2011 októberében meghívtak egy zárt Facebook-csoportba. Közeli ismerősöm, barátom azt írta: hamarosan nyitnak egy bárt a Klauzál téren, a Kis Diófa és a Dob utca sarkán, a 13 fős titkos csoport tagjait pedig arra kérték, hogy segítsenek kitalálni valami ütős nevet a helynek. A brainstorminghoz segítségképpen annyi információt kaptunk, hogy „a hely nappal kávéházként funkcionál főleg (némi hidegkonyhával), este pedig egy klasszikus bár funkcióit tölti be kevés élő zenével”.

Elkezdtek záporozni az ötletek. Amiket most ideírok, szigorúan copyrightosak a mi kis zárt csoportunkból. Ha bárki ilyen néven mer kocsmát nyitni ezután, az megnézheti magát: AlmodoBár, Kábéház, Konnektor, Belterjes. Nekem legjobban az Ablakaparkra tetszett, de el kellett vetni, mert mégis hogy hangzik az, hogy „akkor találkozzunk az Ablakaparkrában”. Akkor legyen Fene – menjünk a Fenébe. Jött a Szeglet, a Téma, a Kidobó, a Beton, a Labor, a Füstszűrő és a Non-Szmoking (rá két hónapra tiltották ki a dohányzást a kocsmákból).

Jó nevek voltak, de egyikre se írta azt a csoport, hogy „igen, ez az, megvan”. Újra és újra elakadtunk. VII. kerületi helyről lévén szó, jött a Hetes, a Hétrét, a Heted7 és a Hétterem, aztán már ott tartottunk, hogy legyen a neve Malibu Beach Club Superior Lounge 2. Az egyik ilyen elakadásnál én kértem a leendő tulajokat, hogy írjanak még valamit pluszinfót, küldjenek látványtervet, milyen hangulatú lesz a hely, hátha újra meglendülnek az ötletek. Ekkor derült ki, hogy ez a hely régen nyomdaként üzemelt. Ekkor írtam be a csoportba: „Miután elég indusztriálisnak tűnik a belső, lehetne Kisüzem, Nagyüzem, Képgyár, Álomgyár, sőt Nagyárpinagyárpi is”. Ezzel még nem tört át semmi, de több mint száz névötlet után végül szavazást tartottunk a csoporton belül a Smúz, a Duna Elektronika, a Kisdobos, a Kábéház és a Kisüzem között. És a legtöbb szavazatot az én Kisüzemem kapta.

A megnyitón büszkén álltam a pultnál – van Budapesten egy kocsma, amit én neveztem el. Egész őszintén akkor azt gondoltam: ez is csak egy hely lesz a bulinegyed akkor szaporodó kreatív bárjai közül, de magamban nagyon drukkoltam a barátaim sikeréért. A díjam az volt, hogy a megnyitó után három hónapig ingyen ihatok sört a Kisüzemben. Tudom, hülye vagyok, de utána jó, ha kétszer-háromszor voltam a „kocsmámban”, szóval a díjamat biztosan nem ittam le. A Kisüzem viszont elkezdte élni a maga életét, és mostanra a bulinegyed kultikus helye lett. Emberek találkozóhelye, nagy beszélgetések és csúnya berúgások helyszíne, szerelmek bölcsője és temetője, de vannak kiállítások, koncertek, és jó a kaja is. Lehet itt kezdeni az estét, el lehet tölteni az egész estét, lehet itt befejezni az éjszakát, de érdemes délután is beugrani. Kell ennél több?

De a lényeg most nem ez, hanem Győző. Horváth Győző, aki a Kisüzem pultja mögött áll, és amikor nem sört csapol, fényképezi a vendégeket. A képeket a Tumblren és a Facebookon posztolja kortárs írók szövegeivel párosítva. A fotókat most is nagyon jó nézni, képzelje el, milyen lesz tíz, húsz, ötven vagy száz év múlva. Én túl sokat beszéltem magamról, most meséljenek Győző képei a Kisüzemről, és az emberekről a Kisüzemben.