület körül. Mert ha igen, menekültem. Merem állítani Laosz legrohadékabb állata a kakas, megelőzve a tigrist és a kobrát. A kis fekete dögök általában éjfélkor kezdenek el idegtépő hangszínen kukorékolni, általában a hotel ablaka alatt lakik a kezdő hangot megadó vezér kakas. A kukorékolásra úgy válaszolgatnak egymásnak, mint nálunk a falusi kutyák holdtöltekor, a leírhatatlan hangszínű rikácsolás végighullámzik a településen, hogy az egészet a vezér kakasunk újra kezdhesse. Általában ez napkeltéig tart, utána talán lehet egy kicsit aludni. (Fotó: Vcg / Getty Images Hungary)