Elliott Erwitt 1964-ben a Time magazin megbízásából járt Magyarországon. Az akkor csupán 36 éves fotográfus a megbízásra egy interjúban úgy emlékszik vissza, mint egyik legemlékezetesebb munkájára: „Nem volt semmilyen megkötés. Szabadon fotózhattam, amit csak akartam.” Magyarország mellett az egykori Csehszlovákiában és Lengyelországban is fényképezett, megörökítve a szocialista országokban zajló hétköznapi élet történéseit. A vasfüggöny keleti oldalán töltött három hónap alatt összesen 350 tekercs filmet használt fel. Ezekből a képekből jelent meg első fotóalbuma, Kelet-Európa: Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország (1965) címmel. A Magyarországon töltött időszak során számos budapesti helyszínen megfordult, emellett a falusi életet is dokumentálta.

Az itt készült képek közül többet is kiemel, amikor életművéről kérdezik: a Keleti pályaudvaron készült önarcképét (fent) és az induló vonat mellett búcsúzó asszonyról készült fotót.

Erwitt megható és érzelmekkel teli szituációként írta le a Keleti pályaudvaron tapasztalt jeleneteket visszaemlékezéseiben. Úgy vélte, a vonaton ülő emberek elhagyni készültek az országot, emigrációba vonultak, és talán soha nem térhettek vissza hazájukba. A fotó(k) készítésekor igyekezett feltűnésmentes maradni, nem szerette volna, ha a rendőrség épp akkor fogja el, amikor az elbúcsúzás intim pillanatait rögzíti. „Nagy látószögű objektívvel még egy idomított orangután is elfogadható képet csinált volna ebben a helyzetben” – írta. (Fotó: Elliott Erwitt / Magnum Photos)