Aztán nehogy má’ ne küldjél képet, megbaszod! 

– eresztett minket utunkra a VII. Országos Nyugdíjas Ki mit tud? eredményhirdetése után Jutka, a Kazári Népdalkör nyolc tagjának egyike. Három napot töltöttünk velük Kazáron és Hajdúszoboszlón, ahonnan a dalos asszonyok arany oklevéllel mentek haza. De kezdjük az elején.

A Ki mit tud? döntője tízezer embert mozdított meg. Néptánc, népdal, drámakör, a János vitéz szavalása női ruhában – ha performansz, jöhet. Az elmúlt évek legokosabb turizmusprojektjére ráharaptak az idősek, több ezren egész évben csak erre a színpadra készülnek. Az idő meg mintha megállt volna: a konferanszié, a versenyzők, a helyszínek, minden szeretetreméltóan és hátborzongatóan múlt századi.

Édesanyám, azt a szál rozmaringot,
Amelyiket a szeretőm anyja adott,
Kösse össze, tegye vízbe, a pohárba,
Maj' jó lesz az esküvője napjára.

Ha bémenek a kazári templomba,
Megállok a templompitár ajtóba',
Onnan nézlek, te gyönyörű virágszál,
Azt se hallom, hogy a pap mit prédikál.

A versenyt 2009-ben a Hontravel Kft. indította el, a szervező, Vadaszán Aurélia okosan rátapintott: csak egy verseny kell, és máris nyugdíjasokkal telnek meg a belföldi szállodák. A selejtezőkkel körbejárják az országot, a középdöntőt és a döntőt pedig már egy fürdővárosba szervezik, idén Hajdúszoboszlóra. Mindez persze hatalmas biznisz, a nyugdíjasoknak pedig nem olcsó mulatság – a szállás, étkezés és a nevezési díj fejenként a 25 ezer forintot veri, és az utazásról még nem is beszéltünk. Mégis, évről évre egyre nagyobb a tömeg. Hiszen ki sajnálná a pénzt versenyre, szurkolásra, közösségre és vidám emlékekre?

Nekem ez olyan, mint egy második család. Ha két hétig nem gyűlünk, akkor már hiányzik.

Idén döntős volt a Kazári Népdalkör is. A kórus 21 éve, 1996-ban alakult – ahogy ők mondják, ekkortól viszik színpadra a palócság értékrendjét és életét. A nyolc tag közt vannak volt általános iskolai osztálytársak és újonnan csatlakozottak is, de mégis mind olyanok, mint a nővérek. A lényeg: találkozó heti legalább egyszer, általában hétvégén. Ilyenkor Sándor Gyuláné Vera vezetésével énekelnek, új népdalcsokrokat rendeznek össze.

Az asszonyok Kazárról indulnak neki a döntőnek. Töltött káposztával és pálinkával kínálnak minket. Van, ahol lehet nemet mondani, ez nem az a hely. A csapat, ami nemrég elnyerte az Aranypáva-díjat, messzire viszi Kazár hírét, cserébe az önkormányzat állja fellépéseik költségeit, és busz biztosít nekik. A kazári asszonyok idén három napot töltöttek Hajdúszoboszlón, ahol több mint 266 nyugdíjas versenyzővel vetélkedtek.

Ez a kislány, barna kislány, ha bemegy a templomba,
Singelt szoknya, vasalt szoknya látszódik ki alóla.
A legények azt beszélik a karba',
Az anyjának a mindenit, ki babája, de csalfa.

Ez a kislány, barna kislány kifeküdt az udvarra,
Kilopták a, kilopták a singelt párnát alóla.
Ez a kislány nem sajnálja a párnáját,
Gömbölyű a csecse, fara, kikeresi az árát.

Szűrni: italozni, alkoholt inni.

Summás élet a bányászélet – mondja Vera, a daloskör vezetője. Ehhez az ital is hozzátartozik. Az viszont nem mindennapi, hogy nyolc korukbeli nő férfiak nélkül járja az országot, sütkérezzen a sikerekben, és ne szégyellje élvezni az életet. A kazári asszonyok márpedig ezt csinálják. Ki nyolcvanas, ki ötvenes, ki özvegy, ki házas, Ida pedig még aktív korú, ez mindegy, a lényeg az együtt töltött idő. A névnapokat és születésnapokat is tartják, segítenek egymásnak betegségben, és a kazári programokon is együtt vesznek részt.

Fékető: főkötő. Részei a seggi, azaz a rakott hátulja és a hímzett nyujtó, ami a fékető hátsó dísze. Féketőből jobb családban négy van: egy aranycsipke, egy üst (ezüst), egy nagyrózsás (ami tiszta csipke) és egy kisrózsás (amin nincs nyújtóka).

A kazári kórus igazi különlegessége a pazar palóc népviselet. A gazdag, büszke bányászvidék ünnepi ruhájához nehéz gázsmérszoknya (valódi kasmírból varrt szoknya) tartozik, amely csillogó díszsorral, vagyis nyavolyával van szegve. Alatta vasalt szoknya, alsószoknya és díszes bugyogó. A vasalt szoknya egész kemény, mint a papír, bóraxszal és búzakeményítővel állítják be, leülni benne csak hokedlire lehet. A díszviselet kisebb vagyon, ezért sem tud bárki a népdalkörrel fellépni: csak a csizma 30-40 ezer forintba kerül. A tagok nagyrészt családi örökségként őrzik, vagy, mint Erzsi, maguk varrták. Különleges még Cila lángszín, pirosas-lilásan irizáló selyem mellénye, ami még az édesanyjáé volt. A ruhák tisztítása sem egyszerű, a gázsmért például csak szellőztetni lehet, a lángszín selyem pedig mindent összefog.

A népdalkör előtt Vera a kazári Bokréta hagyományőrző kört vezette, amellyel nem csak Magyarországot, de egész Európát bejárta. Kétszer felléptek Párizsban, négyszer jártak csereprogrammal Olaszországban, Szicíliában állítólag még egy maffiafőnök lányának esküvőjére is elhívták őket énekelni. Voltak Krétán és Isztambulban is, pedig – vallja be Vera – „nagyon fostam a repüléstől”.

Laska: palóc krumplilángos.

A népdalkör tagjai minden évben segítenek a Kazári Laskafesztiválon – krumplis lepényeket dagasztanak, nyújtanak és adnak el. A tócsnihoz, lapcsánkához (kinek hogy) hasonló lepényt sósan, például túróval, vagy édesen, például cukrozott mákkal eszik.

Tölgyfa, bükkfa, mandulafa, most virágzik,
Ezért az én kisangyalom mással játszik.
Játszadozzál, kisangyalom, én nem bánom,
Csak a reád rakott csókjaim sajnálom.

Én az este lefeküdtem, elaludtam,
Egész éjjel csak terólad álmodoztam,
Álmomban is te voltál a vőlegényem,
Felébredtem, nem volt senki, fájt a szívem.

Gyógyítgatom a szívemet, hogy ne fájjon.
Leszek én még boldog ezen a világon!
Kapok én még páros csókot és egy szép szót,
Azt ne hidd, hogy te adtad a legutolsót.

A Ki mit tud? része az esti buli is. A sörsátor csurig telik üldögélő, kiöltözött nyugdíjasokkal, meg az ő lányaikkal, fiaikkal és unokáikkal. A színpadon Fábián Péter, aki éjjel mulatóst énekel, napközben pedig műsort vezet (és amúgy olyan, mintha csak egy Sickratman-klipből lépett volna elő). Zenésztársa bizonyára valamilyen csúcsot dönt, mikor átszellemült szintizés közben fél kézzel még trombitálni is kezd. Felcsendül a Mert a nézését meg a járását, mire az addig álmosan-türelmeltenül sörözgető közönség betódul, és vad mulatásba kezd. A kazári asszonyok az első sorban táncolnak, pedig sokszor már nehezükre esik a séta is. Annuska a diszkóból hazafelé elmondja, ugyanezek a számok szóltak a bulikban akkor is, mikor ő volt tizenéves.

Az én babám kiáll a kapujába,
Sirat engem fekete gyászruhába.
Ne sirassál babám, ne sirassál engemet,
Másnak adtam de régen a szívemet.

Látod-e babám azt a tearózsát?
Nappal nyílik, este járok hozzád.
Este járok, mikor senki se lát,
Mégis irigy rám az egész világ.

Irigyeim, hagyjatok szeretni,
Hagyjátok a szememet rávetni.
Rászokott a szemem a nézésre,
Gyenge karom a legény-ölelésre.

Vasárnap, mikor a sűrű program összes fellépője fellépett és minden dalt elénekeltek, végre eljön az igazság pillanata. A versenyen minden résztvevő kap valamilyen elismerést: kiemelt arany, arany, ezüst vagy legrosszabb esetben bronz minősítést. Vágni lehet a feszültséget, bár ebben valószínűleg a túlzsúfolt sörsátor, az eső utáni pára és a 32 fok is közrejátszik. A nyeremény egy oklevél, ami mehet a falra, és egy kisebb-nagyobb kedvezmény a Hontravel Kft. valamelyik külföldi útjára. A kazári kórus is izgul, nem is jönnek be mind a sátorba. Végül aztán kis csalódással veszik tudomásul, hogy idén is arany fokozatot kaptak, nem kiemelt aranyat, mint titokban vágytak rá.

De nincs keserűség, a szoboszlói hétvége így is az év legvidámabb három napja volt. A fürdőzés után ideje újra buszba pakolni a keményített szoknyákat és féketőket védő kofferokat, és hazagurulni Kazárra. Hogy legközelebb hová, hányan mennek, még nem tudják, minket mindenesetre felvesznek a Facebookon. Végül is a laskafesztiválon, de legkésőbb a következő döntőn úgyis találkozunk.