"A fiú a tömegben ételosztáshoz állt sorba a Cox's Bazar melletti menekülttáborban, Szeptember 20-án. Ez volt az első ételosztás, amit végignéztem, közvetlenül miután megérkeztem. Kaotikus volt a helyzet. Az emberek kiabáltak, kapkodtak a csomagokért. Elképesztő feszültséget lehetett érezni, ahogy a tömeg nyomult előre. Nem tudtam közöttük mozogni, ezért felugrottam a kocsi tetejére, és akkor láttam meg a kisfiút a bal kezemnél. Ő is felhúzta magát a kocsira és sírni kezdett. Először megérintette az ételt osztó férfi lábát, aztán szorosan átkarolta és ételért könyörgött neki. Teljesen lefagytam. Ez a gyerek az irdatlan tömeg legelejére küzdötte magát teljes kétségbeesésében. Ekkor értettem meg, milyen szomorú történet közepébe csöppentem."
Tehetetlenül nézi a világ, ha nézi egyáltalán, hogy a 60 milliós Mianmar etnikai tisztogatást hajt végre az ország északnyugati részén élő rohingják ellen. A bő egymilliós muszlim kisebbség Mianmar függetlensége óta, egy rövid időszakot leszámítva mindig is csak épphogy megtűrt része volt a buddhista többségű országnak, bár többről van szó a vallási különbségnél. Meglepő lehet, de a korábban Mianmar demokratizálásáért küzdő, Nobel-békedíjas Aung Szan Szu Csi kormányfő is simán védelmébe vette a tisztogatást, így a mianmari hadsereg civilek, gyerekek életét sem kímélve szinte akadálytalanul viszi végbe akcióit, amelyeket sokak szerint népirtásnak kellene nevezni.
Augusztus 25. óta csaknem félmillió rohingja menekült a szomszédos Bangladesbe, ahol menekülttáborokban zsúfolódnak össze. Gyerekek tízezrei szüleik nélkül, élelmiszersegélyeken tengődnek a táborokban. A mianmari hadsereg akcióinak - amelyet egy tucatnyi mianmari rendőr halálát okozó támadásra hivatkozva indítottak el - legalább háromezer halálos áldozata van a rohingják között. Az ENSZ etnikai tisztogatásnak minősítette a helyzetet. Bár az elmúlt ötven évben nem ez volt az első etnikai alapú katonai megmozdulás a térségben, de ez most minden eddiginél nagyobb.
A cikkben a szöveget megtörve, dőlt betűvel kiemelve olvashatják a fotós személyes benyomásait a képei mellé, amiket a Time-nak adott interjújában osztott meg.
(Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
A Mianmar demokratizálásáért folytatott polgárjogi harca miatt 1991-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett, 2016-ban Mianmar kormányfőjévé lett Aung Szan Szu Csí sem igyekezett megállítani a vérontást vagy szavakban a rohingják védelmére kelni. Így marad a menekülés, sokan a Bengáli-öbölbe ömlő 40-120 méter mély Naf-folyón kelnek át Banglades felé. Mianmar láthatóan a területén élő 1,2 milliós rohingja kisebbség teljes elűzését tűzte ki célul. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
Aki nem a felperzselt falvakban, a katonai akciók során vesztette életét, azok közül sokan
a Naf-folyóba fulladtak a túlterheléstől felborult lélekvesztők alatt. A folyó a torkolat közelében két és fél kilométer széles - ez hétszerese a Duna budapesti szélességének - de sokan itt indulnak útnak a nagy sodrású vízben.
(Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
A hajók általában éjszaka érkeznek, teljes sötétségben. Nappal csak akkor vállalkoznak az útra, ha a helyzet rendkívül sürgőssé válik, vagy biztosnak ígérkezik az átkelés. Amikor egy hajó elsüllyed vagy felborul, a fedélzeten utazók nem számíthatnak segítségre. A keresésükre sem indul senki. Ismeretlenül és névtelenül fulladnak a vízbe. Ez az anonimitás a legborzasztóbb az egész útban. A parton várakozók csak annyit tehetnek, hogy megvárják, míg a víz partra sodorja a holttesteket.
Amikor egy csónak épségben megérkezik, gyorsan összeverődik egy-egy kis csapat, hogy partra segítsék a többieket. A gyerekeket emelik le először, nehogy a vízbe essenek, aztán az öregeket és így tovább. Az utazásban sokan úgy kimerülnek, hogy a parton rögtön összeroskadnak.
Érzed körülöttük a tragédiát. Mindenki elvesztett már valakit és mindenki kétségbe van esve. Kegyetlen ennek a szomorú utazásnak a teljes némasága. Néha halk szipogás vagy gyereksírás töri meg, de az emberek végig síri csendben haladnak. Hátborzongató érzés.
A nevében a brit gyarmati múltat idéző Cox's Bazar apró városnak számít a maga 300 ezer lakosával a 162 milliós - pedig Magyarországnál csak alig másfélszer nagyobb területű - Bangladesben. De csupán 15 kilométerre fekszik Mianmartól, fontos központja lett a rohingja menekültáradatnak. A képen a Naf-folyóba fulladt menekülteket temetnek. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
Rohingja menekültek, a Naf-folyó bangladesi oldalán. A katonai akciók miatt most befogadja őket a világ egyik legsűrűbben lakott és egyik legszegényebb országa, de korábban Banglades sem volt segítőkész. Hiába a közös muszlim vallás, a Bangladesben eddig is élő 400 ezer rohingja is másodrendű állampolgárként élt országában. De még mindig jobb a helyzetük, mint a buddhista Mianmarban, ahol a vallási különbség is fokozta a nyomást, ráadásul a rohingják állampolgárságot sem kaphattak és mozgásukban is korlátozták őket a hatóságok. Ezért korábban - az augusztusi mianmari katonai akciók előtt - is voltak menekültek, de őket a határ bangladesi oldalán inkább igyekeztek erővel visszaűzni Mianmarba. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
(Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
Kimerült család pihen a Naf-folyó bangladesi oldalán. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
"Az újonnan érkezők a parton ülve pihenik ki a vízi utat. Itt nincs semmi szervezettség. Egyszerűen csak elindulnak a falvak felé, ha elég erőt gyűjtöttek a sétához. Út közben a templomokban és iskolákban kapnak enni és átmeneti menedéket, néhány helyi civil szervezet még valamennyi pénzt is tud adni, amit alapítványok gyűjtenek a rászorulóknak. A menekülőknek csak annyi holmijuk van, amennyit magukkal tudtak cipelni a hátrahagyott otthonaikból.
Nagyjából egy nap az út a határ mentén, mire elérnek az első táborokig, ahová regisztráció után lehet belépni."
Segélyszállítmányra várakozó rohingja menekültek egy helyi civil szervezet központja előtt, a Balukali-i menekülttáborban. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
Segélycsomagért küzdő menekültek a bangladesi Cox's Bazar közelében fekvő menekülttáborban. Az éhség nem csak itt növekszik, de súlyos élelmiszerhiány van a még mianmari oldalon maradt félmillió rohingja településein is. Oda ráadásul nem is juthatnak el a segélyszervezetek, a menekülttáborokban legalább azok támogatásában bízhatnak. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
A félmillió menekült kétharmada gyermek. A rögtönzött táborok alkalmatlanok ennyi ember eltartására, a rossz higiénés viszonyok miatt tombol a kolera és más betegségek. Ez még mindig kevésbé rémisztő, mint amit a mianmari tisztogatásoktól várhatnak a rohingják.
A Tula Toli felu elleni támadás, ahol fegyvertelen civileket öltek meg a katonák a lázadó fegyveres csoportok felszámolására hivatkozva, gyászos szimbóluma lett a legújabbkori tisztogatásoknak.
(Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
A bangladesi Balukali menekülttábora madártávlatból. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
"A táborok rendkívül zsúfoltak, és napról napra növekednek. Az újonnan érkezőknek maguknak kell tábort verniük bambuszból és ponyvákból.
A segélyszervezetek dolgozói folyamatosan ásnak latrinákat és kutakat, hogy megpróbálják elejét venni a gyorsan terjedő fertőzéseknek. Közben pedig megállás nélkül zuhog az eső. A monszuntól a földes talaj teljesen felázik, sártengerré változtatva a tábort.
Nehéz bármihez hasonlítani ezt a látványt. A legszomorúbb dolog, amit valaha láttam."
(Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
A rohingja név - kiejtés alapján magyarul írhatnánk akár rohindzsának is - valószínűleg a mianmari Rakhaing - az első portugál hódítók kiejtése alapján Arakan néven is ismert - tartomány nevéből ered, annyit jelent, arakani. A területet már a 9-10. században elérte az iszlamizáció, a rohingják már iszlám hitre tért ősei a 14. században is éltek itt nagyobb közösségekben. A 18. században azonban Burma - a mai Mianmar - vonta ellenőrzése alá az évezredes történelme során olykor önálló területet, így akkor a rohingják nagy része a mai Bangladesbe menekült. Innen - miután a mai Pakisztán, India, Banglades Mianmarral együtt a brit birodalom része lett - a rohingják a 19. század második felében áramlottak vissza a ritkán lakott Arakan tartományba. Burma - amely csak 1989-ben kapta a Mianmar nevet a kormány kezdeményezésére - 1948-ben vált függetlenné. A rohingják képviseltették magukat a parlamentben, miniszteri posztot is töltött be rohingja politikus.Az 1962-es katonai hatalomátvétellel azonban a helyzet megváltozott. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
Nagyon cinikus volt a Nobel-békedíjas Szu Csi nyilatkozata, amikor arról szólt, hogy országa visszafogadja azokat a rohingjákat, akiknek mianmari állampolgárságuk van. Hiszen azt épp az ország törvényei nem adják meg, illegális betelepülőkként kezelve a közösséget. Az alkotmány pedig a kisebbség létét sem ismeri el, a rohingja név használatát is tiltja, bengáliaknak nevezve őket. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
(Fotó: Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
A rohingják azonban nem bengáliak, utóbbiak Banglades lakosságának 95 százalékát adják. Rokonság van köztük, nyelvileg is, hiszen a bengáli és a rohingja is az indoeurópai nyelvcsaládon belül az indoárja nyelvcsalád azonos ágának tagja. A rohingja írásbelisége azonban csak kétszáz éves, az arab írásjegyeken alapszik. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
A rohingjáknak Banglades sem ígérhet sokat, bár legalább a folyón szerencsésen átjutók élete nincs közvetlen veszélyben. Visszatérni azonban akkor sem térhetnének, ha hirtelen Mianmart rábírná a külvilág a rohingják visszafogadására. Hogy ez senkinek sem jusson eszébe, Mianmar el is aknásította Bangladessel szomszédos határsávját. Hogy Mianmar a rohingják végleges elűzésében gondolkodik, ez az elmúlt évtizedekben sem volt titok, de az korábbi katonai akciók, törvényi elnyomás ellenére csak most, 2017 őszére lett valósággá. (Fotó:
Kevin Frayer / Getty Images Hungary)
"Hiszek benne, hogy az erős történetek rá tudják kényszeríteni a kormányokat, hogy lelkiismeretesen cselekedjenek, és jó döntéseket hozzanak. Hogy segítsenek ezeknek az embereknek, ebben az elkeseredett helyzetben. Minél több információt osztunk meg róluk, annál erősebb lesz az üzenet, ami reakciót válthat ki a olvasó tömegekből.
Ha ezek a képek elérik, hogy az emberek egy kicsit is törődjenek a másikkal, már megérte a munkám. Felhívni a világ figyelmét egy gonosz erőre, ami fél millió embert űzött el az otthonaikból, felégetve házaikat. Minél több kép lát napvilágot erről a történetről, annál jobb." - Kevin Frayer
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!